2012. augusztus 2., csütörtök

Ezek a magyar szerdák...

Világmegváltó gondolataim visszatértek. Ismét érzek. Mindenféle gondolat cikázik a fejemben. Üdvözlöm őket, mit régen látott barátokat. Hiányoztatok drága gondolataim, ha nehéz is veletek az élet, de hiányoztatok mégis!
Nem tudom ki hogy van vele, de én utálom az augusztust. Nekem ez már nem nyár, hanem egy fájdalmasan unalmas átmenet a nyárból őszbe. Igen, tudom még korán van gyászolni a nyarat, hiszen szinte a közepén tartok... Itt van még egy egész augusztus és azért a szeptember is tud még nyárias lenni. Tudom. De őszintén szólva, én már érzem a ősz szelét, az elmúlást és a sok furcsa kavargó érzést ami ilyenkor mindig elönt.
Egy csomó szuper dolog áll előttem, még augusztusban is, de én már várom az őszt. Nem tudom igazából miért. Nem szeretem ezt a köztes állapotot. Nekem a nyár a május-június-július, augusztus meg már csak ilyen szenvedés. Már rövidebbek a nappalok, nem olyan meleg és úgy eleve nem tudom, sosem szerettem. Egy hónap volt már csak suliig és fogalmam sincs, nem szeretem, na!
Várom az őszt, várom az utazásokat, várom a Halloweent. Jó, tudom hülye vagyok, de én ezeket a dolgokat várom már. A nyár olyan kis uncsi lett. Olyan kis kusza az élet errefelé mostanság.
Bolyong a fejemben egy csomó furcsa gondolat.
Gergő (azthiszem) ma ment haza Magyarhonba (vagy tegnap), két hétre. Ő bizony már itt él egy jópár éve, szóval ő kicsiny országunkba már csak "nyaralni" jár egy ideje. Ezen kicsit most kattog az agyam. Mármint az otthonon. Most van az a pont, hogy kivennék én is egy egy hetes hazamegyek-szünetet. Eleve pihennék is egy kicsit, nuku munka, és igencsak megölelgetnék egykét emberkét. Beülnék a kocsimba is, és csak mennék. Komolyan mondom, nem érdekel milyen lesz az idő otthon novemberben, de tuti végigautókázok egy napot mert meghalok ha nem tehetem. Jövőre ha visszatérek ide, mert bízom benne hogy komplikációktól mentesen sikerül, veszek bizony egy járgányt. Idén elutazom a kocsira költhető vagyont, mert kocsim ugyebár van otthon is, de Vegas mondjuk nem éppen. :D
Tán ez már így ahogy van írtam, de teljesen igaz. Idén költöm a pénzt mindenféle utazásokra, jövőre meg... Szintén, de ennyire nagyszabású útra egyelőre nem készülök. Na ez az, látjátok? Már ilyeneken gondolkozom mi lesz jövőre... Még idén van. Váá, de én már járok otthon, meg jövőre itt, meg idén itt, meg mindenhol. Jahaj de őrület ez!
Na akkor pár szó még a fogamról. Tán a szerencse és az égiek mellém állnak, mert eddig minden rendben, fél foggal is teljes az életem. :D Használható és nem kevésbé esztétikus mint eddig, mert nem látszik semmi. Ami viszont kihagyhatatlan hogy megemlítsem;

"áááááááááá
mikre képes az ember..
ez olyan mint a fűrész filmek..
hogy levágja a saját karját h meneküljön
egyszerűen nincs más választása...
áááá"

