Nem, nem egy akciófimre ültem be, ahol hatalmas szellem-vérpókokra lövöldöztek a főhősök, közben pedig feltámadt a forgószél. Ez nem film volt.
A tegnap, azaz a péntek . végre tudok helyben és időben beszélni, nem kell dátumozni és gondolkozni - szóval egy szuper nap volt összességében, de az éjszaka kicsit paranormális volt. Dolgoztam, nem voltam valami csúcshangulatban. Végeztem délben, majd Janeth/miss Mexico/ kérdezte mit csinálok délután. Hát éppenséggel szabad vagyok babám, ráérek bármire! Mondta hogy háromkor végez, majd jön hozzánk. Végre volt internet, meg működő skype, addig elütöttem az időt. Háromkor jött is Janeth, de előbb elvitte Oliviat melózni, meg Katit is felhozta melóba a másik melóból, majd visszajött hozzám. Kicsit tartottam tőle milyen lesz a kommunikáció és eleve az egész. Kettesbe eddig helyiekkel nem nagyon voltam. Hát nem volt semmi baj, sőőőt! Ennyit és így egyhuzamban angolul én még sosem beszéltem, még élveztem is. Be sem állt a szánk. Én értettem, ő megértett. Elmentünk a bankba, elvitt kocsival, egy élmény hogy nem kell buszozni. Beváltottuk a kis csekkünket aztán benéztünk egy Outletbe, amiből itt nem kevés van, az út csak abból áll a partig. Durva. Láttam egy csomó szupi dolgot, de jelentem, egy fillért nem költöttem, mert ugye ott van a nyugat, ahová kell ősszel a pénzike, ruha meg minek??? :D Még az ékszerüzletben sem csábultam el, azért nem semmi! Ez már tényleg spórolás nálam. Pedig lett volna mit válasszak!
A parkolóban feltettem a mindent eldöntő, elsöprő kérdést; Vezethetek? Janeth először furán nézett rám, mert olyan hülyén kérdeztem. Mert gondoltam nem rögtön az autópályára fogok betépni egy számomra idegen kocsival. Egészen eddig nem volna baj. Öt és fél éves jogsival és soktízezer km-rel a hátam mögött nem az autópályától rezeltem be, hanem attól hogy a kocsi automata váltós. Ez most igazán vicces, lehet is nevetni. Ha azt mondanám hogy eddig automatát vezettem, és nem tudom hogy kell vezetni a manuálisat, akkor igen, érthető hogy aggódok kicsit. D váltós után automatától betojni, na ahhoz tehetség kell! Hiszen olyan mint egy játékautó. Nyomod, oszt megy! Igenám de magányos, hasztalan bal lábam rendíthetetlenül kereste a kuplungot, a jobb kezem pedig egyfolytában "váltón" volt. Nem csináltam semmi hülyeséget, de higgyétek el nekem, nekem az egyszerű a nehezebb. Na és persze a maga módján unalmas. Nem tudom jellemző dolog-e az automatánál, hogy ahogy menetbe kapcsolod, magától elkezd gurulni, de ez a Jetta bizony ment magától. Szóval azt mondom, lehet hogy hülyének néztek, de frankón zavarba jöttem az újdonságtól, Egyszerre vesztettem el az Amerikában vezetős és az automataváltós szüzességemet. Nem tettem meg egy hatalmas távot, csak néhány mérföldet, de azt is mint a csiga. Azért itt kicsit más a közlekedés - ugyebár... mint tudjuk sok az őrült - és a kocsi is máshogy működött mint megszoktam. Komolyan mondom nem sokra emlékszem az egészből, akkora extázisban voltam. Majdnem két hónapja nem vezettem, ez a leghosszabb idő mióta jogsim van. Olyan boldogság fogott el, le se tudom írni. Mintha repültem volna!
Pont azután hogy leírtam mennyire vezetnék, mennyire hiányzik, mennyire imádom, mennyit jelent, pont ezután jött az hogy összejött a dolog. Ingyen, bérmentve és boldogan!!!
