Jöttem, láttam, győztem

Hát hali...

Visszatértem kalandos kis utamról és a nagy regélés előtt egy kis helyzetjelentéssel szolgálnék, avagy, megválaszolnám a kérdést; hogy vagy? Hogy is vagyok... lássuk. Éppen kavarog a gyomrom, nem tudom elsirjam magam vagy csak nevessek egy nagyot. Hatalmas feszültség van bennem. Szivem szerint csak beszélgetnék és beszélgetnék. Mesélnék és képeket mutogatnék. Szóban, tettekben. Ennek ellenére éppen a következőt csinálom; pizsiben ülök a kis fotelomban, egyedül, itthon, laptop a kezemben, néha elbambulok a zöld fal felé, iszogatom az iceteam, ettem popcornt és csak gondolkodok. Most akkor mi van? Hová lett minden? Hová lett a két hét folyamatos zakatolás? Meg sem álltunk és sosem voltam egyedül. Olyan ez, mint mikor rálépsz a fékre, de a kocsi tovább csúszik még. Bevégezted a dolgod, de az érzések továbbra is kavarognak benned, igazából már nem vagy ott, ahol voltál, de nem is érzed magad itt ahol vagy.

Tulajdonképpen az életem többé sosem lesz olyan, mint amilyen ez előtt a nyaralás előtt volt. Nyilvánvaló, persze, tudom.

Icipicit megtorpantam most itt a nagyvilágban, nem tudom a mi a következő lépés. Ekkora álmot valóraváltani! Ezzel keltem, ezzel feküdtem az elmúlt fél évben, és életem számos napján ábrándoztam róla.

Két lábbal maradtam a földön, egyáltalán nem érzem hogy elvitt volna a hév, egyszerűencsak felfogni sem birom hirtelen az egészet. Tegnap ilyenkor még SanFranciscoban ücsörögtem "otthon" egy gyönyörű naplemente után, pakolásztam a bőröndöm. A világ másik felén. Még innen is oly messze van, nemhogy még Magyarországról. Három óra időeltolódás, teljesen más időjárás és úgy egyébként is, egészen más minden. Tegnap még arra volt a legnagyobb gondom hogy belefér-e még az időbe egy TwinPeeks vagy sem. Egy hete pedig a GrandCanyonról épp hazafelé tartottunk, ami most olyan távolinak tűnik, mintha már egy hónapja lett volna. Már most tudom hogy nem lesz egyszerű mindezt blogba foglalni. Már most kusza és távoli sok minden. :) Két hét, avagy fél hónap. Ennyit egyhuzamban még sosem utaztam, nyaraltam vagy akármi. Annyira szuper emberekkel voltam körülvéve, és annyi mindenkit ismertem meg, három nyelven beszéltem, volt hogy tiz percen belül. Városok, repterek, ágyak, fürdőszobák, autók, buszok, hegyek, völgyek, éjszakák, nappalok, klubbok, éttermek, óceánpartok, öblök, hidak, panorámák, emberek, állatok, bőröndök, fürdőruhák, gettók, luxus, hőség, kabát, nyelvek, rasszok, magassarkúk, sportcipők, félelem, magabiztosság.

Hogy mi-mit takar? Mind el fogom árulni. 

