Avagy lehetett volna a cím akár a következő: Száguldás Porsche Szerelem - II. fejezet. Van akinek ez már mindent elárul.
Csütörtök reggel, szabad nap nekem, mégis koránkelés volt. Hulla fáradt voltam, olyan fáradt hogy úgy voltam vele, hiába is tesznek nekem azzal szívességet hogy elvisznek Georgetown-ba, én megköszönöm a kedvességet és alszok tovább. Nem akaródzott elindulni. Natalia késett, ő volt a sofőr. Katinak elsütötte a poént, miszerint reggeliztünk-e mert lehet hogy visszaköszön, tehintve hogy késésben vagyunk és sietünk. Nem bántom Nataliat, de ahogy kihajtottunk az autópályára, elfogott a halálfélelem, vagyis... nem tudom hogy írjam ezt le, egy fura érzés, amikor tudod hogy ez így nem jó és valami rossz fog történni. Natalia nem igazán tartotta a követési távolságot, sokszor csukva tartottam a szemem. Nem volt nagy a táv igazából, de mégis az volt bennem, csak érjünk oda és vissza. Elég gyorsan mentünk, közel az előttünk lévő terepjáróhoz, aki egyfolytában fékezgetett. Itt ez így divat. Egymás farában, sebesen. Volt egy pont mikor gondolatban a következő hagyta el a számat; nincs mit tenni, nem tudok mit tenni, ha meg kell történnie, akkor meg fog történni. Ezen gondolatom után még többször volt a szemem csukva. Fel voltam készülve. Aztán egyszercsak megtörtént. Natalia felnyúlt kinyitni a tetőablakot, Kati épp sms-t írt, én becsuktam a szemem. Aztán jött a becsapódás, kétszer. Hatalmas fehér por, semmit nem láttam, a létező összes légzsák kinyílt, lefejeltem az anyósülés fejtámláját szemüreggel, szerencsére előtte vettem le a napszemcsit, odavágtam a két térdem és sípcsontom. Kati köhögött, Natalia káromkodott, aztán megkérdezett minket jól vagyunk-e. Próbálták kinyitni az ajtajukat, de nem ment. Kinyitotta végül a tetőablakot, kinézett. Én ki tudtam nyitni az ajtómat. Kiszálltam. A por még mindig hatalmas volt odabenn. Két nő jött, telefonáltak, majd mondták, hogy ha még tud menni az autó, húzódjunk félre. Ez ment. Kimásztak a többiek is, Kati volt a legrosszabb állapotban, köhögött és jól megrántotta a bizonságiöv, kapott egy piros hosszú bélyeget a nyaka alá. Natalia jól volt, tulajdonképpen én is, kicsit fájt csak a lábam. A kocsi nem volt éppen egy túl bizalomgerjesztő látvány. Első ránézésre is, így laikusként megmondtam hogy totálkár...
Jött a rendőr, felvette az adatokat, a terepjárót vezető nő nagyon jókedvű volt, az ő kocsija ismételten nem kapott nagyot, kis karc és a kipufogó elformálódott. Ennyi.
Két hónap alatt, két különböző országban sikerült részese lennem egy karambolnak, ugyanott ültem, ugyanaz történt. Csodálatos, nem? Idén már összességében ez a harmadik autós malőröm. Az előzőt megálmodtam, a mostanit megéreztem. Ebben természetesen nem kell hinnie senkinek, tudom hogy ez már-már túl természetfelettinek hat, de Istenbizony nem hazudok. Számomra is elég ijesztő a dolog.
