2012. június 25., hétfő

Egy csipet Philadelphia és bepótolt két hét eseményi

Netem továbbra sincs. Ami hülyén hangzik, tekintve hogy a blogoláshoz is net kell, és mint látjátok, blogolok. Igenám, de megszenvedek érte, fél óra alatt sikerül csatlakoznom valami wifire a házból, lassú mint a lajhár és olyat hogy képfeltöltés olyanról még álmodni se merjek. Múltkor egy öt és fél perces videót betöltött két óra alatt, és NEM túlzok. Közben megszakadt néhányszor, meg el is tűnt, de végül csak lett belőle valami. Közröhely.
Ennyit a rizsáról, megint napra bontom az elmúlt két hetet, annyira rossz hogy ilyen ritkán tudok jelentkezni... ahh...

Csütörtök /06.07./
Volt róla szó, hogy elintézzük az én hivatali ügyeimet, de ez végül nem történt meg. Helyette Katival lementünk a medencéhez napozni, csak éppen a nap nemigen akart velünk szóbaállni, így inkább nézegettük a felhőket, melyiknek milyen alakja van. Nagyon "izgalmas" volt. Végül feladtuk, mert úgy látszott jön az eső. Mikor már fenn voltunk a lakásban, jött Olivia, Elysiaval és meginvitáltak minket a partra napozni. Nos, ez elég hülyén hangzott ebben az időben, de miért is ne? Mikor kiléptünk az ajtón pár csepp már esett is. A parton leparkoltunk, aztán betévedtünk egy boltba, ahol hennát készítettek és Olivia bevállalt egyet, egy kínai jelet, ami elvileg azt jelent hogy szabadság, de én ezekkel úgy vagyok, hogy a felét sem hiszem, mert nem értem, így akár az is lehet rajta hogy "kínai csípős csirke", "édes-savanyú mártás", vagy bármi egyéb az étlapról. Elysia csináltatott egy vízöntő jelet, azt még én is elhittem. Ezután rendeltünk egy pizzát, amire húsz percet vártunk és végül nagy nehezen lejutottunk a partra, ahol addigra pont kibújt a lemenő nap, így kaptunk egy kicsit az utolsó erejéből. Annyira zavart hogy itt vagyok egy hónapja, de még nem pancsiztam az óceánban, hogy akármennyire is volt hideg és akármennyire ment le a nap én hagytam hogy a hullámok csapkodjanak amíg érnek, de nem akartam a bikini felsőt már összevizezni, mert ezer év mire megszárad, addig megfagyok hatszor. Így csak álltam és vigyorogtam. Csatlakozott végül Elysia és Olivia is, de senki nem ment be nyakig, csak úgy derékig hagytuk. Utána próbálkoztunk száradni, de már kevés eséllyel. Hazajöttünk mert már eléggé fáztunk.




Dunkin életérzés

Hivatalosak voltunk egy kis esti mókára egy másik vízparti helyre mint eddig, azt ígérték jobb mint a másik. Ebből végül az lett hogy egy melegbárba mennénk, mert egy régi kollégájuk ott dolgozik és egyben lezbikus is, szóval adna nekünk kedvezményt és mulassunk ott. Én mondtam hogy oké, tényleg nem azért, de nekem nincs kedvem elmenni erre a helyre, tekintve hogy baromira nem vízparti és nem szeretnék lányokkal ismerkedni. Egyáltalán nem volt amúgy sem kedvem menni bárhová, még a másikra sem, csak kiváncsi voltam, le akartam tesztelni. Na végül úgy látszik nagy hatással lehetett a nemetmondásom, mert arra jutottak, hogy oké, benézünk Trinity-hez a szivárványos helyre, aztán lelépünk a Rusty Rudders-be. Áldásomat adtam a dologra, bár nem volt már addigra kedvem sehová sem menni, de olyan szinten, hogy mi már csak vacsorázgattunk és aludni terveztünk Katival. Puccba vágtuk magunkat pillanatok alatt, nem kell semmi cifrát elképzelni ez esetben. Jött Elysia, lesuhantunk a beachre, bementünk Trinityhez, ittunk egy kört, mert meghívott minket én sokat nem tudtam vele kezdeni, mivel nem ismerem tavalyról. Bemutatkoztam és ennyi. Nem voltak túl sokan, volt pár érdekesebb fazon, meg a cuki kézenfogva közlekedő öreglányok akik kb végigtapiztak, dehát ez van, úgy látszik ez ezzel jár. :D