Bő két hét múlva elhagyom ezt az országot, hazamegyek. Úgyérzem mintha ezer éve volnék itt, pedig csak fél éve. Őszintén szólva hétfőtől motivációmentesen fogok dolgozni, nem fog nagyon meghatni hány órám van és mi történik azokban az órákban. Persze "hálás" vagyok a munkámnak hogy ekkora teret engedett és szinte minden vágyam valóra tudtam váltani ebben a kis időben. Nem mennék ebbe jobban bele, még nincs itt a búcsú ideje. Egyelőre itt vagyok, élek és virulok, rengeteg élménnyel gazdagodva. Vár rám még egy NewYorki kaland, aminek a megkoronázása a repülőre pattanás és hazaröppenés lesz. Őszintén szólva, eddig imádtam repülni, de most kicsit elegem van belőle. A hazajövetel a nyugati partról is kicsit átment káoszba, ugyanis egy kis hadititkot elejtek; éppen hurrikánriadó van, OceanCityt holnap evakuálják, RehobothBeachnek pedig a partmenti házait. Egyelőre minket még nem, de sosem lehet tudni. Valószinüleg nagyobb a füstje mint a lángja, de várjuk ki a végét. Lehet tényleg hurrikán lesz belőle, lehet csak pánikkeltés az egész. Nekünk, Vivivel, az elmúlt két nem nem volt annyira vicces emiatt. Dehát kell egy kis kataszrófa is a gépezetbe, nehogymár két hét dőzsizés büntetlenül maradjon... :)

Na rendezgetem a több száz, avagy több ezer képet, aztán nekiállok a izzigvérig izgalmas kis sztoriknak. Áhh komolyan mondom, el sem hiszem, el sem tudom hinni. Rövidült egy jó nagyot a bakancslistám!

Ezer éve

-És, mit csinálsz holnap?

-Hmm, semmi különöset... megyek LosAngelesbe.

Ez a beszélgetés sosem zajlott le, de valahogy így nézett volna ki, ha létrejött volna. Persze egyrészt azért nem volt ilyen, mert mindenki nagyon jól tudja hogy megyek. No meg aztán ma nem is nagyon találkoztam senkivel. Tettem a dolgom.

Kedden délután Katival elmentünk esőben a bankba busszal. Hipphopp megjártuk, majd elmentünk cheesesteak-ezni. Ekkor ettem először és elárulom, nagyon finom volt. Bementünk még az 1$-osba, majd a Dunkinba. Idehaza túl sok mindent nem csináltam, egyszerűen nem birtam elkezdeni pakolászni az utazásra, nem akartam üresen nézegetni napokig a gardróbot.

Szerdán reggel hatra mentem dolgozni és délután örkor szabadultam, ha volt már unalmas és fárasztó napom akkor ez is közéjük tartozik. Megint CleaningParty volt, azaz takarítás. Déltől ötig takarítottunk mint a veszettek. Én megint "kertészkedtem", aztán falat pucoltam, meg ezt azt. A nap legjobb része a pizza evés volt ismét. Csoportos pizza evés. Tizenegy óra munka után jólesett hazamenni.

Tegnap, csütörtökön volt az utolsó Dunkinos napom, avagy nem teljesen, de egy időre. Annyi energiám volt, olyan izgatott voltam. Jó kedvem volt, és vidáman dolgoztam. plafont is sikáltam, Janeth-el voltunk a végén csak ketten. Meló után jött Adri és elmentünk a főnökkel a mexikói étterembe, ahol mennyeit ettünk. Ezután Adrival bevásároltunk mert szerveztem egy Farewell bulit magamnak. Nem volt nagyszabású, de nekem tetszett. Héliumos lufis éneklés és ribizlis vodka.

Ma pedig mint az őrült, mostam a ruháimat, hajat festettem, nyomtattam, ajándékot vettem, varrtam és ehhez hasonló dolgok. A nap maga semmilyen volt, olyan csendes. Vihar előtti csend. Holnap ilyenkor már Hollywoodba készülünk bulizni. Ezt is megértük ez is eljött. Igazából már hajnal van, tehát kimondhatom hogy MA MEGYEK LOS ANGELESBE. Micsoda hülyeség... el sem hiszem. Minta ugyanolyan nap lenne mint bármelyik másik. De nem lesz ugyanolyan. Újabb három óra időeltolódás. Így is a múltban élek, most még inkább abban fogok. 

Végre találkozhatok Évivel. Egy éve ilyentájt kezdtem el olvasni a kis blogját és teljesen beleszerelmesedtem a történeteibe. Most pedig vendégül lát és részese lehetek kicsit az észveszejtő életében. Együtt kalandozunk LA-ben és Vegasban. Eljött a mi időnk, a Vivik ideje, ahogy ő fogalmazott. Két hónapja még kicsit máshol tartottunk, és most, mindjárt együtt röppengetünk keresztül-kasul Amerikán. 

Elfelejtettem emliteni, hogy voltam moziban. Először. Eddig mindig lemaradtam, de most mentem. A Looper című movie-t néztük meg, és nem akarok poéngyilkos lenni, de a vége felülírja az egész filmet. Az egész film alatt jónak és izgalmasnak találtam, és az utolsó fél perc mindent megváltoztatott. Egyszernézhető darab. Eljutottam idáig is, hogy elmegyek moziba és értem is az angol nyelvet, többé-kevésbé. Továbbá megtanultam hogy minden embernek szüksége van egy békára. Ha érdekel miért, nézd meg a filmet. :)

Igen, ezer éve vártam ezt a napot. És elérkezett. Pár óra múlva jön Janeth és kezdetét veszi valami fergeteges és őrült. Két 22 éves Vivi nekivetemedik a vad-nyugatnak!

"Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom.

Boldog vagyok...

...Éljük az életet,

Élvezzük amíg lehet."

Jaa és most ez a zenénk Adrival, jajaj le vagyok maradva, tudom, de oolyan jóó!

http://www.youtube.com/watch?v=BkccErE_Tpk&feature=related

Kicsi Salisbury, sok OceanCity, csipet RehobothBeach

Szeptember utolsó szombatján este még el kellett cammogjak sos-ben feltöltőkártyát venni. Vettem egy fagyikát is, aztán szépen hazajöttem. Vasárnapra pedig kaptam egy kis "meglepit", OceanCityben kellett dolgoznom. Reggel 8-tól délig. Két boltban is szerencsém volt dolgozni. Baromi ideges voltam az első helyen, a másodikon már tök nyugodt, pláne hogy ott magyar volt a manager. Reggel Stan, egy bolgár srác vitt át, baromi szép napfelkeltében volt részem, a kedvenc hidunkról is gyönyörű volt a látvány. Egytől háromig pedig dolgozgattam a helyemen. Gergő utolsó napja volt nálunk. Úgy köszöntem el hogy na akkor majd két hét múlva... Szeptember utolsó éjszakája végül mókásan telt. Már nagyon fáradt voltam, épp aludni készültem, mikor beállított Kati a holtrészeg Gergővel. Aki le is vágódott a fotelba, elszórakoztatott néhány "jópofa" kérdéssel, majd bealudt, ott, úgy ahogy volt, a fotelban. Három további órát töltöttünk így "kettesben". Kati időközben lefeküdt ugyanis. Én skypeon mutogattam a horkoló piás embert az otthoniaknak, pláne hogy ott már reggel volt. Hajnal háromkor szépen elmentem lefeküdni. Drága exlakótársunk pedig utolsó Rehoboth Beach-i éjszakáját "itthon" töltötte. Hétfőn költözött fel Baltimoreba. 

hajnali három; az egyik alszik a fotelban, a másik skypeol :)

Én pedig hétfő reggel bepattantam Janeth mellé a kocsiba, megreggeliztunk a Wawa-ba és mentünk OceanCitybe. Kidobott engem a magyaroknál, ő pedig ment tovább a szüleihez. Bea azonnal nyitotta nekem az ajtót. Ledobtam a cuccom és elmentünk a 7Eleven-be ami ilyen éjjelnappali féle. Leültünk elé beszélgetni, kávéztunk-teáztunk. Hazamentünk hozzájuk, mikor a többiek is felkeltek. Ez volt az utolsó napjuk, avagy már az utolsó utáni, aznap este kiköltöztek. Nem bírtam ott lenni, bőröndök és szatyrok táskák mindenütt, a tulaj kiszedte az ablakot, újat tett be, olyan "gyászos" volt az egész. Alig vártam hogy elinduljunk valamerre. Kis szervezkedés után el is indultunk. Először a rendőrségre, mert Bea venni akart karjelvényt az egyik ismerősének, de ez ennél bonyolultabb. De nem lehetetlen.