Natalia első pillanattól fogva telefonált mindenfelé, Kati csak üldögélt a patkán én meg kérdezgettem hogy érzi magát, aztán üldögéltem csendesen. Mikor minden megvolt, jött is a trailer, kipakoltunk a kocsiból aztán az autótól búcsút is inettünk, a nő akinek nekimentünk addigra már le is lépett. A rendőr kérdezte hogy jön- e értünk valaki. Natalia hívta az unokatesóját. Üldögéltünk egymástól egy-egy méterre a patkán és vártunk. Hadd ne mondjam lenyűgüző arcokat vágtunk, a rendőr még egyszer megkérdezte akad-e biztosan fuvarunk, aztán elment. Jött értünk a rokon egy Jaguar-ral. Ohh, hűha! Nem volt egy vadiúj modell, de elég elegéns volt, exkluzív darab. Márványos faberakás és miegymás. A srác úgy vezetett, hogy szívem szerint menet közben kiszálltam volna. Az imént törtünk össze egy vadiúj gyönyörű Toyota-t ugyanezzel a rátapadós technikával, nagyon kiborított. Miért nem lehet a követési távolságot betartani??? Nem attól az 5-10 métertől fog az ember lemaradni valamiről, maximum egy lehetséges balesetről. De nem itt. Ez nem divat. Itt készemszépen megy a kőkemény kombájnozás. Mikor a srác egy nagyot fékezett és megint baromi közel volt az "ellenfél" reflexből befogtam a szemem a kezemmel és szégyen avagy sem, de bekönnyeztem. Ki akartam végre szállni. Hazaérni.
Megálltunk a közelben, én hazasétáltam, át kellett vágnom az autópályán, mert persze lámpa sehol a közelben. Utálom ezt az autópályát!!! Hazaértem, zuhanyoztam egyet a nagy sokkra és pihentem. Katinak sajnos dolgoznia kellett mind a két melóhelyén. Fájt a feje és szédült. Én voltam olyan béna hogy pont a fájó térdemet sikerült beütnöm valamibe, azt hittem megőrülök. Borogattam kicsit a lábam, közben hazaért Gergő a tulaj és kérdezte hogy mi történt, elestem? Háát... nem éppen... :D
A nap további része szerencsére eseménytelenül alakult. Nagyjából. Kati hazajött, Adrival elmentünk boltba, el akartak ütni néhányszor. Na ennyire biztonságos a környék. Mondtam is drága jó anyámnak, kössön rám most azonnal egy biztosítást, mert nekem reszeltek ha itt valami történik. És mint látjátok, történik...
Ezután már csak vacsiztunk, melegszendvics salival. Komolyan nagyon jólesett. Egy kis beszélgetés az erkélyen és pihi. Ez volt hölgyeim és uraim az én csodás háromnapos "szabadságom" csúcspontja. Egy kis autóbalesetezés... Csak a szokásos. :D
Pénteken aludtam amíg csak bírtam. Nagyon kómásan keltem így is. Felfedezést tettem miszerint megnyílt a házhoz tartozó medence, holott csak szombatra volt kiírva. Na fel is buzdultam ezen és elhatároztam hogy kipróbálom mit tud ez a néhány négyzetméteres strand :D Akkor jött pont haza Adri és nekibuzdultunk a témának. Naptej fürdőruci, és irány az tíz méterre lévő medence. Kicsit hideg volt, de nekem jól esett. Napoztunk dumáltunk, nagyon nagyon bejött a dolog. Jó sokáig voltunk lenn, aztán feladtam, sok volt a napból, kezdett fájni a fejem. Nem égtem le, nem kaptam napszúrást, csak egyszerűen elég volt. Bár a vizet nem tudom megunni, lehet az akármilyen hideg. Utána elmentünk a használt boltba, venni akartunk ülőpárnát az erkélyi beszélgetésekhez, de be volt zárva. Elmentünk hát boltba kajáért. Semmi egyéb izgalmas.
.JPG)
.JPG)
Szombaton reggel nyolcra mentem dolgozni, lehúztam négy kőkemény órát. Mint még soha. Dömping volt, Memorial Weekend volt. Maga a Memorial Day ma van, gyászolják ilyenkor a odaveszett katonáikat. Meg van a véleményem Amerikáról és a háborúról, de azthiszem ez nem az a felület, ahol ezt kedvem lenne okfejteni. Itt kéremszépen csakis Peace van. :D
Szóval hosszú hétvége volt, jöttek is ezermillióan. Tizenegykor leléptem, hazaértem, és két perc múlva már fürdőruhában voltam, mentem is le a medencéhez. Baromi meleg volt, ki be mászkáltam a medencébe. Napoztam, bementem, napoztam, bementem. Volt mellettem egy dadogós kisfiú, nagyon durván idegesítő módon dadogott. És hisztizett. De én ennek ellenére jót lazítottam, már majdnem be is aludtam. Volt egy pacsálós, latin beütésű lány, úgy csapkodott a másfél méteres vízben, hogy azthittem helyben megfullad, pedig csak úszott... Volt egy BruceWillis kinézetű pasas, ha nem tudnám, hogy épp Magyarhonban lebzsel az ürge, szentül hinném hogy ő volt az :D Kísértetiesen hasonlít.
