2013. február 1., péntek

Amerika 2.0


Na hát a mi kis rehobothi csapatunk papírjai már elvileg megvannak, várjuk a másik csapat papírjait, aztán kezdődik a hivatali nemtudommi, ami után irány a nagykövetség. Szóval közeledünk. Újabb év, újabb várakozás, csigatempóban információhoz jutás, de idén tényleg nem vesz le a lábamról, hogy mi, mikor és hogy lesz, ugyanis, hatalmas meglepetést nagyon szerintem nem tartogat már a dolog. 
Megvannak már az idei évere is az utazós tervek. Gondoltam idén egy kis Mexicora, mondjuk olyan egy hetecskére, Cancun és a maja templomok, egy kis hajókázás meg ilyesmi. Kirándulás a Niagarához, összekötve egy Torontoval. Gondoltam egy esetleges Chicagora, mert ha már jártam a 66-os út végénél, meg rajta is egy darabon, nem ártana elmenni az elejére is, nembeszélve arról hogy szimpatikus az a város. Nagyon szeretnék megint egy egy hetes LosAngeles-LasVegas túrát, nem tehetek róla, egyszerűen fantasztikus időt töltöttem arrafelé. Végiggondoltam, tudom, van még egy csomó hely az USA-ban, amit meg lehetne nézni. Elmennék még nemzeti parkokba és SaltLakeCity környékére. Csavarognék még a canyonoknál is egyet, meg mondjuk valahol Texasban. Ha volna ennyi időm. Az baj az, hogy ezek olyan utak amikre tényleg időt kéne szánni, ami jelen esetben, emellett a munka mellett csak akkor van, ha én nagyon szép boci szemekkel nézek. RoadTrip-re mennék, amire biztosan akkor rá kéne szánni két-három hetet. Haha, majd máskor.
Tervezek egy másik hetet Miamiban, Bahamákkal, KeyWesttel és egy kis aligátorozással. Az igazság az, hogy ezt is végigjártam már, de 16 évesen, csapatostul. Nos egyrészt nem az én korosztályommal, nem nagykorúan, másrészt nem nagyon volt szabad program. Egy rossz szavam sincs, még így sem. Hatalmas és meghatározó élmény volt. Csakhát szeretném ezúttal nagykorúan és saját szervezésben csinálni. Azthiszem cseppet másfajta élmény lesz. Ha minden igaz, idén lesznek látogatóim is. Igazán baromi boldog lennék ha ez össze is jönne, mert talán annál nincs is nagyobb élmény, mint mikor azokkal vagy szuper helyeken, akik igazán fontosak. Ez majd kiderül, erre azért nem alapozok, mert túl sok a befolyásoló tényező, amiket nem én alakitok. De hajrá, gyerünk, mindenki szedje össze magát és jöjjön! :D
NewYork természetesen nem maradhat ki, hát hogy is maradhatna!? Szeretem azt a várost, nagyon, és annyi tervem van még vele, és szerencsére nincs is messze. Washington és Philadelphia meg szerintem ha akarom, ha nem, rajta lesz a listán. Valami vagy valaki miatt. 