Utána elmentünk a postára mert küldetésem volt. Sim-kártyát újrapostázni nem is olyan egyszerű mint gondoltam, sőt, mi több, lehetetlen. Eddig, itt a postával még nem volt szerencsém...

Elmentünk a kínaiba kajálni, de nem bírtam mindet, amiből az lett hogy cipeltem a fél városon át. Fotózni szerettünk volna valahol, mer Bea megkért hogy csináljak róla pár "sztárfotót" és a kép a cipője köré épüljön. Megpillantottam a buszmegállóba egy kicsi házat és láttam benne fantáziát. Rólam is készült néhány kép, és nem titkolom, imádom őket. Ezután lementünk az öbölhöz ahol a múltkor is voltunk és folytattuk. A kinaikaja baromi jó fényképezőgépállványként funkcionált. Egy darabig szórakoztunk  majd hazacammogtunk hozzájuk, mert idő volt. Én vártam a fuvaromat haza, ők meg a költöztetőket. Addig a csajokkal dumcsiztunk és tök jó volt. Végül kiderült hogy aki hazavitt volna, az ottfelejtett, így jött a "B" terv.. A másik opció. A lényeg hogy hazajutottam.

 imádom ezt a képet

egy kis megbízott kreatív munka - élveztem!

Kedden, munka után elautókáztunk Salisbury-be. Kajáltunk egy baromi jót egy svédasztalos helyen, majd levezetésképp jött a shopping. Vettem két órát és egy kabátot, illetve Adrinak egy tininindzsás felespoharat. :) Az egyik cipőboltban szerelembe estem egy cipővel, aminek az eredménye az lett, hogy el is hagytuk egymást a csajokkal, és negyed órát ültem a kanapén és vártam rájuk, ugyanis, a telefonom meg pont lemerült... mörfi,,, Hazafelé éber álomban voltam, aludtam de mindent hallottam.

 a kutyák körében is közeledik a halloween

 mini hotdog :)

 az álom-sportcipőm!

jahaj, jön a Halloween! *Pumpkin* mindenütt

Szerdán úgy döntöttünk hogy ejtőzünk egyet a parton. Én hazaérve a melóból szépen szunyókáltam egyet, szóltam Adrinak hogy keltsen ha menni kell. Ő addig jött-ment, vett cseresznyés rumot, hamubasült pogácsa helyett. Az idő igazán jó volt, póló és rövidnadrágos  Lementünk hát, busszal, leültünk a homokba, majd fotóztunk és beszélgettünk, iszogattunk. Baromi jó volt! Mentünk egy kört a boltok körül, 7elevenbe teáztunk, meg vettem egy szendvicset. Hazabuszoztunk. Nem hangzik nagyon izgalmasan, de az volt. Kihalt part, újra, ezer éve nem voltam ott lenn amúgy sem. Legutóbb még szezon volt és tömeg.

 Cornelia on da beach

Pénteken kicsit rámjött a hiszti mert a beígért plusz meló elmaradt, helyette, Adrival boltoztunk. Csak egy pólót vettem ajándékba és ennyi. 