Én ezen betegre nevettem magam. Ez egy diskurzus volt a fog-ügyemről. Hát a Fűrész nem igazán jutott eszembe, pedig elég kézenfekvő. Szerintem baromi vicces hasonlat. Őrült vagyok-e? Hát, a maga módján igen, ha ezt valaki mesélné, lehet én sem reagálnék másképp, mint ahogy mindenki reagál. Dehát, aki nem volt ilyen szituációban, ahol gyors és határozott döntést kell hozni, egy eléggé szélsőséges ügyben, az nem tudja milyen ez. Hát ja... kihúztam egy fél fogam és ma sem csinálnám másképp. Sőt, ha valamelyik másik is el szándékozik törni, annak is lesz nemulass! :D
De reméljük nem lesz ilyen, sőőőt, már semmilyen ne legyen, ha a fogaimról van szó. Legyen nyugalom és béke!
Hétfőn ugye lezavartam a  fogatlanítást, aztán regenerálódtam. Jött értem Janeth, hogy elvigyen a bankba. Elkocsikáztunk hát, megoldottam a megoldandót, felvettük Katit és elmentünk a Walmartba. Mint a szélvész rohantam a játékosztályra, ígértem öcsémnek néhány fotót a játékokról, csak ugyebár nem sűrűn járok én arra, pedig egy jó ideje ígértem már a képeket. Küldetést letudva, csináltam majd' száz képet. Vettem egy kilenc darabos orrpiercing csomagot, csupa színes jószág, illetve egy kulcstartót, egy szempillaspirált és egy feltöltőkártyát. Hát igen, ez nem a létfenntartó vásárlás köre volt...

 kilenc kicsi pajtás

Ezután elmentünk egy mexikói étterembe. Ott észrevettem hogy otthon felejtettem a készpénzemet, így nem vettem semmit. No mondjuk, lehetséges nem éppen egy mexikói étterembe kéne az első étkezést tartani foghúzás után. Végülis így is csipegettem a tortilla chipsből egy kis salsával. Hmm érdekes, de nem volt baj. Haza jöttünk, lementünk medencézni egyet, s bár úgy voltam vele, hogy a végtelenségig fenn akarok lenni, hamar nyugovóra tértem. Miután becsülettel blogoltam.

Kedden felkeltem valamikor délelőtt, netezgettem, majd nagy lelkesen nekiültem egy filmnek, nem másnak mint a már emlegetett Másaposoknak, mert annyira kedvet kaptam hozzá. Persze nyilván ha egyszer nekiülök egy filmnek - ami idekinn nem szokásom - akkor rögtön öten írnak rám, vagy eleve hívnak. Semmi baj srácok, szeretlek én titeket és tök jó beszélni! Hát csak vicces volt az időzítés. Máskor a kutya nem ér rá velem beszélni, aztán ha valami B tervhez nyúlok rögtön ráér mindenki. De jó is ez.
Délután elmentünk Adrival a boltba, rengeteg dolgot vettem, felkészültem az éhhalálra is talán. Utálok itt boltba járni, mert ugyebár nincsen autó, hogy megpakoljam, hanem haza kell szüttyögni a szatyorral, ami olykor elég nehéz. És pont itt üt vissza a dolog. Mert inkább megyek ritkán, és szakadok meg, minthogy sűrűn kelljen menni. Hazaérve nekiálltunk főzni, Adri brokkoli krémlevet, amit én már eléggé unok, mert két hétig azt ettem, mert egyszerűen nagyon kívántam, de ez lett a vége, rá sem bírok nézni. Én nekiálltam a salátának, főztem krumplit, mióta itt vagyok először, és eleve először használtam krumplit, és nem is nagyon ettem máshol sem. Érdekes ez a sültkrumpli hazájában. :D Mondjuk az messze nem is burgonyából van ugyebár... A menü tökéletes lett, kétszer is szedtem, de mivel nem vagyok hozzászokva ekkora adagokhoz, nem is bírtam megenni.

 napsütötte vacsora

Este fél kilenc előtt/körül levonultam a medencéhez és nekiálltam úszni. Egy kislány, vagyis nagylány volt csak rajtam kívül a vízben, nagybácsi meg kint telefonált. A kislány így indította a beszélgetést; megdöglöttek a kiskacsák. Hű, mondom, remek... Képzeljem el, egy maradt a négyből, és a másik három holtan hevert a füvön. Nagyszerű. Eztán lezavartuk a kötelező bemutatkozós köröket, majd nem is tudom mi lelt, de a felhívásra, miszerint én is ugráljak a medencébe, igent mondtam. Végül azt vettem észre, hogy egy kb 13 éves kislány a társaságom, versenyt úsztunk, ugráltunk "szinkronúsztunk", mutatványoztunk, és a Dunkinos termékekről beszélgettünk. No és persze arról, hogy ő pennsylvaniai, és most készül a Hersey-parkba. Akkor én kontráztam egy SixFlags-szel, ami egy igencsak menő vidámpark errefelé. Oda készülök ugyanis Adrival. Mondtam hogy nem rég voltam Phillyben és trallala. Szóval egy jó háromnegyed órát töltöttem ezzel az egésszel, majd láttam hogy záróra van a medencénél, elmúlt este 9. Elköszöntem, távoztam, majd esti teendőim után folytattam, avagy be is fejeztem a filmnézést. Röhögtem egy csomót. Elvégre is, érett hogy megnézzem, hiszen hamarosan mi is bevesszük a csajokkal LasVegast, így hangulatcsinálónak több volt mint jó! Elég fura mikor kezd realizálódni, hogy bizony babám, idén leteszed a tappancsod a Nevadai sivatagban, egyenesen Vegasban. Hmm... Szép is az élet - olykor...!