Elysia paripája

Dewey Beach

Rusty Rudders

Nem sokáig maradtunk, aztán átmentünk a Rustyba. Na ez a hely tényleg menőbb mint a Northbeach, elég nagy, van kemény padló a talp alatt. Az élőzene kint van, elég jó zenéket játszanak, noha az énekes hangszálai nem mindenre felelnek meg. De legalább próbálkoznak. Bent pedig egy DJ gondoskodik a hangulatról, ez esetben totál üres volt a táncparkett. Csütörtök volt, szezon még mindig nincs teljesen és mindenki inkább kint volt. Pedig ott is jó zenék mentek. Eszegettük a koktélcseresznyét, szürcsöltük az italokat, kimentünk az élőzenéhez, az első sorban táncikáltunk és énekeltünk. Volt egykét elvetemült figura akik valami metálkoncerten érezve magukat ugráltak és lökdösődtek... A színpad közvetlen a víz mellett van, és a tánctér is, ahonnan egy kis stég nyílt. Jó hely, én azt mondom. Mikor már záróra közeledett, kiálltunk a tömegből és vártuk a többieket. Na ekkor megszólalt egy Nirvana dalocska és én ugráltam mint egy idióta örömömben. El sem hittem hogy ilyen számok is elférnek a sok mai furcsaság között, meg persze a legtöbbet játszott Rihanna mellett. Nirvana megcsendült, Vivike örült, senki más nem értékelte az én kis körmömből. Aztán volt még egy másik régi valami, aminek szintén örültem, sőt talán még Guns N Roses is akadt. Én ezektől a számoktól tudok naagyon naaaagyon lázba jönni. Á, egy tény, itt nagyon sok nagyon jó számot hallok, kedvenceket, amiket otthon nem túl sűrűn. Most nem csak ezekre gondolok.
A kocsihoz menet elfutottam egy pasas elől aki pirvat party-ra invitált minket, nem is tudom miért, csak zavart a tömeg és a sok beszólogatás. De vicces volt. Hazajöttünk, pizsiosztás, mert másnap reggel meló volt.

Péntek /06.08./
Hattól tizenegyig melóztam, utána vásároltam egy kis élelmet és nasit, és irány haza. Elysia jött értünk. Arról volt szó, hogy tán elmegyünk OceanCitybe, de a nagy forgalom miatt ezt elvetettük, és megbeszéltük hogy menjünk le a Lewes-ba (ejtsd:luisz) a partra mert ott még nem voltam. Nem teljesen oda hanem a hozzá tartozó vagy mellette lévő Cape Henlopen Nemzeti Parkba mentünk. Hát, nekem nagyon tetszett a hely, zöld, vadregényes, fás, füves. Öt dolcsi hogy bemehess és parkolhass is. Találtunk helyet, sétáltunk is a partra, van egy szem épület ami arra hivatott, hogy kölcsönözz ernyőt, széket zuhanyozz és használd a mosdót. Aztán egy fahídon átsétálsz a homokdűnék felett és már a parton is vagy, ami szerintem nagyon jól néz ki. Nem fotóztam nagy felindultságomban, így ezt majd tán legközelebb. Leheveredtünk a homokba, naptej és miegymás, aztán melegem lett és célba vettem az óceánt. Ezúttal bátrabban. Még ekkor sem mentem be nyakig, csak hagytam hogy néha egy-egy nagyobb hullám megtámadjon. Visszasétáltam a csajokhoz, akik eddigre kedvet kaptak a pancsihoz és nekifutásból vetettük magunkat a hullámokba. Csetlettünk-botottunk. A víz jéghideg volt, a hangulat fokozott. Fogócskáztunk, ugráltunk a hullámokkal, vísítgattunk, tisztára mint az óvodások. :)




Ezután újabb kis napozás, majd Elysiaval elhoztuk Adrit kocsival, nem volt messze biciklivel jött. Vele produkáltunk egy újabb nekifutást, immáron négyesbe. Változatlanul megfagytunk. Jött egy kis piknik, ettük a nachosom. Kicsit fotózkodtunk, készültek az óceánparti "sztárfotók" :D
Nagy lazulgatásunk közepette Kati figyelmes lett valamire a víz irányában! Aztán felkiáltott: Delfinek! És tényleg. Ott úszkáltak, kiugráltak, én egyszerre kettőt láttam csak, de lehet többen voltak. Jó hosszú ideig néztük őket, míg el nem tűntek. Addig végig ugráltak. Ó, jóságos ég! Ki gondolta volna!? Akkor láttam életemben másodjára élővízben delfint, totál lenyűgözött. A delfines dolgokat giccsesnek találom, de így élőben nagyon elkápráztatnak.