Szombaton pedig, jaj. Reggel hatra mentem be dolgozni, tizenegyig lehúztunk egy forgalmas kis délelőttöt. Hazajöttem, pihentem két órát, aztán már Stan kocsijába is találtuk magunkat, mentünk OceanCitybe dolgozni, ott is a main store-ba, avagy a főboltba. Amit erről a boltról tudni kell, az az, hogy az egyesült államok legforgalmasabb Dunkin Donuts-ja. És hát nem véletlen kellettünk, éppen OldTimer weekend volt, veteránautó találkozó. Gyönyörű kocsikat láttunk amerre a szem ellátott. Félt kettőtől este tizenegyig dolgoztunk, mint a güzü. Megállás nélkül és nagyon gyorsan. Olyan este 8 körül elindult a "buli" a konyhán. Itt van ugyanis a sütöde ahol a fánkocskákat gyártják és innen osztják el. Eszméletlen volt. Bekapcsolták a zenét, de max hangerőre, egy club is megirigyelte volna. Baromi jó zenék menetek! Késztetést éreztem hogy bemenjek és ott is maradjak, süssek, főzzek vagy akármi... Olyan volt az egész mint egy videoklip, berögzült rutinos szinte táncszerű mozdulatok. Igazából rémisztgettek ezzel az üzlettel, de nekem tetszett. Úgy elfáradtam mint a franc. 10 körül mondták hogy volna egy kis dolgom, egy kis FUN... Kezembenyomtak egy doboz fánkot és osztogatni kellett az embereknek - ingyen - kinn az utcán. Hát mindenki baromira örült, pláne én. Rohadtul élveztem, pedig megfagytam. Egy Tudor nevű, román gyerekkel osztogattunk, este volt,  tömeg és gyönyörű kocsik mindenütt. Ezt nekem találták ki! Esküszöm arra a fél órára élveztem a munkámat...! ;)

Hazafelé nem tudtam aludni, csak mozogni nem sikerült többet. Azt sem tudtam reggel hányra kell mennem, mert senki nem mondta el a beosztásom. Úgy feküdtem le, hogy akkor fél hatkor kelek, meglátjuk mi lesz...

Felkeltem, betelefonáltam és közölték hogy igen, hatra kellek. Ó de jó! Ennél már csak az volt jobb, mikor láttam hogy háromig. Adri megint OC-ben dolgozott. Délután háromkor szó szerint fájt hazajönni. Este hatkor én már készenlétben álltam lefeküdni, és hét óra után már szunyókáltunk is. Fáradtak voltunk, vagy fáradtak voltunk??? Láttam azt is hogy a héten "nincs" szabadnapom, avagy 10 napot dolgozok le megint egyhuzamban. Köztük ilyen 17 órákat is... A legközelebbi szabad nap pénteken lesz. És onnantól slussz. Több mint két hét "pihi". Avagy haverok-buli-fanta!

Tegnap pedig, dolgoztam aztán úgy döntöttem hogy ha már egyik napról amásikra kabátos idő lett - ugyanis szombaton még klímát kapcsoltam, de vasárnap kabát kellett - lemegyek mán a partra... Valahogy megihletődtem. Ebből az lett, hogy lekéstem a buszt. Hazajöttem hát és pihengettem. Fagyit ettem, írtam és "rendeztem". Nem feküdtem elég korán. 

Melóból hazafelé beugrottam a használtboltba, hol egy jó ideje nem jártam. Vettem egy szépséges Barbie-babát a keresztlányomnak és egy bőröndöt. Életem vétele volt, mindössze 3$!!! Még a barbiebaba is drágább volt egy komplett bőröndnél... Őrület. Hazafelé ahogy húztam egy autós jó utazást kívánt :D Haha, hogy ráérzett hogy jókor szól be.

