2012. május 31., csütörtök

Egy gigányi Amerika

Tegnapelőtt fellátogattam az oldalamra, nézegettem mi újság van és megláttam, hogy Ti, kedves olvasók, már 1024-szer kattintottatok az én blogocskámra. Tekintve hogy egy hónapja sem vagyok itt, ez igencsak nagy szám. Pontosan egy gigabyte. Népes kis közönségem van, olvasók hada, mindenféle országból. Írói hajlamaimat ez nagyon kecsegteti, köszönöm nektek az érdeklődést!!!

 köszönök minden egyes kattintást! ;)

Kedden, bár aludtam végre valamennyit, megint csak, szokás szerint úgy keltem, hogy mozogni nem volt semmi kedvem. Tulajdonképpen rájöttem, hogy ez a párás, fullasztó meleg időjárás eléggé leterhel. Még szerencse hogy bent a melóban van klíma. Itt kínlódtam, ettem, fetrengtem, gépeztem meg nyűgösködtem. Tanulmányoztam a menetrendet, majd nagy nehezen elmentem zuhanyozni, felöltöztem és lesétáltam a buszhoz. Késett, én szédültem, 92fokot mutatott a hőmérő, ami 33fok nálunk. Szerencsére nyomatják kegyetlenül a klímát. Nem voltunk sokan a buszon, mindössze hárman. Át kellett szállnom, mert most, a nyári menetrend miatt nincs közvetlen járat a partra, de így is max 20 perc alatt lenn lehet lenni. Nem rossz. A minipályaudvaron kerestem a felszállóhelyet, leültem majd egy munkaruhás fickó kezdte el lökni a rizsát, nem értettem sokat, csak hogy egy nő miatt leesett a telefonja. Kérdezte a nevem, bemutatkozott, aztán jött is a busz és kérdeztem hogy fel lehet-e szállni. Ekkor előttem termett két fekete srác, és az egyik vigyorogva, az arany felső fogsorával közölte, hogy szálljak fel, ez a busz kell nekem. Hihetetlen formák vannak itt mifelénk. Azon a buszon mire leértünk a partra, már csak én voltam. Végre tudtam fotózni, így megmutathatom a már említett menő leszállásjelző zsinórzatot. 




A parton még melegebb volt, 96 fok, azaz olyan 35. Odasétáltam Katihoz, megbeszéltük a haditervet. Lementünk a vízhez, hagytuk hogy csapkodja kicsit a lábunk, a homok pedig szétégette a talpunk. Lemostuk magunkról utána a homokot a csapnál, elsétáltunk a postáig, vettünk bélyeget és feladtunk egy képeslapot. Visszabuszoztunk hazafelé, benéztünk egy boltba, vééégre elintéztük nekem a bankot, beváltottuk a csekkünket. Elmentünk boltba, vettük grillcsirkét, nyamii. És a nap fénypontja az volt, hogy megtaláltam olcsón a Dunkinban kedvencnek kikiáltott fagyimat. Vettünk egy labdát is. Önkiszolgáló kasszához mentünk, bénáztunk is egy sort. Utána a bolt előtt, műanyag villával nekiálltam a dobozból enni a fagyit. Meghaltam volna, ha nem tehettem volna! :D

 a Dunkinos fajta, háttérben az alannyal :)

Hazasétáltunk, ettem még a szétolvadt fagyiból, aztán a grillcsirkéből, utána fürdőruhába vágtuk magunkat és lementünk a medencéhez. Már ment le a nap, de nagyon élveztük, labdáztunk egyet, ugráltunk, teljesen egyedül voltunk. Utána jött egy nő, úszni, beengedett pár srácot, akik ruhástul jöttek be, majd mikor már nagyon idegesítőek lettek, inkább ki is jöttünk.
Zuhanyzás, egy kis körömfestegetés az új szerzeménnyel, majd jött az infó, hogy volna egy kis program estére. Egy dolláros rumkóla akció van a DeweyBeach-en lévő Northbeach nevű helyen. Tehát pillanatok alatt puccba vágtuk magunkat, rendeltünk taxit és suhantunk a pályán Dewey felé. Mikor kiszálltam ledöbbentem, a lában alatt homok volt! Homokos part! Besétáltunk a helyre, benn is homok volt! Volt egyetlen rész ahol akadt egy kis szilárd talaj, aztán megint csak homok. Eszméletlen volt. Körülöttünk az öböl, alattunk homok, zene, társaság, ital és a hold!!! Szuper ez a hely! Mennyei!
 



Amit tudni érdemes az amerikai szórakozóhelyekről, az az, hogy a legtöbb államban 1-ig vagy 2-ig vannak csak nyitva, Szóval, amikor mi Európában éppenhogy megérkezünk és szusszanunk ezek már a búcsú nótáit zengedezik Egykor tehát meg volt a roló le, és távoztunk. Elsétáltunk egy pizzériához, semmit nem vettünk, tömeg volt, aztán hívtunk egy taxit. Időközben az egyik srác kocsiját elvontatták, mert rossz helyen állt. Drága mulatság volt neki. Hazataxiztunk, kicsit még erkélyeztünk aztán csicsikáltunk.
Tegnap délben keltem, gépeztem, aztán elmentem bevásárlókörútra, ami azt jelenti, hogy kölcsönkaptam Adri bringáját, és eltekertem egy pár helyre. Kaptam mindent, amire szükségem volt. Pipere és ruházat. Hazafelé már nagyon kényelmetlen volt az ülés, ennyi idő után nem is csoda. Autópályán bringázni nem egy élmény mondjuk, de jobb mint gyalogolni. Egyszer majdnem el is ütöttek, de kivédtem. Egyszer meg félreálltam és pihentem kicsit.
Itthon hajat festettem, fogat fehérítettem. Szépítkezős napot tartottam. Kati hazajött, szarul volt, fájt a feje, még a balesetünk óta, ezért megjárta a kórházat. Megállapították a nagy semmit. Ettünk, fagyiztam ismét, beszélgetés és alvás. Ma hattól tizenegyig dolgoztam. Tegnap esett az eső de ma már szép az idő. Délután bealudtam beszélgetés közben, pöppet fáradt voltam. után Shoppingolni voltam ismét, uhhh micsoda szerzeményem van! Egy csodagyönyörű fekete ruha! Majd egyszer meglásssátok hehe :D Most megint fogfehérítek. Ez az esti program.
Köszönöm az egy gigabyte-on túli figyelmet! Have a nice day guys! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...