Na a nagy strandolásnak véget vetettem olyan egy óra körül, zuhany, evés és várt rám még tíz órányi munka. Háromtól hivatalos voltam az BeachStore-ba. Vártam várakoztam a kanapén, hogy jöjjön Natalia... Azóta nem is találkozunk mióta történt az incidens. Volt egy kis gubanc a felvételem körül, de megtaláltuk egymást. Egy mercivel jött. Hopp mondom, csak akad itt pót-kocsi :D Megkérdeztük egymástól ki-hogy-van, aztán mentünk is. Megint nyomogatta a tetőablakot, én már csak nevettem. Megálltunk a boltnál vettünk banánt a shake-ekhez, mert egy nő vett 12db banánt magában. Egy banán 1 dolcsi... Számoljatok utána, mit meg nem ért a nőnek az a banán! ;) Vettünk barackot is, saját felhasználásra. Nem is tudom milyen apropóból de mondta Natalia, hogy ha nem nyírta ki egy autóbaleset, akkor egy barack már csak nem fogja. Két perc múlva a héjától elkezdett fuldokolni vezetés közben... Aztán felhoztam az imént említett mondatát, nevetett magán egy jót. Nyomogatta a magnót is... hiperaktív a csaj! Egyben leértünk. Nem fogom levezetni milyen izgalmas volt a meló... nincs róla mit meséljek. Nagyon aranyos csajjal voltam beosztva, végtelen türelemmel és egy fintor nélkül. Pedig fáradt volt már ő is. Mind azok voltunk. Volt még egy új srác Dominikáról, Pablo. Minden vendégnek elmesélte hogy ő honnan jött, akivel lehetett spanyolul hablatyolt.
Na és akkor most találkoztam azzal a jelenséggel, amivel a hely bír. Totálisan laza, homoszexuálisokkal, kézenfogva, felszabadultan, korra és nemre tekintet nélkül volt itt gabalyodás. Volt két lány, olyan masszívan szerették egymást előttem, hogy nem tudtam kiszedni belőlük a rendelésüket, a nagy ölelkezés közben nem értek rá. De voltak itt szerelmes öreglányok, kigyúrt fekete idős pasi-fehér idős pasival, egy szál fürdőnadrágos, hasán akár fát lehetne vágni, mezítlábas beachboyz-ok trallala trallala. Három különlegesebb forma jött be. Az egyik egy totál részeg/talán be is volt drogozva/ hapsi volt, annyira mondta a mondókáját hogy majdnem bezuhant a pultra, volt egy idősebb szerelmespár/pasi-nő formátum/ és szintén be voltak csiccsentve, nevetgéltek nagyokat, és adtak egy csomó borravalót. Utolsó órában ez már nagy meglepetés és ajándék volt. Gyatra ott a borravaló amúgy. És a harmadik jelenség egy magas, nagydarab, affektáló sárgára szőkített hosszabb hajú srác volt, "I'm sexy and I know it" pólóban, vélhetően ő is szivárvány kategóriás besorolásban tengette magánéletét. Tényleg, komolyan, semmi bajom a melegekkel, nem tudom a stílus sértő-e bárki számára, hát tényleg nem bántásból írok én bármit is.
De emberek! Férfi-Nő, Férfi-Férfi, Nő-Nő felállásban élő emberek! Kérve könyörgöm, egy kis visszafogottságot produkáljatok! Nekem mindegy, ki, milyen neműt csókol eszeveszett módon otthon, de légyszi, kérlek, please, bitte, por favor, ne akkor, amikor sorban álltok és mögöttetek beállt a sor, előttetek meg egy megfáradt munkás lény és várja óhajotokat. :) Köszcsi!
Az est meglepetésvendége az hapsi volt, a családjával aki BruceWillis-re hajazott a medencébe. Nocsak... A véletlenek...