Na és ma. Végre eljutottam két hónap után a jelenbe, pótolnivaló nélkül. Reggel ötre mentem dolgozni. Mivel a minap kaptam egy megjegyzést, mikor mondtam hogy sokat dolgozol, itt leszögezném, hogy igen, lehet hogy az ember képei ott virítanak facebookon, buli, uzatás és random dolgok, DE! Ez nem jelenti azt hogy nem dolgozok és nem is értem meg az ilyesféle beszólásokat csevegéseket;

ő: miújság mostanában

én: jól vagyok, de sok a meló

ő: ja ja látom a képeid meló mi:) jó kifogás:)

Jó persze, lehet hogy csak viccelt. De az a baj hogy a mögöttes gondolatok mások. Najó hagyjuk is ezt, már annyiszor írtam erről, nem akarok folyton "mártirkodni". Jól vagyok és pont. Janeth szombaton felvisz Philadelphiába, kirak a reptéren és akkor majd elmondhatom, hogy minden percet megért az hogy dolgoztam amennyit bírtam. Tulajdonképpen el sem hiszem hogy eljutottam idáig. Szombaton négy nap múlva Hollywoodban bulizunk. Ez mi??? :) Ma pont hallgattam egy számot egy nagy kedvencemet, de most nem járt az agyamban. Hihetetlen hogy nemsokára igaz lesz a címe; Drinkin' in LA. Amikor még a sugárutakról ábrándoztam, és LosAngelesről, most meg minden megelevenedik! Olyan boldog vagyok!!! Holnap lehúzok 11 órát, csütörtökön pedig leteszem a lantot délután háromkor és egészen 28-ig fel sem veszem. Jó lesz kicsit kiszakadni innen, a helyről, a munkából, emberektől. Szombathoz egy hónapra megyek pont haza. Minden közeledik és sokminden távolodik. 

De alapvetően azt kell mondjam; jól vagyok!

http://www.youtube.com/watch?v=UF084-QBh8U

Házibuli és focimeccs

Szeptember 3-4 hét

New York után az élet laza mederben folydogált... Azon a héten nem sok jóban volt részem, Többnyire a hajam égnek állt. Megörököltük Gergőt, az exlakótárunkat managernek és maradjunk annyiban, hogy "máshogy" vezette a boltot mint az én főnököm. Az hogy a "máshogy" mit takar... az lényegtelen... :)

Kedden meló után csirkét sütöttem és rájöttem hogy megutáltam a húst úgy, ahogy van. És érdekes, idén alig ettem húst, dinnyét és paradicsomot, nem is jött úgy elő az allergiám ahogy szokott. Valamire jó ha az ember spórol a kaján. Itt amúgy tényleg inkább kajálok valahol és eszek kész kaját, mert egyszerűen jobban megéri. Minden alapanyag tök drága és szar is, szóval inkább eszek egy adag kész kínai kaját, minthogy nekiálljak főzöcskézni, amihez hozzáteszem idekinn sokkal több a kedvem és hangulatom mint otthon, mert senki nem cseszeget vele. Mindenki kárörvendett, hogy na, majd rákényszerülök a főzésre, és jelentem, tévedtek, A németeknél étteremben dolgoztam, minden nap ötcsillagos éttermi kaját ettem - ingyen(!) - hozzáteszem ott még konyha sem állt a rendelkezésemre, itt pedig egyszerűen nem muszáj, mert van más megoldás  Ha majd egyszer gyerekeim lesznek, biztos odaállok a gáztűzhely mellé, és rittyentgetem jó kis kajákat, de addig azt csinálom, ami jólesik. A hét vége felé tudtam meg hogy kedden tornádóriasztás volt, illetve tapasztaltam is belőle valamennyit, de többnyire átaludtam. Durva vihar volt amúgy  de én a java részén édesdeden csicsikáltam. Már délután kidőltem.

Csütörtökön végrehajtottunk az egész nyáron tervezett longboard&sunset&trafic fotósorozatot, ami egész jól sikerült és én nagyon jól elfetrengtem az aszfalton az autópálya közepén a vékonyka kis járdaszigeten...

