2012. szeptember 25., kedd

A Nagy Nap

Itt dekkoltam lassan öt hónapja azzal a nem is tudom pontosan milyen érzésű tudattal, hogy nincs hazajegyem. Ami persze nagyon király, merthát ugye nem érzi az ember azt a feszitő tudatot hogy megvan a pontos nap mikor menni kell. Aztán szépen lassan inkább kétségbeejtő érzésbe csap át, hogy még azt sem tudod mikor és hogy mész haza, pedig menni bizony muszáj.
Jelentem, megvettem ma a jegyem. Olyannyira megvettem, hogy boldog boldogtalan résztvevője lett az eseménynek. Mégpedig nem azért mert annyi mindenkinek kürtöltem szét, hanem annyi mindenki asszisztált hozzá, segédkezett vagy okoskodott valamit. Miért is nem olyan könnyű ez mint amennyire annak tűnik? Szerintem csakis azért mert rólam van szó. :D
Szóval reggel kinyitottam a szemecskémet és rádöbbentem ma van a nagy nap. Bekapcsoltam a kis laptopom, felmentem az oldalra, bepötyögtem az adatokat és két perc múlva meg is nyomtam a foglalás gombot. Sikeresen lefoglaltam a jegyet. Egy átlagos jegyfoglalás itt tán véget is ér, de az enyém még csak itt kezdődött. Beléptem hogy megnézzem a visszaigazoló e-mailt amiben a következő szöveg szerepelt:
"A kártyás fizetés sikertelen volt. A rendelt termék nincs kifizetve. válasszon más fizetési módot a számlán szereplő adatok alapján."
Itt tettem fel a költői kérdést; MIÉRT? A kártyámon elegendő pénz, a kártyám használható foglaláshoz, tekintve hogy "csak" négy másik repjegyet foglaltam vele, illetve egy csomó egyéb dolgot. Hát lássuk... olvassunk utána... Végül erre az információra bukkantam:
A fizetést kizárólag forintban lehet teljesiteni.
Miiiiii a franc??? No akkor kezdjük pár ténnyel. A magyar forintos kis bankkártyámmal mindig tudtam fizetni eurós és dolláros dolgokat is, pedig az csak egy forintos bankkártya. A dolláros bankkártyámmal nem tudok fizetni forintos dolgot? Dollárral?! Ami a világmindenség?! Nem értem, és nem is fogom megérteni, miért van az, hogy egy napzetközi dolgot miért nem lehet nemzetközien fizetni? Oké, nyeljük le a békát, fizessünk forintban, hiába is teszi ez bonyolulttá a dolgot. Erre szembejön ez az információ:
"A szolgáltatások megtérítésének határideje: 2012.09.25. , 23:30 ig "
És itt elgurult a gyógyszerem. Ugyanis.......... Elsősorban szorit az idő, nem is kicsit, tekintve hogy ráadásul 6 óra időeltolódásban vagyok. A magyar számlámon nem tartogatok éppen repjegynyi összegeket igy kellett valakitől a segitség. Mivel utalgatni nem volt idő sehonnan sehová, kellett valaki akinek van egy kártyája amin van pénz és lehet használni online dolgokra. Ha valaki azthiszi ez manapság tök természetes, akkor jelentem, nem az. Nem mindenki szaladgál csurig töltött bankszámlákkal és de mégcsak megfelelő bankkártyákkal sem. Csudijó. Szóval olyan 4 órámba, rendeteg idegszálamba, nemzetközi kapcsolatokat megmozditva és hatalmas kapkodásba telve, végül európai anyámmal kontaktban maradva jutottunk el a megfelelő emberig és teljesitettük a teljesitendőt.
Miért, mondja meg nekem valaki miért foglal le egy rendszer egy repjegyet, ha abban a pillanatban valami folytán elutasitodik a fizetés??? Miért kell a jegyet lefoglaltnak tekinteni és felszólitani, hogy bocsesz, nem fogadtuk el a kártyád, de oldd meg valahogy máshogy. És amennyiben nem oldod meg éjfélig, a foglalásodat töröljünk, de továbbra is kötelezünk hogy fizesd ki, különben behajtjuk. Aki erre nekem ad egy választ, az kap egy pacsit. Tehát ha nem fizettem volna ma, jegyem nincs, de fizetni akkor is kell. Oly remek.