Autós kérdés.... Nos, tavalyi határtalan nyafogásom odáig fajult hogy baromi önelégülten ülök nap mint nap a kisautómba és fene boldogság van bennem, még akkor is ha gyűlölöm a telet autós szemmel. Szerintem sok ember van rajtam kívül aki nem szereti a telet, de én aztán tényleg nem vagyok elragadtatva. Volt egy fantasztikus esetem, mikoris egyik este Pestre menet, elkapott a hóvihar. Ezzel nagyobb bajom mindaddig nem volt, mignem a háromsávos útból egysávos nem lett szembesávokkal együtt. Ugyanis az egész tiszta hó volt. Kicsit nehéz volt kilutrizni hogyan is kéne haladni. Ezt túléltem, mire megérkeztem természetesen el is állt és a sávok is láthatóak voltak  Aztán visszafelé... a 20 perces út másfél órás lett, ez a kisebbik baj. Tükörjég. Mindeddig nem hittem hogy ilyen létezik, de létezik. A főváros egyik legforgalmasabb útja, képes jégbe borulni, úgy hogy folyamatos a forgalom rajta, és még csak egy keréknyomnyi aszfalt sem marad. Csak a jég. Hát, lepergett az életem, és a kocsi élete is előttem. Előttem pedig egy láthatóan jégen autókázásból megbukott illető csúszkált, mert a gurult az már durva jelző lenne. Tény, az összes indulásnál minden figyelmemre szükség volt, mert nem csak azt kellett figyelni én mit csinálok, hanem hogy körülöttem mi történik. Ez sem szegte kedvemet, szeretek vezetni, de nyáron százszor jobb élmény. Nem beszélve a hidegről és a páráról. Ide csavargatom a fűtést, meg oda, a kezem odafagy a kormányhoz, a lábam meg még mindig lefagy, mikor a fejem már lángol, és mindegy mit hová tekergetek. Tél...
A tél elleni lázadásom, ami szerintem mint tudatos, mint tudatalatti, úgy nyilvánul meg, hogy sok fagyit zabálok és az AquaWorld-ben pancsiztatom a kuffert, egy undorítóan hideg és hóeséses keddi estén. Kit érdekel a síszezon?  Snowboard? Szánkózás? Hógolyózás? Jégkorcsolya??? Mi csúszdáztunk, szaunáztunk, jakuzziztunk, hullámmedencéztünk. A tél tényleg bekaphatja! ;)
Vettem már egy csodaszép ruhát, amit majd odakinn fogom tudni szerintem hordani. Már van elképzelésem a MIT VIGYEK és MIT NE VIGYEK-ről. Olyan jó így idén már okosabb vagyok. Cipőkéket idén nem viszek annyit, de még így is fáj a szívem értük. A fogorvosi dolgokat le kell tudni míg ki nem megyek, különben nekem annyi. Biztosítást is kell kötni és egy két még itthon praktikus előkészült. Jelenleg még nem tudom hol fogok lakni, igaz ehhez még korán is van. Mit nem adnék ismét egy olyan lakásért mint amilyenben tavaly volt részünk. De erre az esély eléggé minimális. Sebaj.
Idén lesz néhány új arc a csapatban, amit nem is bánok, másfelől nem is annyira érint meg. Nem akarok annyira foglalkozni ott helyben a magyarokkal. Ez elég gerinctelenül hangzik, de meg van ennek az oka. Elsősorban az hogy angolul szeretnék tanulni, nem pedig a magyart gyakorolni. Másrészt azthiszem tavaly is megtapasztaltam hogy milyen is az, mikor sok magyar él együtt külföldön. Szerencsére a rosszabb dolgokat kívülállóként láttam és tapasztaltam, ezért érzem azt hogy idén sem szeretnék belefolyni a nagyobb drámákba.
Jól jönne egy másodállás, ahol lehet egy kis saját terem, nem csak a Dunkinos banda. Velük dolgoztam, velük laktam, azthiszem belefér hogy legyen egy másik(saját) kis közösségem. Ahol mentes vagyok a kötelező dolgoktól és hogy mindig legyen valaki, aki figyel, lát, és hall és mindenhez köze legyen. És nyilván azért kell másodállás, mert kell a lééé!
Autóra visszakanyarodva pedig annyi a nagy változás, hogy osztottam szoroztam és gyököt is vontam aztán megvilágosodtam. Mindenféle praktikussági szempontot szem előtt tartva arra jutottam, hogy talán inkább veszek egy robogót. Ha-ha-ha. És tényleg. Ez még nem biztos, jelen pillanatban volna egy autó, aki szeretne az enyém lenni. Tárgyalások folynak a kinti illetékesekkel. Hát majd meglátjuk. Neeemtuuudom mit akarok! :D Egyelőre nagyon szupi mert a popsim alatt van autó és igy nehéz eldönteni mennyire leszek megint hisztis odakinn.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...