Hajnal kettőre értem haza, kocsival hoztak, egy dögös kis Chrysler-rel. Ejjha! Időközben lett még egy lakótárs, egy kollégném, szerelmi szálak késztették a késő esti költözésre. Szóval vele beszélgettem még fél órát, aztán lefeküdtem. Totál stresszben voltam, mert tudtam hogy két óra múlva már kelhetek is és mehetek dolgozni, az új, csúcsszuper beosztásomnak köszönhetően. Szóval holt fáradtan keltem két óra múlva, átvergődtem munkába és vártam szeretettel a vendégeket. Rengetegen voltak, sikerült mindent amit elrontottam pont a manager előtt produkálni, kaptam is hideget, meleget, de mondtam neki hogy sorry, de két órát aludtam, mert fél egykor zártam. Amit tudhatott volna, ugyanis ő írta a beosztást. Sebaj túléltem. Hazafelé már nagyon fájt mindenem, főleg a talpam, kell egy új cipő munkába, ez kicsinál. Itthon nem csináltam semmit, kicsit gépeztem, zuhanyoztam, aztán hatkor lefeküdtem és aludtam. Mindenki felkeltett valamivel, végül hajnalban aludtam vissza. Ma is kóma voltam, ultrabrutális tömeg volt ma benn, folyamatosan az ajtóig állt a sor. Ma nekem annyi volt a dolgom hogy rendezgessem a fánkokat, és tartsam rendben a vendégteret. Meg sem álltam. Pedig ki sem szolgáltam. Tálcákkal egyensúlyoztam, törölgettem, töltögettem, trallalalla.
Egykor végeztem, elmentem boltba, itthon csináltam egy salit, skype-party, aztán csak pihentem. Annyi életkedvem nem volt se tegnap se mag hogy lemenjek a medencéhez, ahhoz is nyűgös voltam hogy átöltözzek fürdőruhába, és ott csináljam a semmit. Annyit sikerült produkálnom még ma, hogy leforráztam a kezem forró olajjal, egy kolbász volt a bűnös. Két órán át égett a kezem, bőgni tudtam volna, ha egyedül lettem volna. Aztán hazaért Gergő és kaptam Aloevera gélt. Az segített. Úgy fájt, hogy a hideg rázott már. Hólyagos lett több helyen a kézfejem... Na de most előttem áll két szabadnap, ismételten, remélem nem "halok bele".
A SzáguldásPorscheSzerelem ezúttal rám lefordítva a következő: SZÁGULDÁS=Száguldás PORSCHE=Toyota SZERELEM= megintcsak a Szerelő, mert nem én szerelem. :D
Csütörtök reggel, szabad nap nekem, mégis koránkelés volt. Hulla fáradt voltam, olyan fáradt hogy úgy voltam vele, hiába is tesznek nekem azzal szívességet hogy elvisznek Georgetown-ba, én megköszönöm a kedvességet és alszok tovább. Nem akaródzott elindulni. Natalia késett, ő volt a sofőr. Katinak elsütötte a poént, miszerint reggeliztünk-e mert lehet hogy visszaköszön, tehintve hogy késésben vagyunk és sietünk. Nem bántom Nataliat, de ahogy kihajtottunk az autópályára, elfogott a halálfélelem, vagyis... nem tudom hogy írjam ezt le, egy fura érzés, amikor tudod hogy ez így nem jó és valami rossz fog történni. Natalia nem igazán tartotta a követési távolságot, sokszor csukva tartottam a szemem. Nem volt nagy a táv igazából, de mégis az volt bennem, csak érjünk oda és vissza. Elég gyorsan mentünk, közel az előttünk lévő terepjáróhoz, aki egyfolytában fékezgetett. Itt ez így divat. Egymás farában, sebesen. Volt egy pont mikor gondolatban a következő hagyta el a számat; nincs mit tenni, nem tudok mit tenni, ha meg kell történnie, akkor meg fog történni. Ezen gondolatom után még többször volt a szemem csukva. Fel voltam készülve. Aztán egyszercsak megtörtént. Natalia felnyúlt kinyitni a tetőablakot, Kati épp sms-t írt, én becsuktam a szemem. Aztán jött a becsapódás, kétszer. Hatalmas fehér por, semmit nem láttam, a létező összes légzsák kinyílt, lefejeltem az anyósülés fejtámláját szemüreggel, szerencsére előtte vettem le a napszemcsit, odavágtam a két térdem és sípcsontom. Kati köhögött, Natalia káromkodott, aztán megkérdezett minket jól vagyunk-e. Próbálták kinyitni az ajtajukat, de nem ment. Kinyitotta végül a tetőablakot, kinézett. Én ki tudtam nyitni az ajtómat. Kiszálltam. A por még mindig hatalmas volt odabenn. Két nő jött, telefonáltak, majd mondták, hogy ha még tud menni az autó, húzódjunk félre. Ez ment. Kimásztak a többiek is, Kati volt a legrosszabb állapotban, köhögött és jól megrántotta a bizonságiöv, kapott egy piros hosszú bélyeget a nyaka alá. Natalia jól volt, tulajdonképpen én is, kicsit fájt csak a lábam. A kocsi nem volt éppen egy túl bizalomgerjesztő látvány. Első ránézésre is, így laikusként megmondtam hogy totálkár...