Azt a bizonyos szerdát már elmeséltem, mikor a drága munkatársam kidobta a taccsot meló közben. én pedig jaj, de örültem. Jó hosszú napjaim voltak, szó se róla, nagyon sok volt az egész. Vasárnap végre volt valami izgi tervben, mégpedig hogy elmegyünk A Hídhoz. Van itt ugyanis egy híd, ami összeköti az Indian River öblöt az óceánnal. Akárhányszor mentem át rajta, bámultam mit borjú az új-kapura, mivel olyan szép róla a kilátás illetve a hídszerkezet is tetszik. Kimentünk hát, mivel Adri szeretett volna gördeszkás képeket. Ebből az lett, hogy Janeth nem tudta elhozni a kameráját, az enyémben nem volt memóriakártya, mert itthon hagytam, a telefonom, ami szintén szuper képeket lő, lemerült. Így maradt a gagyIphone-om és Janeth igazi Iphoneja. Csodák csodájára egész jó képek lettek így is. A híd mellett ott áll még a régi híd, amit már félig lebontottak. Az új pont azelőtt lett megnyitva hogy megérkeztem. Már akkor nagyon tetszett. Este kékkel világit annyira szép!

Adri és Janeth pasija, Fer (Fernando), deszkáztak, mi fotóztunk, sétálgattunk. Felmentem egy homokdűnére, ahol konstatáltam, hogy milyen hülye vagyok. A dűne másik oldala függőlegesben ért véget, ami a homoknál nem egy szerencsés dolog, mert azt jelenti bármikor leomolhat és betemethet. Nem is merészkedtem nagyon a szélére, és hamar el is húztam. A híd alatt sétálgattam, Janeth egyfolytában rinyált hogy elvisznek a rendőrök, mert ide tilos jönni. Ahh ezek az Amcsik... 

Megláttam egy hatalmas szőrős hernyót vagy fene tudja mit, és meggondoltam magam, nem mentem oda a vízhez  nem volt szimpatikus a "társaság". Helyette visszasétáltunk a másik oldalra, hülyeségekről beszélgettünk amiken jót nevettem, szavakon, amik hogy hangzanak magyarul, spanyolul  angolul, németül. Nemzetközi egyveleg. A híd másik oldalán már Adirék felmentek a régi híd megmaradt elemeihez, ijesztő egy szerkezete volt. Sétáltunk még egyet, néztük a sodrást, aztán úgy döntöttünk hogy fázunk és továbbálltunk. A kocsiban vettük észre hogy Gergő keresett minket, a lakás ügyeivel kapcsolatban volt megbeszélnivalónk.

Igy az este keresztbe lett vágva, kajálni akartunk menni, meg bulizni elvégre is Janethnek félszülinapja volt, ami egy nyomós ok bulira... haha. Ehelyett glédában álltunk, vártuk Gergőt, aki késett finom kis fél órát. Mindössze öt perc beszélgetésért. Miután elhúzott, feljött Janeth és Fer, egy üveg tequilával és egy üveg borral. Valami istenes atomerős mexikói csodával itattak. Röhögtek is rajtam rendesen ahogy tüzet okádtam utána. Se egy citrom, semmi, csak úgy natúrban. Kiültünk a teraszra és elkezdődött egy érdekes beszélgetés hármunk közt. Én már szakadtam a röhögéstől. Tizenegy körül távoztak, majd utána közvetlen jött haza Kati, akivel egy jót dumcsiztam, aztán jóccakát.

Másnap, hétfőn szabadnap. Óje. Alukáltam is egy jót, aztán Janethék elinvitáltak kajálni meg mittudomén. Mondtam hogy nekem lenne egykét dolgom, bevállalták. Éppen le akartam mondani Gergőt, mert őt kértem meg sofőrködésre, de pont beállított és nem volt már pofám tovaküldeni, igy őt választottam. Elvitt az internetet átíratni  mert Olivia nevén volt, de most hogy elment, kellett valaki. Nem is értem miért pont én...? Elmentünk még a bankba, majd a Dunkinnál kettéváltak útjaink. Én az 1$-osba mentem, jól bevásároltam, majd hazaballagtam és hihetetlen rendrakásba kezdtem estefele. Az este folyamán megpróbáltunk átjutni OcenaCitybe, de senki nem vitt át, busz pedig már nem jár. Kiderült ráadásul hogy szeptember végén ki kell költözzenek a lakásból, a jó szervezés eredményeként...

