Apró pici történések

Sok újdonság nincs a nap alatt, de azért gondoltam, hogy életben tartsam kis blogomat a nagyjából ide tartozó apróságokat elpletyizem. Első sorban annyi. hogy hamarosan megjönnek a hivatali papírok és lehet végre menni a követségre, vásárra vinni a bőrünket. Nem izgulok túlságosan, tulajdonképpen tavaly sem izgultam. Lesz ami lesz, ezen az ember nagyon sok mindet nem tud változtatni.

Továbbá egy tényleg izgibb esemény hogy két és fél hete találkoztam Katicával. Aki olvasott korábban nagyjából képben lehet, NewYork mellett élő csajszi, bandáztunk is együtt ott, hazafelé is ő tett fel az airport shuttlera. Meg hát azért a főattrakció vele Vegas és a GrandCanyon volt. Olyan emberrel találkozni itthon, akit kint ismertél meg, ott találkoztatok először és eleve ahhoz a helyhez kötöd igencsak fura dolog. Valahogy az egész nem volt rendjén. :) Találka a Nyugati pályaudvarnál, egy kis elintéznivaló a Westendben, aztán metrózás és kocsmában ücsörgős dumálgatás. Nincs ezzel semmi baj, csak valahogy kiábrándító gondolat hogy mennyire menő dolgokat csinálunk, aztán hopp, találkozunk a "valóságban" is. Amúgy jól éreztem magam, elvoltunk, megvitattuk a "milyen újra itthon"-t és persze mélyenszántó gondolatokba bonyolodtunk az életünk hogyantovábbjáról. Tény, én még kevés olyan esetről hallottam hogy valaki hazajön és akkor helyén is érzi magát, nem fogja el az a bizonyos mehetnék. Nekem semmi problémám nem volt az itthonléttel, de bevallom, szívesebben töltöm a nyaramat nem itthon. Szeretem kis hazámat, itthon annyi nyarat tölthetek ahány nyár az életemben még összesen lesz, szóval miért is ne lennék kicsit megint nem itt.

Tulajdonképpen nincs is kedvem nagyon belemenni ezekbe a dolgokba, az itthon és a kint mérlegre tételére. Nekem mindkettő jó, de valamilyen szempontból egyik sem elég, szóval jó ez ha váltakozik. Katicával tehát jól elbandáztunk, de persze fényévekkel kevesebb lélegzetelállító momentum volt mint Amcsiban. :) 

Ezen kivül találkoztam Petrával. A csajszival aki tavaly is jött volna velünk a Dunkinba, de közbejött az élet és máshogy döntött. Tavaly ez azért nekem eléggé rányomta a bélyeget a dolgokra, több tekintetben is. Mivel előzetes beszélgetések alapján nagyon szimpatikusnak és hasonlónak találtam magamhoz, tökre beleéltem magam hogy akkor majd együtt váltjuk meg a világot odakinn. Mindenhez lett volna pajtásom, ő is imád utazni, jönni menni, felfedezni. Persze így is nagyszerű évem volt a tavaly, megannyi más ember tette boldogabbá a kiruccanásokat és tényleg senki nem okozott csalódást. Összesen egy leányzó volt akivel egyszerűen csak nem fonódott szorosabbra a viszony. Viszont ott voltak a hétköznapok, amikor nem utazgattam, hanem éltem életem, hol ilyen kedvben, hol olyanban. Jó lett volna ilyenkor valaki akit az ember igazán közel érez magához. Persze jóban voltam a lakótársaimmal, és rengeteg jó sztorink van, de olyanok voltunk, hogy azért beláttuk hogy nem egyezik túlságosan az életfelfogásunk. 

Hát hülyén hangzik, de végülis egy ismeretlen lányra alapoztam a jó kedvemet, és kint is csomószor éreztem az hogy hiányzik ő mellém. Végülis ő is megbánta valahol hogy így döntött, de megígértük egymásnak hogy 2013 a mi évünk lesz és mindet pótolunk, mert ebben az évben ő sem akar kimaradni a buliból. Nos, jelentkezett ugyanúgy mint tavaly, ismét kiválasztották és mivel én tavaly nem voltam az orientációs napon ahol megismerkedhettünk volna egymással, idén és most jött el a pillanat hogy találkozzunk élőben is. Kicsit izgultam, de semmit sem csalódtam semerre, egyszerűen olyan amilyennek volt neten keresztül is. És ez még jobb kedvvel töltött el. 

Habár tavaly sok dolgot kipipáltam, van ugye idén is sok tervem, és úgy tűnik már két emberre is leltem akik pl Mexicoba velem tartanának, de hatalmas problémáimat hogy tükrözze, nagy dilemmában vagyok hogy Mexico vagy Rio de Janeiro, avagy Brazília  Ez még eldől, jó messze is van, de nem árt hamar tervezni szervezni, költségvetést készíteni.

Ami még hipphipp hurrá, az az hogy megcsináltam online az amerikai adóbevallásom, vagyis adóvisszatértésem  Segítséggel ugyan, de elkészült, hatalmas vagyok! Az egyik részét már el is fogadták, most várom az e-mailt hogy a másikat is elfogadják és 21 napon belül küldik is a summát a kinti számlámra, mert ugye nem szüntettem meg és nem hibernáltam, szóval hadd szóljon. Végülis nem rossz :)

Fura hogy míg a legtöbb aupair azon vacillál hogy befizesse-e az adót, mi meg visszatérítést kapunk. Tulajdonképpen hülyeségnek tartom ezt, szerintem egy nagy kamu hogy be kéne fizetni nekik. Ha én mint dolgozó vízumos ember, tényleges hivatalos munkámból levont adóm egy részét visszaigényelhetem, ahol egy elvileg tanulóvízumos ember miért fizetné meg be. No igaz, nem vagyok otthon amerikai adójogból, csak egyszerűen nem találom logikusnak.

Még egy találkám volt, ami a blogomhoz kötődik, Andival ütöttünk el még esz szuper késő délutánt. Őt még a német blogomon kersztül ismertnem meg, végülis nem laktunk messze egymástól, de pont addigra jutottunk el találkozós szintre, mire én már jöttem el onnan. A nyarat, őszt és telet ellevelezgettünk ezután, aztán egy nemrégi hazalátogatása során sikerült végre találkoznunk és úgy pörgött a nyelvünk minta ezer éves barinők lennénk, holott vele is ekkor beszéltünk élőben leszőször. Aranyos volt ahogy tetszett neki a málnaszörp és popcorn párositás a kocsmában, tényleg elég ritka még itthon is, kint meg ilyen egyszerűen csak nincs. A világ minden témájáról elbeszélgettünk, végül hazavittem és utána is rögtön bombáztuk egymást a levelekkel, hogy milyen jól is éreztük magunkat!

Még egy minisztori, még decemberben Évi(los angelesi) küldött egy cseppet sem karácsonyi motívumokat öltő képeslapot ugyanis Hawaiion nyaralt és egy gyönyörű öbölparti képet kaptam tőle, nagyon aranyos üzenettel. Hozott egy kis nyarat a téli posta. 

És a télről jut eszembe, hogy a kezembeakadt egy sapka, egy amerikai mintás téli sapka, amit még egykét éve kaptam egy barátnőmtől. :) Hát idén magammal viszem, mert tavaly is bebizonyosodott hogy szükségem van sapkára. És időn zászlómintásban feszíthetek  hogy hirdethessem én is az amerikai öntudatot! Nehogy elfelejtsem hol is vagyok... :D

Karácsonyra kaptam még egy szuper kis minigitárt aminek meg van a maga kis története-előzménye, de nem árulom el, hadd legyek végre kicsit rejtélyes! De amiért idevág mégis, az szintén a zászlóminta. Még welcome home ajándék volt egy szintén ilyen gyűrű és fülbevaló. Cuki mindenki hogy ilyeneket vett nekem. Nehogy én is elfeledjem hol jártam! Amúgy imádom ezeket a cuccokat. Vettem én is egy ilyen nadrágot, majd nyárra, nyúzni egy converse-zel! Meg egy kis füzetkét is szereztem... Najó, abbahagyom. :D

Arizona? Californi? pipa :D 

 ilyen nadrág és ilyen gyűrű

Egyik nap rám jött az hogy hiányzik az én imádott burritom amit a Chipotle-ben ettünk kinn, jó kis guacamoleval, és hiretelen felindulásból elkövetett főzöcskébe kezdtem. Mennyei lett, komolyan mondom nagyon profin eltaláltam az izeket bár lehet hogy egy mexicoi nem ezt mondaná. :D Nagyon jó kis nosztalgia volt ez nekem, Vivivel SanFranciscoban nyomattunk egy burritot és a főnökömmel is ez volt az utolsó vacsora. Yammi!

első burritom és guacamolem

Jó hogy a karácsonnyal jövök, meg ilyenek, úgy látszik most ébredtem fel hogy vannak még blogképes témák, noha nem a legizgalmasabbak :D 

És így irogatás közben az adóvisszatértésemet is sikeresen visszaigazolták, úgyhogy most már tényleg napok kérdése és küldik a dolllllcsikat! Yess

Amerika 2.0

Na hát a mi kis rehobothi csapatunk papírjai már elvileg megvannak, várjuk a másik csapat papírjait, aztán kezdődik a hivatali nemtudommi, ami után irány a nagykövetség. Szóval közeledünk. Újabb év, újabb várakozás, csigatempóban információhoz jutás, de idén tényleg nem vesz le a lábamról, hogy mi, mikor és hogy lesz, ugyanis, hatalmas meglepetést nagyon szerintem nem tartogat már a dolog. 

Megvannak már az idei évere is az utazós tervek. Gondoltam idén egy kis Mexicora, mondjuk olyan egy hetecskére, Cancun és a maja templomok, egy kis hajókázás meg ilyesmi. Kirándulás a Niagarához, összekötve egy Torontoval. Gondoltam egy esetleges Chicagora, mert ha már jártam a 66-os út végénél, meg rajta is egy darabon, nem ártana elmenni az elejére is, nembeszélve arról hogy szimpatikus az a város. Nagyon szeretnék megint egy egy hetes LosAngeles-LasVegas túrát, nem tehetek róla, egyszerűen fantasztikus időt töltöttem arrafelé. Végiggondoltam, tudom, van még egy csomó hely az USA-ban, amit meg lehetne nézni. Elmennék még nemzeti parkokba és SaltLakeCity környékére. Csavarognék még a canyonoknál is egyet, meg mondjuk valahol Texasban. Ha volna ennyi időm. Az baj az, hogy ezek olyan utak amikre tényleg időt kéne szánni, ami jelen esetben, emellett a munka mellett csak akkor van, ha én nagyon szép boci szemekkel nézek. RoadTrip-re mennék, amire biztosan akkor rá kéne szánni két-három hetet. Haha, majd máskor.

Tervezek egy másik hetet Miamiban, Bahamákkal, KeyWesttel és egy kis aligátorozással. Az igazság az, hogy ezt is végigjártam már, de 16 évesen, csapatostul. Nos egyrészt nem az én korosztályommal, nem nagykorúan, másrészt nem nagyon volt szabad program. Egy rossz szavam sincs, még így sem. Hatalmas és meghatározó élmény volt. Csakhát szeretném ezúttal nagykorúan és saját szervezésben csinálni. Azthiszem cseppet másfajta élmény lesz. Ha minden igaz, idén lesznek látogatóim is. Igazán baromi boldog lennék ha ez össze is jönne, mert talán annál nincs is nagyobb élmény, mint mikor azokkal vagy szuper helyeken, akik igazán fontosak. Ez majd kiderül, erre azért nem alapozok, mert túl sok a befolyásoló tényező, amiket nem én alakitok. De hajrá, gyerünk, mindenki szedje össze magát és jöjjön! :D

NewYork természetesen nem maradhat ki, hát hogy is maradhatna!? Szeretem azt a várost, nagyon, és annyi tervem van még vele, és szerencsére nincs is messze. Washington és Philadelphia meg szerintem ha akarom, ha nem, rajta lesz a listán. Valami vagy valaki miatt. 

Autós kérdés.... Nos, tavalyi határtalan nyafogásom odáig fajult hogy baromi önelégülten ülök nap mint nap a kisautómba és fene boldogság van bennem, még akkor is ha gyűlölöm a telet autós szemmel. Szerintem sok ember van rajtam kívül aki nem szereti a telet, de én aztán tényleg nem vagyok elragadtatva. Volt egy fantasztikus esetem, mikoris egyik este Pestre menet, elkapott a hóvihar. Ezzel nagyobb bajom mindaddig nem volt, mignem a háromsávos útból egysávos nem lett szembesávokkal együtt. Ugyanis az egész tiszta hó volt. Kicsit nehéz volt kilutrizni hogyan is kéne haladni. Ezt túléltem, mire megérkeztem természetesen el is állt és a sávok is láthatóak voltak  Aztán visszafelé... a 20 perces út másfél órás lett, ez a kisebbik baj. Tükörjég. Mindeddig nem hittem hogy ilyen létezik, de létezik. A főváros egyik legforgalmasabb útja, képes jégbe borulni, úgy hogy folyamatos a forgalom rajta, és még csak egy keréknyomnyi aszfalt sem marad. Csak a jég. Hát, lepergett az életem, és a kocsi élete is előttem. Előttem pedig egy láthatóan jégen autókázásból megbukott illető csúszkált, mert a gurult az már durva jelző lenne. Tény, az összes indulásnál minden figyelmemre szükség volt, mert nem csak azt kellett figyelni én mit csinálok, hanem hogy körülöttem mi történik. Ez sem szegte kedvemet, szeretek vezetni, de nyáron százszor jobb élmény. Nem beszélve a hidegről és a páráról. Ide csavargatom a fűtést, meg oda, a kezem odafagy a kormányhoz, a lábam meg még mindig lefagy, mikor a fejem már lángol, és mindegy mit hová tekergetek. Tél...

A tél elleni lázadásom, ami szerintem mint tudatos, mint tudatalatti, úgy nyilvánul meg, hogy sok fagyit zabálok és az AquaWorld-ben pancsiztatom a kuffert, egy undorítóan hideg és hóeséses keddi estén. Kit érdekel a síszezon?  Snowboard? Szánkózás? Hógolyózás? Jégkorcsolya??? Mi csúszdáztunk, szaunáztunk, jakuzziztunk, hullámmedencéztünk. A tél tényleg bekaphatja! ;)

Vettem már egy csodaszép ruhát, amit majd odakinn fogom tudni szerintem hordani. Már van elképzelésem a MIT VIGYEK és MIT NE VIGYEK-ről. Olyan jó így idén már okosabb vagyok. Cipőkéket idén nem viszek annyit, de még így is fáj a szívem értük. A fogorvosi dolgokat le kell tudni míg ki nem megyek, különben nekem annyi. Biztosítást is kell kötni és egy két még itthon praktikus előkészült. Jelenleg még nem tudom hol fogok lakni, igaz ehhez még korán is van. Mit nem adnék ismét egy olyan lakásért mint amilyenben tavaly volt részünk. De erre az esély eléggé minimális. Sebaj.

Idén lesz néhány új arc a csapatban, amit nem is bánok, másfelől nem is annyira érint meg. Nem akarok annyira foglalkozni ott helyben a magyarokkal. Ez elég gerinctelenül hangzik, de meg van ennek az oka. Elsősorban az hogy angolul szeretnék tanulni, nem pedig a magyart gyakorolni. Másrészt azthiszem tavaly is megtapasztaltam hogy milyen is az, mikor sok magyar él együtt külföldön. Szerencsére a rosszabb dolgokat kívülállóként láttam és tapasztaltam, ezért érzem azt hogy idén sem szeretnék belefolyni a nagyobb drámákba.

Jól jönne egy másodállás, ahol lehet egy kis saját terem, nem csak a Dunkinos banda. Velük dolgoztam, velük laktam, azthiszem belefér hogy legyen egy másik(saját) kis közösségem. Ahol mentes vagyok a kötelező dolgoktól és hogy mindig legyen valaki, aki figyel, lát, és hall és mindenhez köze legyen. És nyilván azért kell másodállás, mert kell a lééé!

Autóra visszakanyarodva pedig annyi a nagy változás, hogy osztottam szoroztam és gyököt is vontam aztán megvilágosodtam. Mindenféle praktikussági szempontot szem előtt tartva arra jutottam, hogy talán inkább veszek egy robogót. Ha-ha-ha. És tényleg. Ez még nem biztos, jelen pillanatban volna egy autó, aki szeretne az enyém lenni. Tárgyalások folynak a kinti illetékesekkel. Hát majd meglátjuk. Neeemtuuudom mit akarok! :D Egyelőre nagyon szupi mert a popsim alatt van autó és igy nehéz eldönteni mennyire leszek megint hisztis odakinn.