Jött a rendőr, felvette az adatokat, a terepjárót vezető nő nagyon jókedvű volt, az ő kocsija ismételten nem kapott nagyot, kis karc és a kipufogó elformálódott. Ennyi.
Két hónap alatt, két különböző országban sikerült részese lennem egy karambolnak, ugyanott ültem, ugyanaz történt. Csodálatos, nem? Idén már összességében ez a harmadik autós malőröm. Az előzőt megálmodtam, a mostanit megéreztem. Ebben természetesen nem kell hinnie senkinek, tudom hogy ez már-már túl természetfelettinek hat, de Istenbizony nem hazudok. Számomra is elég ijesztő a dolog.
Natalia első pillanattól fogva telefonált mindenfelé, Kati csak üldögélt a patkán én meg kérdezgettem hogy érzi magát, aztán üldögéltem csendesen. Mikor minden megvolt, jött is a trailer, kipakoltunk a kocsiból aztán az autótól búcsút is inettünk, a nő akinek nekimentünk addigra már le is lépett. A rendőr kérdezte hogy jön- e értünk valaki. Natalia hívta az unokatesóját. Üldögéltünk egymástól egy-egy méterre a patkán és vártunk. Hadd ne mondjam lenyűgüző arcokat vágtunk, a rendőr még egyszer megkérdezte akad-e biztosan fuvarunk, aztán elment. Jött értünk a rokon egy Jaguar-ral. Ohh, hűha! Nem volt egy vadiúj modell, de elég elegéns volt, exkluzív darab. Márványos faberakás és miegymás. A srác úgy vezetett, hogy szívem szerint menet közben kiszálltam volna. Az imént törtünk össze egy vadiúj gyönyörű Toyota-t ugyanezzel a rátapadós technikával, nagyon kiborított. Miért nem lehet a követési távolságot betartani??? Nem attól az 5-10 métertől fog az ember lemaradni valamiről, maximum egy lehetséges balesetről. De nem itt. Ez nem divat. Itt készemszépen megy a kőkemény kombájnozás. Mikor a srác egy nagyot fékezett és megint baromi közel volt az "ellenfél" reflexből befogtam a szemem a kezemmel és szégyen avagy sem, de bekönnyeztem. Ki akartam végre szállni. Hazaérni.
Megálltunk a közelben, én hazasétáltam, át kellett vágnom az autópályán, mert persze lámpa sehol a közelben. Utálom ezt az autópályát!!! Hazaértem, zuhanyoztam egyet a nagy sokkra és pihentem. Katinak sajnos dolgoznia kellett mind a két melóhelyén. Fájt a feje és szédült. Én voltam olyan béna hogy pont a fájó térdemet sikerült beütnöm valamibe, azt hittem megőrülök. Borogattam kicsit a lábam, közben hazaért Gergő a tulaj és kérdezte hogy mi történt, elestem? Háát... nem éppen... :D
A nap további része szerencsére eseménytelenül alakult. Nagyjából. Kati hazajött, Adrival elmentünk boltba, el akartak ütni néhányszor. Na ennyire biztonságos a környék. Mondtam is drága jó anyámnak, kössön rám most azonnal egy biztosítást, mert nekem reszeltek ha itt valami történik. És mint látjátok, történik...
Ezután már csak vacsiztunk, melegszendvics salival. Komolyan nagyon jólesett. Egy kis beszélgetés az erkélyen és pihi. Ez volt hölgyeim és uraim az én csodás háromnapos "szabadságom" csúcspontja. Egy kis autóbalesetezés... Csak a szokásos. :D
Pénteken aludtam amíg csak bírtam. Nagyon kómásan keltem így is. Felfedezést tettem miszerint megnyílt a házhoz tartozó medence, holott csak szombatra volt kiírva. Na fel is buzdultam ezen és elhatároztam hogy kipróbálom mit tud ez a néhány négyzetméteres strand :D Akkor jött pont haza Adri és nekibuzdultunk a témának. Naptej fürdőruci, és irány az tíz méterre lévő medence. Kicsit hideg volt, de nekem jól esett. Napoztunk dumáltunk, nagyon nagyon bejött a dolog. Jó sokáig voltunk lenn, aztán feladtam, sok volt a napból, kezdett fájni a fejem. Nem égtem le, nem kaptam napszúrást, csak egyszerűen elég volt. Bár a vizet nem tudom megunni, lehet az akármilyen hideg. Utána elmentünk a használt boltba, venni akartunk ülőpárnát az erkélyi beszélgetésekhez, de be volt zárva. Elmentünk hát boltba kajáért. Semmi egyéb izgalmas.
szoba, kilátással ;)
.JPG)
.JPG)
Szóval hosszú hétvége volt, jöttek is ezermillióan. Tizenegykor leléptem, hazaértem, és két perc múlva már fürdőruhában voltam, mentem is le a medencéhez. Baromi meleg volt, ki be mászkáltam a medencébe. Napoztam, bementem, napoztam, bementem. Volt mellettem egy dadogós kisfiú, nagyon durván idegesítő módon dadogott. És hisztizett. De én ennek ellenére jót lazítottam, már majdnem be is aludtam. Volt egy pacsálós, latin beütésű lány, úgy csapkodott a másfél méteres vízben, hogy azthittem helyben megfullad, pedig csak úszott... Volt egy BruceWillis kinézetű pasas, ha nem tudnám, hogy épp Magyarhonban lebzsel az ürge, szentül hinném hogy ő volt az :D Kísértetiesen hasonlít.
Na a nagy strandolásnak véget vetettem olyan egy óra körül, zuhany, evés és várt rám még tíz órányi munka. Háromtól hivatalos voltam az BeachStore-ba. Vártam várakoztam a kanapén, hogy jöjjön Natalia... Azóta nem is találkozunk mióta történt az incidens. Volt egy kis gubanc a felvételem körül, de megtaláltuk egymást. Egy mercivel jött. Hopp mondom, csak akad itt pót-kocsi :D Megkérdeztük egymástól ki-hogy-van, aztán mentünk is. Megint nyomogatta a tetőablakot, én már csak nevettem. Megálltunk a boltnál vettünk banánt a shake-ekhez, mert egy nő vett 12db banánt magában. Egy banán 1 dolcsi... Számoljatok utána, mit meg nem ért a nőnek az a banán! ;) Vettünk barackot is, saját felhasználásra. Nem is tudom milyen apropóból de mondta Natalia, hogy ha nem nyírta ki egy autóbaleset, akkor egy barack már csak nem fogja. Két perc múlva a héjától elkezdett fuldokolni vezetés közben... Aztán felhoztam az imént említett mondatát, nevetett magán egy jót. Nyomogatta a magnót is... hiperaktív a csaj! Egyben leértünk. Nem fogom levezetni milyen izgalmas volt a meló... nincs róla mit meséljek. Nagyon aranyos csajjal voltam beosztva, végtelen türelemmel és egy fintor nélkül. Pedig fáradt volt már ő is. Mind azok voltunk. Volt még egy új srác Dominikáról, Pablo. Minden vendégnek elmesélte hogy ő honnan jött, akivel lehetett spanyolul hablatyolt.
Na és akkor most találkoztam azzal a jelenséggel, amivel a hely bír. Totálisan laza, homoszexuálisokkal, kézenfogva, felszabadultan, korra és nemre tekintet nélkül volt itt gabalyodás. Volt két lány, olyan masszívan szerették egymást előttem, hogy nem tudtam kiszedni belőlük a rendelésüket, a nagy ölelkezés közben nem értek rá. De voltak itt szerelmes öreglányok, kigyúrt fekete idős pasi-fehér idős pasival, egy szál fürdőnadrágos, hasán akár fát lehetne vágni, mezítlábas beachboyz-ok trallala trallala. Három különlegesebb forma jött be. Az egyik egy totál részeg/talán be is volt drogozva/ hapsi volt, annyira mondta a mondókáját hogy majdnem bezuhant a pultra, volt egy idősebb szerelmespár/pasi-nő formátum/ és szintén be voltak csiccsentve, nevetgéltek nagyokat, és adtak egy csomó borravalót. Utolsó órában ez már nagy meglepetés és ajándék volt. Gyatra ott a borravaló amúgy. És a harmadik jelenség egy magas, nagydarab, affektáló sárgára szőkített hosszabb hajú srác volt, "I'm sexy and I know it" pólóban, vélhetően ő is szivárvány kategóriás besorolásban tengette magánéletét. Tényleg, komolyan, semmi bajom a melegekkel, nem tudom a stílus sértő-e bárki számára, hát tényleg nem bántásból írok én bármit is.