napfelkelte valódi színei

Szerdán hatra mentem dolgozni, és érdekes, nagyon érdekes, de inkább megyek hajnalok hajnalán, mint reggel, délelőtt vagy délután. Mert a délelőttökön hamar elmegy a nap, letelik az időm, és húzhatok is a bánatba. Nem azért, de nem a munkahelyem a kedvenc helyem itt, tény, mi tény. Nem bántom én, de ez az igazság. Ezen a napon fordult velem először elő, hogy a driveban kiejtettem valamit a kezemből és naná hogy nem egy aprósággal kezdtem, hanem egyenesen egy doboz fánkkal. Hat kicsi áldozat hevert az aszfalton. Egy darabig a dobozban, túlélve, majd - ki más mint - egy nő áthajtott rajtuk.


Délután háromig letoltam a műszakom és az üzletvezető-helyettessel hazavitettem magam kocsival, mert esett. Vettem egy hideg zuhanyt átöltöztem és vártam. Vártuk ugyanis Lillát OceanCityből. Első igazi, komoly, lakásbafeljövős látogatónk. No ez úgy nézett ki hogy;
Elsétáltunk érte a buszhoz, éppen időben értünk oda, pont akkor érkezett. Bementünk a Dunkinba, mert ki tudja miért, ő munchkin-t akart enni/kicsi fánkgolyó/ és egy fánkot, no meg egy jegeskávét. Ezen felbuzdulva én is vettem egy vagyis két fánkot. Őrület! Ahogy ezt letudtuk elsétáltunk a dohányboltba és vettünk ízesített szivarokat, mert ehhez támadt kedvünk. Utána bementünk az Outletekbe körülnézelődtünk, senki nem vett semmit, majd a Marshallsba, ahol beleszerelmesedtem egy cipőbe. Otromba egy kicsit, dehát a szerelem nem válogat. :D Lilla vett is egy cipőt.