HAMBURG SÜD

Nem sokkal ezután hazaindultunk, közben láttam még egy Hamburg feliratú hajót. Uramatyám, mi utat tehet az meg! Itthon még lementünk egy körre medencézni, ahová időközben Gergő is csatlakozott. No meg a felhők... OceanCityibe terveztük a napot ugyan, de tán ez így még sokkal jobb is volt! Szuper az a park!

Szombat/06.09./
Dolgoztam, majd itthon tespedtem. Ekkor történt az ominózus, kétórás youtube betöltés, mígnem az utolsó pillanatban visszatért a régi internetünk, amit használtunk. Fénysebességel működött, küldtem is a kör sms-t. Az öröm pontosan addig tartott míg skype-oltam egy jót. Aztán el is tűnt újra... Belecsöppenhettem legalább ennek hála egy hazai szülinapozásba, az én drága "második" családomnál. Ezek azok a percek, amikor fittyet sem ér, hol vagyok. Inkább ültem volna akkor ott, velük. Ezek a nehezebb részei a távollétnek.
Időközben kiderült hogy hivatalos vagyok aznap estére egy itteni szülinapra, ami ugyancsak a csütörtökön látogatott helyen rendeződött és egy hipertitkos meglepetésbuli volt. Nagy kedvem nem volt menni sehová, de persze örültem a meghívásnak. Adrival átszaladtunk a boltba ruhát nézni, de semmi jó nem volt, így alkalmaztam a szintén felavatatlan fekete ruhámat, bár túlzásnak találtam. Fotó nincs rólam és a többi kép meg nem az a közzétennivaló fajta. Hehe. Délután megismerkedtem a lakásunk másik tulajával, Attilával, aki immáron Baltimoreban lakik. Gondolom sejteni lehet - magyar. Vitte magával Adrit a buliba, mert a haditerv része hogy elvileg hármasban megyünk este, se többen, se kevesebben.
Natalia szülinapja volt/vele karamboloztunk :D/ és ő semmit nem tudott a buliról. Semmi kedve nem volt menni, sokára is indultunk el, a többiek másfél órát vártak ránk. Na persze mikor odaértünk és kiderült a turpisság, volt nagy öröm, ölelések, nevetések, lufi meg miegyéb. A buli jó volt, csak elég rövid, tekintve hogy 11 felé értünk oda és egykor minden bezár. Ezután ahányan voltunk, kocsiba pattantunk, fele haza, fele fel Nataliahoz a lakására, jött az afterparty. Nem volt nagy szám, de jól éreztem magam. Héliumos lufi volt, az a lényeg. Énekeltem héliummal, ők röhögtek, végülis jó móka volt. Kivéve a tudat, hogy reggel meló.

26 "énekes" lufi

L'oreal, mert megérdemlem :)

fun fun fun

Vasárnap/06.10./
Kelés korán, jött értem a főnök, Julija és levitt a beachre, mert aznap ott kellett dolgoznom. Nem volt egy egyszerű menet, vasárnap is volt, tehát tömeg és eleve olyan furcsa az az üzlet. Utána Natalia hozott haza, Katit meg vitte, hasznos forduló volt. Jött Attila, hogy elvigye az étkezőasztalt, egészen Baltimoreig, Gergő segédkezett neki. Két pasi után most négy lány lakja be ezt a nice kis lakást. De magyarhatalom van, az a lényeg! Közben főzőcskéztem aztán vittem Katinak is kaját. Jó sokára jutott el odáig hogy egyen is belőle. Borsóleves volt a menü. Csipetkével!
Ezután már csak az alvás maradt hátra.