De emberek! Férfi-Nő, Férfi-Férfi, Nő-Nő felállásban élő emberek! Kérve könyörgöm, egy kis visszafogottságot produkáljatok! Nekem mindegy, ki, milyen neműt csókol eszeveszett módon otthon, de légyszi, kérlek, please, bitte, por favor, ne akkor, amikor sorban álltok és mögöttetek beállt a sor, előttetek meg egy megfáradt munkás lény és várja óhajotokat. :) Köszcsi!
Az est meglepetésvendége az hapsi volt, a családjával aki BruceWillis-re hajazott a medencébe. Nocsak... A véletlenek...
Hajnal kettőre értem haza, kocsival hoztak, egy dögös kis Chrysler-rel. Ejjha! Időközben lett még egy lakótárs, egy kollégném, szerelmi szálak késztették a késő esti költözésre. Szóval vele beszélgettem még fél órát, aztán lefeküdtem. Totál stresszben voltam, mert tudtam hogy két óra múlva már kelhetek is és mehetek dolgozni, az új, csúcsszuper beosztásomnak köszönhetően. Szóval holt fáradtan keltem két óra múlva, átvergődtem munkába és vártam szeretettel a vendégeket. Rengetegen voltak, sikerült mindent amit elrontottam pont a manager előtt produkálni, kaptam is hideget, meleget, de mondtam neki hogy sorry, de két órát aludtam, mert fél egykor zártam. Amit tudhatott volna, ugyanis ő írta a beosztást. Sebaj túléltem. Hazafelé már nagyon fájt mindenem, főleg a talpam, kell egy új cipő munkába, ez kicsinál. Itthon nem csináltam semmit, kicsit gépeztem, zuhanyoztam, aztán hatkor lefeküdtem és aludtam. Mindenki felkeltett valamivel, végül hajnalban aludtam vissza. Ma is kóma voltam, ultrabrutális tömeg volt ma benn, folyamatosan az ajtóig állt a sor. Ma nekem annyi volt a dolgom hogy rendezgessem a fánkokat, és tartsam rendben a vendégteret. Meg sem álltam. Pedig ki sem szolgáltam. Tálcákkal egyensúlyoztam, törölgettem, töltögettem, trallalalla.
Egykor végeztem, elmentem boltba, itthon csináltam egy salit, skype-party, aztán csak pihentem. Annyi életkedvem nem volt se tegnap se mag hogy lemenjek a medencéhez, ahhoz is nyűgös voltam hogy átöltözzek fürdőruhába, és ott csináljam a semmit. Annyit sikerült produkálnom még ma, hogy leforráztam a kezem forró olajjal, egy kolbász volt a bűnös. Két órán át égett a kezem, bőgni tudtam volna, ha egyedül lettem volna. Aztán hazaért Gergő és kaptam Aloevera gélt. Az segített. Úgy fájt, hogy a hideg rázott már. Hólyagos lett több helyen a kézfejem... Na de most előttem áll két szabadnap, ismételten, remélem nem "halok bele".
A SzáguldásPorscheSzerelem ezúttal rám lefordítva a következő: SZÁGULDÁS=Száguldás PORSCHE=Toyota SZERELEM= megintcsak a Szerelő, mert nem én szerelem. :D
a cím ismét egy filmből van, Az ötödik elem, íme egy kis filmzenei ajándék újra, jaa és utólag esik le, hogy ez pont egy BruceWillis film :D Na az összefüggések!
Illetve Boldog 4. Szülinapot, az én otthon hagyott, hatalmas, piros Szivecskémnek!
Hiányzol Rákóczi! Nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése