Nem is tudom honnan ragadjam meg a fonalat. A téma valahogy teljesen nem ide illő, de valamiért mégis úgy érzem meg kell osztanom. Megismertem egy lányt, vagyis inkább nőt. Mivel nem szeretném hogy felismerhető legyen, mert engedélye nélkül publikálom történetét nevezem egyszerűen Bellának, ez pattant ki a fejemből.
Bella nemrég tért haza Afrikából. Hallottam róla hogy kiment, mert valahogy nem találta a helyét, igy önkénteskedésre adta a fejét. Persze annyira nem érdekelt, konstatáltam a hallottakat és körülbelül el is felejtettem. Most pedig megismertem ezt a csajszit a maga valóságában és a maga történetével.
Afrikának egy olyan országában lakott, ahol a közbiztonság azt mondják még egész rendben van. Csodálatos a természet, elefántok, krokodilok, fekete emberek. Részt vett egy olyan programban ahol elsősorban arra próbálták tanítani az embereket, hogy mi módon tudnak és képesek védekezni, nem kötelező dolog hogy teherbe essenek Az oktatás angol nyelven zajlik, ugyanis azok a feketék akik tanulni járnak, ezen a nyelven kénytelenek okosodni, ami azért szerencsére leegyszerűsíti a segítségnyújtást A kicsikkel igen nehéz boldogulni, mert nem ismerik még a nyelvet, így inkább játszanak velük, foglalkoztatják őket. Sajnos nem volt több időm jobban belemerülni munkásságába, de nyilvánvalóan sok egyéb dolog is történt az elmúlt hónapokban vele. A program még nem ért véget, ám mégis félbeszakították.
Múlthéten ugyanis elég szörnyű dolog történt. Azt mesélem amit biztosan hallottam tőle. Nem tudom pontosan hová tartottak, hét fehér nő indult útra kocsival. Útközben feltűnt nekik hogy követik őket és némi idő után a két motor a kocsi mellett termett, s két-két utasa fegyvert fogva rájuk megállásra kényszerítette őket. Először nem álltak meg, majd végül mégis. Elkobozták az összes cuccukat, mindent amijük volt. Az egyik lány, minimális ellenállást tanúsított tulajdonképpen semmiség volt, ám a fegyveresek nem így látták és akkor és ott mellkason lőtték. Kicsit zavarosan emlékezem rá pontosan mi történt ezután, azthiszem kizuhant a lány a földre, végül ketten elindultak vele a kórházba de tíz percen belül meghalt, nem élte túl. Bella a lövés után csak egy dologra érzett késztetést, hogy kipattanjon a kocsiból, ő sem tudta hová de mennie kellett, ezt érezte. Látta az egészet, végignézte, szerencsére ő sértetlen maradt, és a többi hat nő is. Elmondása szerinte csak rabolni akartak valószínűleg, csak valamiért eldördült egy lövés is. Ezután az önkéntes programot befejezték és mindenkit hazaküldtek másnap.
Az esetről ennyit tudok, nincs benne mese, rizsa vagy hozzászínesítés Bella elmondása szerinte ez az eset egészen a lövésig annyira nem ijesztette meg, úgy volt vele hogy oké, csak legyenek túl rajta, nincs mit tenni. Ugyanis volt már egy olyan eset, hogy a szállásukon egy éjjel betörtek és a két otthon lévő önkéntes fejéhez álmából keltve fegyvert szorítottak s közben kirabolták őket, de személyi sérülés nem történt. Bella ekkor nem volt otthon, de nyilván megviselte a dolog.
Nem ismertem Bellát ezelőtt, nem tudom milyen az arckifejezése amúgy, milyen volt a tekintete idáig életében. De szent meggyőződésem hogy az arcára van írva minden. Nem csak egy napot töltöttem most vele, elég jót beszélgettünk a világ dolgairól és abszolut nem egy megtört keserű ember. Van olyan amiben egyezünk, de alapvetően nem tudom ilyen szép és egyszerű szemmel nézni én a világot mint ő. Afrikába egy jó időre most nem szeretne menni, érthető okokból, de nem adta fel, szeretne segíteni tenni másokért és hiszi hogy életét ez határozza majd meg, így talál majd a boldogságára, valahol, majd, útközben.
Ez mind nem egy legenda. Ez egy hús-vér ember igaz története. Saját fülemmel hallottam a saját szájából, úgy hogy közben láthattam a szemét. Mindenkinek a maga döntése hogy használja az életét, feláldozza-e vagy előtérbe helyezi. Azthiszem hatással volt rám ez a történet. Nem tudnám pontosan megfogalmazni hogyan és miért, mégis olyan meghatározó volt. NewYorkban a szemem előtt lőttek le valakit a zsaruk, olyan embert akihez nem volt közöm és félelmet sem éreztem, mert húsz rendőr volt egy ember ellen és amúgy is úgy éreztem védve vagyok. Egyáltalán nem viselt meg, talán annyira meg sem döbbentem. NewYork egy civilizált világ és elvileg mindenkinek lehetősége van egy normális életre, mert a körülmények lehetővé teszik. Afrika egy igencsak más, egy barbár világ, ahol az élet szinte fabatkát sem ér. Szó szerint pusztulnak az emberek, kortól és nemtől függetlenül. Nem voltam még ott, nem láttam, de a saját szememmel, de attól még sok dologról hallottam.
Ebben az Afrikás esetben nem is maga a gyilkosság döbbent le, hanem annak természetessége. Persze mint kezdtem elvileg az adott ország amiről beszélünk elvileg egész biztonságos, mégis van a történetben valami, ami miatt úgy értem inkább állati ösztönökről van szó mint emberiekről. Aki NewYorkban nyilkol, lássuk be százszor kevésbé van rászorulva, vagy hogy is nevezzem.
Nem szeretném a dolgot tovább ragozni. Ez is csak egy történet, igazán sokat nem tud jelenteni a számomra. Képmutatás lenne az mondani most hogy mennyire felkavar. Egyszerűen elgondolkodtat és igenis sok gondolatot ébreszt. A világ olyan nagy és én olyan kicsi vagyok, de szeretném jó alaposan megismerni, minden zegzugát, amit csak lehetséges! És érdekes hogy a történettel egy időben bukkantam erre az idézetre, ami szerintem csodaszép. Azért a világ, bármilyen is, tényleg egy gyönyörű hely!
"Kérlek légy utazó, ne turista. Próbálj ki új dolgokat, ismerj meg új embereket, és nézz a dolgok mögé amik a szemed előtt vannak. Ez a kulcs hogy megértsd ezt az lenyűgöző világot ahol élünk" Andrew Zimmern
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése