Már Németországban vagyok, keresem a kőkemény eurókat, hogy aztán dollárra válthassam. Kicsiny szemeimben pupillák helyett egy-egy $ jel van és így élem túl a dolgos napokat.
Mielőtt kijöttem befizettem a vízumdíjat az MKB-ban, ezt kizárólag ott lehet megtenni. Ugyanabban a bankfiókban, mint hét évvel ezelőtt. A történelem ismétli önmagát. Akkor még nem is mertem ilyenre gondolni, hogy egyszer majd fél évet tölthetek el Amerikában. Nem titok szerintem, hogy az igazi célom az, hogy szabadidőmben bejárjam a bejárhatót. Ha csak falatkákat is kapok mindenből, én teljesen elégedett leszek, hisz sok minden rajta van a listán.
Miami, bár már ki van pipálva az életemben, egy olyan hely, ahová szeretnék még visszatérni. Legalább pár napra. Aztán szerintem nem is szükséges sorolni a többit; NewYork, LosAngeles, SanFrancisco, Chicago, LasVegas, NewOrleans, Dallas és a többi, és a többi. Bármennyit kapok, azthiszem elégedettnek kell lennem, mert már az is egy ajándék hogy kint dolgozhatok és ott lehetek egy üdülőparadicsomban. Szóval az, hogy ilyen utakat tervezhetek mint SanFrancisco és a társai már eleve egy csoda. Már tervezgetni is öröm.
Szóval most várom a vízuminterjú időpontját, aztán foglalom a jegyeket. Előreláthatóan egy Bécs - NewYork járattal megyek, és onnan tovább busszal. Mindent kikalkuláltam már, remélem rendben is lesznek a dolgok.
Volt egy orientációs nap, arról sajnos lemaradtam, hiszen addigra már nem voltam az országban. Így bánatomra nem ismerhettem meg a többieket, de hála az internetnek felvehetem velük a kapcsolatot. A gondolataim többnyire az út körül forognak, mindenre kiváncsi vagyok. Nagyon várom, ezt azthiszem továbbra sem kell mondjam.
Imádlak Amerika, és készülj, mert nemsokára találkozunk! Ismét.... ;)