Az egészben számomra nem az a legmenőbb, hogy én most akkor tököskiscsaj vagyok, mert Amerikában vezettem, jó persze, van egy varázsa, de komolyan mondom, nekem a vezetés maga az, ami elvarázsol. Bárhol legyek!
Fura ez az automatika. Én szeretek váltogatni, mikor érzem a kotor hangján az időt, hogy most kell, meg nem tudom, egyszerűen szeretem. Ez meg olyan kis uncsi. :D A parkolással kicsit kínlódtam, mert mint mondtam, a kocsi akkor is ment ha nem nyomtam semmit. Tiszta vicc.
Hazaértünk, kicsit lehültünk, aztán mentünk le medencézni. Pont le s lépett mindeni, így az egész medence a miénk volt, vagy egy-másfél órára. Annyit, de annyit beszélgettünk. És angolul. Nevettünk, lubickoltunk, néztük a naplementét. Fél kilenc körül kimásztunk végre, ázottan, kicsit már fázva. A lakásban olyan hideg volt, hogy kiültünk az erkélyre melegedni, ahol ismét eldumáltuk az időt, zuhanyzás helyett. Adri is hazaért, jött ment, kérdezett pár dolgot Janeth-től. Tízkor csak elmentem zuhanyozni, majd kocsiba pattantunk, immáron az anyósülés volt újra a helyem, felvettük Katit, elmentünk a Liquor store-ba avagy abba a bolttípusba ahol lehet kapni alkoholt. Itt nem kapsz ilyemit a szupermarketbe és 21 éves kor alatt szóba sem állnak veled. Megvettük a megveendőt, majd átmentünk a Walmartba/like Tesco/ vettünk élelmet, meg kinek mi kellett és hazajöttünk. Itthon vacsiztunk, iszogattunk csak lájtosban, kinn az erkélyen. Nem tudom mi van nálunk mostanában, de elleptek a pókok, különböző fajtájú, formájú vadállatok. Többnyire az ágyam környékén laknak, és akármennyire is hoznak szerencsét, én nem örülök neki hogy nálam tanyáznak. Ne az ágy körül, légyszi... Szóval egy hatalmas pók kezdett leereszkedni Janeth háta mögött, aki teljesen bepánikolt, Olivia meg mint valami testőr, rávetette magát a pókra egy papuccsal. Előtte pedig a medencében kimentett egy icipici pókot, akkor nem mondta hogy fél tőlük. A srác aki nálunk volt vendégségben hazament idővel, mi pedig bementünk a lakásba, mert iszonyat meleg volt kinn. Ezután pár percre, a semmiből, hatalmas vihar lett, de olyan hogy a szív is leáll tőle néha. Óriási villámok, eléggé közel, olyan dörgések hogy még a könnyed is kicsordul. Világvége!!! Mi benn ültünk, elkezdtünk beszélni a "szellemünkről" - állandóan kinyílik az ajtó csak úgy... - és ehhez hasonló dolgokról. Egyszer csak a hűtőben hatalmas csörömpölés. Mindenki elhallgatott, majd konstatáltuk, a jégcsináló gép indult el. Csak pont rosszkor.