Kedden ugyebár boldogan keltem, repjegyet próbáltam foglalni, majd foglaltam is. Több órás folyamat volt, mint már ismertettem. :D Az egész napra rányomta a bélyeget a dolog, szóval hiába volt szabadnap, nem telt a legjobban.

Szerda estére kerestünk fuvart ismét, ezúttal a move out, avagy kiköltözős bulira, de a felénél bealudtam a kanapén. Végül lett volna fuvar, de elég későn, igy annyiban hagytuk az egészet, főleg hogy én másnap egész nap dolgoztam. Egyszercsak csöngettek Gergő jött pár cuccért, ugyanis ő is költözni készült Baltimoreba. Totál kómásan beengedtem és még fél óráig ébredeztem a kanapén. Ő pedig pakolt. Közben hazaértek Katiék, szesszel és élelemmel. Végülis "kénytelen" voltam mégis inni. :) Megint jött a jóöreg mexikói tequila és egy bor, hozzá sajt alma és keksz. Lehúztunk pár kört, majd az erkélyen diszkóztunk és folytattuk. Nem vittem túlzásba, illetve a sajt felfogta a hatást.

A hangulat remek volt, jó kis házibulit csaptunk végül. Éjfélkor már ágyikóban voltam. Mindenki szabadnapos volt csütörtökön, kivéve engem... Reggel még egész jól keltem, majd másfél óra munka után elvesztettem a fonalat. Olyan szinten, hogy délután nem emlékeztem mi volt reggel és délelőtt, a délutános srác meg is kérdezte be vagyok-e rúgva. Nem voltam, és fáradt sem annyira, egyszerűen kicsit eltévedtem az univerzumban. :)

Négyre jött értem Janeth, beszaladtunk a Superfreshbe, elintéztem az elintéznivalót, hazajöttünk, átöltöztem és összeszedtük Adrit, majd kocsiba pattantunk és meg sem álltunk Smyna-ig. Ezen az érdekesen irott helyen volt ugyanis Janeth öccseinek focimeccse. Nagyon menő volt bemenni egy amerikai középiskola berkeibe. Saját hatalmas focipálya, lelátó, minden! Csodák csodájára "rendesfocit" játszottak, nem amerikait. A pálya egyébként arra volt kitalálva, műfüves színes-csíkos csoda. Vettünk egy vizet és hotdogot jó amerikai módra és leültünk nézni az első meccset. Mellesleg belépőt is szedtek ám! 

Két meccs között elszáguldottunk a mekibe, vettem 1$-os menüt. Vicces hogy itt megkapsz dolgokat már 200-220Ft-ért(árfolyam és állam függvénye), pedig jobban keresnek, otthon meg a legolcsóbb dolog is 250. McChicken 1$ saláta 1$ üdítő 1$. Hehe. A meccs jó volt, a mi csapatunk nyert 2-0re. Hazafelé zenét hallgattunk a kocsiban, jófélét és alig várom hogy majd otthon az én kis piros csodaautómban is hallgathassam. Későn értünk haza.

Péntekre buli volt tervezve, de mivel Janeth elhúzott Phillybe, a dolog elmaradt, de nem is bántam. Vasárnap pedig megint sikertelen OceanCitybe menetelt hajtottam végre. Végülis semmit nem számít a tömegközlekedés hiánya, igaz...

A medence is bezárt egy szépnapon, leengedték a vizecskét, letakarták, ennyi volt. Hiányzik ám rendesen, bár nem használtam kifejezetten sokat. Jó kis hónap volt a szeptember igazából, pedig nem tartozik a kedvenceim közé.
Viszont; már csak ötöt kell aludni és irány a vad-nyugat!