 awesome

Na és ezután elindultunk a liquor store-ba, gondoltuk iszunk egyet este. Bementünk, lekaptuk a polcról ami kellett. Lilla nem az a korosztály, aki itt ilyen dolgot vásárolhat, így én voltam a szerencsés, Adri pedig külön vásárolt. Állok a kasszánál és ott tudatosult, hogy aznap először csináltam meg azt a hülyeséget, hogy nem vittem magammal az irataimat, mert nem volt kedvem cipelni a nagy pénztárcám. Csak a bankkártyám és a készpénzt tettem el. REMEK! Mondom a nőnek, no para, itt a harmadik közülünk, majd ő fizet. Hát azt én csak hittem! Adri megvehette az ő italát, de a miénket a banya nem engedte!
Kimentünk Adri visszament, de nem adta neki sem oda. Törtük az agyunkat, mivel spóroltunk akartunk az idővel. Leszólítottunk egy hapsit egy kocsibak hogy nem venné-e meg nekünk a piát. Ááá nincs nála az ID. Ahha na persze! Jön egy idősebb pasas, feltettük ugyanazt a kérdést, és egyem a szívét, belement a dologba, elvette a pénzt, aztán bement. Kisvártatva kijött, no bizony az öregasszony meglátott minket, nincs szajré. Egyre jobb. Hát maradt az hogy szépen hazamegyünk és én visszamegyek. Útközben mondtam a magamét dúltam fúltam, így még ennyire nem utáltam a rendszert. Vicces hogy egy üveg el sem fogyasztott vodka mikre képes, mit hoz ki az emberből. :D
Visszabicigliztem, oly gyorsan, mintha az életem múlna rajta. Nem a pia volt a lényeg, hanem az együtt töltött idő szűke. Szerettem volna velük lenni. Az akadékoskodó nyanyának - akitől egyébként már nem egyszer vásároltam, sőt anno ő is kereste nekem buzgón az európai bort - odacsaptam az útlevelem, személyim és a jogsit is, hogy, ha hiszi, ha nem, elmúltan 21, tehát ide a vodkával, különben kezdődik az orosz rulett! Ő mindehhez annyit fűzött, hogy eleve csak ennyi lett volna a dolgom, hogy visszajövök az irataimmal, nem más módszer után kutatni, ez Amerika, tartsam magamnál a személyim. Ahha oké... Nem mondtál újat.
Hazatekertem szélsebesen, fürdőruhába is bújtunk és indultunk lefelé a medencéhez. Előtte szépen rágyújtottunk még egy-egy szivarra és mint a nagymenők, füstöltünk egyet. Váá isteni volt! Bementünk a medencéhez, leheveredtünk a napozóágyakra és iszogattunk. Aztán kicsit "illegálisra" váltottunk a dolgokat. A medence ugyanis 9-kor bezár, avagy el kell hagyni a területét. Magától záródik az ajtó. Egy kaviccsal kitámasztottam és folytattuk a tevékenységünket. Rágyújtottunk a második szivarra, ami szintén tilos a medence egész területén a nap létező összes szakában. Senki nem látott meg minket, nagyon szuper kis helyen ültünk és csendben is voltunk, no meghát nem fürödtünk csak heverésztünk. Megint szerda, megint magyarok és megint a mulatság! Ez megint nem egy túl publikus és részleteznivaló esemény, de el lehet képzeli hogy jól éreztük magunkat! A magyar ember tud mulatni! - derült ki újra. Nem tartott soká a dolog, én fél 11 körül feladtam és távoztam. Szó szerint bezuhantam az ágyba és ahogy voltam aludtam. Annyi energia még éppen volt hogy ébresztőt állítsak.

hát lehet ebből nem inni?





smoke on the water



Ma reggel felkeltem először hajnalban négy óra valahánykor, aztán nyolc valahánykor, akkor a többiek is, ők le is léptek a szobából, aztán pedig tíz előtt. Szépen készítettem reggebédet, elfogyasztottam, közben hazaértek Adriék én pedig felváltottam őket, s távoztam, mentem dolgozni.
Ma egy igencsak furcsa műszakban dolgoztam... 11-6ig. Rosszabbra számítottam igazából. rendeltünk pizzát, el is eszegettük, persze néha dolgoztunk is. Ma kimondottan nyugis nap volt, hálistennek. Szerdán például őrültek háza volt, hihetetlen módon nagy forgalom volt és kevés ember rá.
Őszintén szólva ma csak semmit-tettem. Mi mást is lehetne már ilyenkor. Holnap megint igen korán megyek. Isteni áldás hogy ilyen közel lakok a munkahelyemhez! Nem kell extra korán kelni, és hosszasan sétálni, vagy buszozni.
Ma a semmitől volt teljesen jó kedvem. Várom már a jövő hetet, egy hét múlva ha minden igaz irány AtlanticCity és újra találkozhatok Vivivel is! Hihetetlen! Ez már az utolsó hajrá a nyárban, ha megjártam ezt is kipipálhatok mindent, amit idén nyárra a keleti partra terveztem. Voltam NewYorkban, Washingtonban, Philadelphiában és Baltimoreban. Már csak AtlanticCity van hátra. Mindennek ellenére NewYorkba még kétszer visz az utam, ebből egy a hazaút lesz, illetve Washingtonba is megyek még hónap végén, ha minden igaz, és hát sosem lehet tudni, hogy a már meglátogatott helyek közül még melyik lesz meg még egyszer, mert esélyes a dolog. És akkor véletlen se feledjük hogy két hónap és tíz nap múlva irány nyugat!!!
Mi mindet meg nem valósítok itt fél év alatt, néha el sem hiszem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...