Szóval igy jutottam én ma repjegyhez. Ha azt hitted ebbe az országba bekerülni nehéz, akkor tévedtél. Kikerülni mégnehezebb! :D Már jöttek a frappáns beszólások miszerint ez egy jel és maradnom kéne. Ezzel annyi a baj hogy egyrészt a franc sem akar maradni, másrészt ha akarnék sem tudnék. Vagyis tudni tudnék de akkor az életbe többet nem adnának vizumot. Illegálisan meg nem annyira buli itt az élet amúgy sem. Nem-nem, én kéremszépen megyek haza.
Hogy hogyan? Hát az sem olyan szokványos, unalmas vagy akármi.
Moszkvában szállok át. Amennyiben ez mindenkinek semmi extra, akkor elnézést, lehet velem van a baj. Kezdjük azzal hogy Amerikából megyek, és mint tudjuk nem nagy spanok az oroszokkal. Aztán ott van még hogy Moszkva kicsit van csak odébb mint Magyarhon, szóval előtte elrepülök felette, integetek egyet hogy hello, minnyá jövök vissza, csak előtte megyek veszek egy vodkát a moszkvai duty free-ben. Szóval oda-vissza cikázok majd Európa felett, mintha annyira ráérnék. Akkor ottvan még az a szerény tényező hogy nem vagyok barátságban a ciril betűkkel sem, illetve azután hogy egész nyáron orosznak néztek és minden második ember spasibo-val avagy orosz köszönömmel köszönte meg a kávét érthető hogy kicsit feláll a szőrőcske a hátamon, na. A mexikói barinőm fejtette meg hogy mi "nemamerikaiak" igencsak utáljuk egymást a nemamerikaiakkal. És ez igy van. Mindenki ki van akadva ha valami másnak nézik vagy gondolják, mint ami. Persze nem is várom hogy rávágják hogy hé, te ugye magyar vagy, csak olyan idegesitő hogy folyton orosznak vagy svédnek néznek. Vagy olykor épp románnak. Nincs a homlokomra irva hogy kivagyok-mivagyok, tudom. Na meg hogy jaj ilyen az akcentusod meg olyan. Na igen, őszintén nem is értem miért háborodunk fel, de felháborodunk. Ilyenek vagyink mi, nemamerikaiak. :D
Szóval vicces hogy egésznyári leoroszozás után megyek pár órára Moszkvába. Persze ebből én sokat nem fogok érzékelni talán. Az orosz dumát megszoktam, itt tényleg sok van belőlük. Maximum a kiirások lesznek furcsák. Remélem azért az angolt majd karattyolják kicsit, elvégre reptér. Én már hallottam rémmeséket a moszkvai reptérről szóval nem alaptalan a aggodalmam emiatt az egész szituáció miatt. Mivel rólam van szó úgysejtem valami "kalandos" úgyis akad majd a dologban.
Notehát... November 13-án délután, 14:10kor felszáll az én röppentyűm a NewYork-i John F. Kennedy-ről, majd megérkezem egy következő napon, avagy november 14-én reggel 8:20 perckor Moszkvába, aztán pedig ottani idő szerint 10:45-kor felszállok és magyar idő szerint délelőtt 10:30-kor érek vééégré haza. Tehát tartózkodok majd három időzónában és három igencsak eltérő helyen. Egy kis amerikai felszabaditás és orosz elnyomás, csupa történelem és csupa összefüggés. :D
Ennyit lehet irni egy sima, egyszerű repjegyfoglalásról. Ennyire tud valami egészen egyszerű egészen bonyolulttá válni. Ez vagyok én. Várom a napot mikor hazaérek, jobban és jobban. És ezáltal hogy megvan a jegy, mégjobban. Otthon persze majd visszavágyok ide, és minden nehézség megszépül és elviselhetőbbnek tűnik de most nem érdekel. Majd jövőre folytatom, de most kell egy kia hazai levegő. Család, barátok, gázpedál és pörkölt. De a sztori most még nem ért véget. Meló van ezerrel és nyaralás hamarosan. Nekem az ősz az új nyár. :D Az élet nem állt meg, de boldogabb tudattal élhetem.
Na amúgymeg jólvagyok, volt két szabadnapom viszonylag jól telt. Pihentem. Aztán most újabb egy hét következik szabadnap és pihenés nélkül. Elvileg holnap és pénteken "buli" van, de fene tudja megyek-e. Kicsit elfáradtam, ebben is, de persze tudom mindent alaposan ki kell használni. Bár már nem az igazi még lehet jó. Most nekiesek az augusztusnak csak olyan nehéz visszaemlékezni. Ezt utálom az elmaradásban.
Szép hetet mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...