Janeth gyorsan leszaladt még az eső előtt a kocsijához és hihetetlen, de pont abban a két percben becsapott a villám a szomszédba és olyan mennydörgés kísérte, hogy én még életeben ilyet nem hallottam, hatalmas robbanás és nappali világosság. Na tudtam másodpercek kérdése és Janeth beront az ajtón. Így is lett! Négy szatyorral szinte betörte az ajtót. Megmerevedett arckifejezéssel lihegett, majd elkezdte mesélni. Szinte mellette csapott be a villám és futásnak is eredt, annyira megijedt!. Az erkélyen szintén elmesélte a többieknek, ezalatt hallottunk pár lövést. Na itt tényleg beparáztunk. Elindult egy tűzjelző is, majd pár perc múlva szirénák és villogók. No le is szaladtunk a ház elé, lássuk mi történt. Három tűzoltóautó, rendőrség és kitudja még mi volt itt. Mindez hajnal egykor. Álldogáltunk egy darabig, mindenki fénylépezett, mások is kijöttek, három kisgyerek az anyja körül ácsingózott és mondogatták hogy; Mami, félek! Mami betessékelte őket a lövöldözés hírének hallatára, majd idővel én is elindultam felfelé. Közben lepörgött bennem egy kép, ahogyan felérek és a szemben lévő lépcsőn is pont felér egy férfi, meglát, belém lő és és lezuhanok a lépcsőkön. Igen, hajnal egykor, mindezek után az ember fantáziája kicsit már színes. Nem lőtt le senki, nem zuhantam le lépcsőkön, élek virulok. Bementem a lakásba, jöttek utánam a többiek, váltottunk még pár szót és én mentem lefeküdni. A szobában süvített a szél, be az ablakon, az ablak alatt még ott állt a tűzoltóautó. Adri mindezt átaludta, én meg elég fárad voltam már hogy könnyen elaludjak. Eseménydús egy nap volt.
tűzoltó autó hajnal egykor
Ma elég kemény nap volt, kezdődik a szezon, az őrület és nyakunkon július 4-e, a függetlenség napja... No igen otthonról szimpatikusabb esemény. Itt, dolgozva kókemény, ahogy Pákó mondaná... Szóval a reggel úgy indult hogy telibekapott egy kukába repülő kávé hátulról, a jegeskávéból végülis csak a jeget felejtettem ki, majd a forró kávé helyett adtam egy jegeset. Indulásnak nem rossz. Még az előző naphoz tartozik, hogy el hapsi elkezdett velem ordítani hogy kérek-e borravalót. Értetlenkedésem vége az lett, hogy én meg ordítottam vele, hogy igen kérek, naná hogy kérek! Majd visszaadta az öt dollcsi visszajárót és ordítva közölte hogy váltsam fel és tegyek el egyet a többi adjam vissza! Mérgesen, üvöltve. Hát jó, apukám, ha ettől jobban érzed magad, csináljuk így! Én, mint borravalóhoz nem szokott ember, minden kis centecskétől zavarba jövök. Pedig itt nagyon is divat, sőt, "kötelező". Amúgy ma polip és százlábú fokozatba kapcsolva nyomtam Leonardo négykezű és lábú pasija elbújhatott mellettem. Kávét főztem, fánkot adtam, pakoltam, az étkezőt takarítottam, croissant sütöttem, jeget hordtam, mosogattam, meg mittudomén. Sokszor egyszerre csináltam több dolgot, sőt egyfolytában egyszerre csináltam több dolgot. Két óra ráhúzással elszabadultam. Csöppecskét jólesett. Fáradt voltam a nem sok alvástól. Beugrottam cigiért Olivianak, utána hazajöttem és már vettem is a fürdőruhát, irány a medence. Tömve volt, nem volt szabad napozóágy, de mi a fölrön is elvoltunk. Beton, nem beton, úgyis a víz számított. Egy idő után lett két szabad ágy, pont kettő. Azon szépen ettük a paradicsomos humuszt tortillaval aztán csicsikáltunk egy fél órácskát. Arra keltem hogy a szívem kiugrik a helyéről, mintha futottam volna. Be is mentem azonnal a medencébe. Felforrt az agyam. Borzalmas volt. Mondtam is hogy nekem itt vége a medencés pályafutásnak mára, mert rosszul vagyok, vízben és vízen kívül egyaránt. Azóta csak írogatok, pihengetek és haldoklom, mert fáradt vagyok, de ezt meg akartam még írni. Holnap megint tömeg lesz, vasárnap lesz, szóval mi lenne. Magyarországon és Európában no meg onnan keletre már július van, itt még csak június. Még pár óráig. Vicces ez, nagyon vicces. Most szerintem lezuhanyzok, aztán júliusba alszom magam. Szombat van, de hatalmas fáradtság. No behoztam magam. A jelenbe írok. ;) Remélem örül mindenki, én igen!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése