2013. január 25., péntek

2013-ra virradóra...


Nem tudom mi lelt, tán felkeltem síromból. :)
Elfogott a pozitív ihlet. Amerika... Nehéz volna pontosan megmondanom miért is nem írtam egy árva szót sem azóta hogy hazajöttem és miért tartozom azóta is bejegyzésekkel, amik egyébkén készen vannak. Ez egy elég nehéz lelki dolog. Tulajdonképpen kizártam Amerikát a fejemből, taszítottam és rá sem bírtam nézni néha a képekre sem. Kerek egy hónapig volt meg ez az érzés. Valahogy túlságosan is örültem neki hogy itthon lehetek. Hisz annyira vártam. Nem is magával az országgal volt bajom, nem volt sem szörnyű kint, sem egyéb más bajom sem volt, egyszerűen elégnek éreztem és meg akartam élni az itthonlétet. Erősen, mélyen, mert kevesebb időt töltök itt, mint ott. Magamba szívni mindent és mindenkit. Hát, azt hiszem hellyel-közzel de megtettem. Ennek az lett a következménye, hogy kaptam egy nagy adagot a magyar valóságból, a depresszióból és a nehézségekből. Olyannyira hogy belezuhantam én is abba, amitől feláll a szőr a hátamon. De már jól vagyok ezen a téren.

vannak dolgok, amik pótolhatatlanok :)

Szar érzés. Belenézni olyanok szemébe akiket imádsz, akikkel akár minden perced eltöltenéd és tudni mélyen, hogy ugyanaz vár rátok. Távollét és hiány. Komolyan mondom nehezebben küzdök meg a dologgal mint tavaly, mert akkor nem tudtam mi vár rám. Most tudom. Rengeteg szuper dolog ért engem odakinn, de senki nem fogja tudni pótolni például az öcsémet. Más dolgok váltak fontossá az életemben. A szeretet sokkal inkább került előtérbe mint eddig valaha. Sosem voltam az a fajta ember aki csak magára gondolt, mindig is egyszerre több ember élete lebegett a szemem előtt, most sincs ez másként.
És közben bennem van a kalandvágy, a mehetnék. Saját magam és a határaim felfedezése már kevésbé foglalkoztat. Azthiszem azokat kellőképp megtanultam, persze ez azért mindig tréningre szorul. A menni és látni sem olyan erőszakosan van már bennem. Egyszerűen lehiggadtam, mert a legnagyobb vágyaimat valóra váltottam. Szeretnék még sok-sok mindent látni és megélni, de másfajta lendülettel. Idén kicsit másként tervezem a dolgokat.

valamit azért nagyon jól csináltam...

Igen. Tervezek megint egy csomó mindent. Mi hiányzik nekem Amerikából? Az óceánom, a napfény és a kis lakáskánk a medencével. Nem feltétlen amerikás dolgok. A bulik is hiányoznak, a burrito, néha még az angol is. Hiányzik magyarnak lenni egy idegen országban. Azért akad hiányzó dolog, de semmi olyan hatalmas nincs, ami annyira hiányzik, mint amennyire az itthoniak és itthoni dolgok hiányoztak. Mellesleg az emberek közül vicces, de senki nem hiányzik, azon a pár magyar leányon kívül  akikkel utazgathattam. Az egyik fele már itthon van, a másik fele pedig még kint. Ők hiányoznak. De a többi ember annyira nem. Talán a főnököm az aki a legjobban hiányzik a helyiek közül...
No mindegy. Hát ha minden igaz és úgy akarja a sors(vízumkonzul), akkor idén is ott virítok majd Amerikában! Én leszek az 52. csillag a zászlón! :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...