Hétfő/06.11./
Egy nem túl eseményteli nap, egyig dolgoztam, aztán elmentem az 1$-osba, mikor Kati hazajött főzőcskézett, evés, erkélyezés és alvás. Nem egy izgalmas sztori... :D

Kedd/06.12./
Na ez a nap igencsak hossssszú volt. Lenn dolgoztam ismét a beachen. Előző nap megtudtam hogy Natalia és Kati Philadelphiába készülnek, így Kati javaslatára nem voltam rest megkérdezni Nataliat, nem tarthatok-e velük. Ő nem kifogásolta, nevetve mondott igent. Micsoda spontán dolgok, ejj! Elég rossz idő volt egész nap, jóformán fáztam is. 11-től 3-ig benn ültem Katinál a Nathans-be és fáztam. Egyszer lementem a vízhez, de arra volt az csak jó, hogy tökre belepjen a pára.




Három után kocsiba pattantunk, tankoltunk és viccen kívül meg sem álltunk Philadelphiáig. Az út baromi hosszú volt, de nem volt unalmas. Egyrészt a baleset óta rosszul vagyok, ha hátul ülök és még esett is hozzá. Túlélőtúra... Másrészt még az esőt is leszámítva nagyon jó kis helyeken mentünk keresztül a vadiúj hat napos autóval. A szaga is új volt! :D




Philadelphia... :)




kincsre bukkantunk!

Hát magából Philadelphiából jóformán semmit nem láttam, messziről a belváros tornyait amik eltűntek a felhőkben. Szuper kis hídon mentünk keresztül, dugó volt, úgyhogy volt idő elnézelődni. Miért is mentünk akkor Philadelphiába, ráadásul délután, ha nem is nézelődünk semmit? A válasz egyszerű... :D Vásárolni mentünk. Nem vicc! Háromórát autóztunk azért hogy egy orosz élelmiszerboltba menjünk, ahol kéremszépen nem csak orosz kaja van, hanem bizony Milkacsoki, Pick szalámi, Vegeta és Szegedi pirospaprika is van! A Milka, jóltudom, nem magyar, de itt bizony nem kapsz. Sehol, semmit. Csak ilyen különleges importboltukban, amiből nem sok van. Ahogy beléptünk, megcsapott minket a zöldségillat. Mindennek volt illata, színe és íze is mint utólag kiderült. Két és fél órán keresztül vásároltunk. A bolt hatalmas volt és olyan nagyon jó érzés volt benn lenni. Mintha otthon lennék! Német csokik, ismerős dolgok mindenütt, meg persze sok orosz "nemtommi". Nyomatták az orosz zenét, ment a csicsergés is oroszul, de akkor is otthonos volt, na! Ahogy kijöttem a boltból/eleve éhen akartam halni/ vettem is ki a szatyorból a Milkát, és nem vicc, úgy ahogy volt a táblát haraptam, mint egy szendvicset! Nem hittem az ízlelőbimbóimnak! Nem vagyok itt régóta, oké, de én imádom a csokit, különösen a Milkát/ez itt a reklám helye :D/, szóval nekem ez felbecsülhetetlen élmény volt! Ezután bementünk a mellette lévő Dunkinba, vicces hogy pont ez a szomszédja... Elég külvárosi rész volt az már...
Bepakoltunk, majd átgurultunk egy közeli üzbegisztáni étterembe. Mennyei gombalevest ettünk, én már ettől jóllaktam, de még a második hátravolt. Valami saslikszerűség volt, krumplipürét kértem hozzá, de az nem volt nyerő. Mióta itt vagyok nem ettem, és nem is hiszem hogy fogok. Legalábbis étteremben. Szóval igen, voltam Philadelphiában, vásároltam "Oroszországban", megvacsoráztam "Üzbegisztánban", majd mindössze bő négy óra múlva már mentünk is hazafelé. Ez volt Philadelphia... :D




Hazaértünk egy körül, és nekiláttunk főzni. Jelzem HAJNAL egy körül. Oké, én másnap nem dolgoztam, de akkor is... Hajnal négyig főzőcskéztünk, aztán kifeküdtünk Natalia királynő méretű ágyában Katival, ő pedig nulla alvás után elment dolgozni. A csaj őrült! 

Szerda/06.13./
Kati délelőtt lépett le melózni, én aludtam. Mikor felkeltem Natalia hazaért és befogott újabb körre főzés témakörben. Most délután négyig robotoltam, majd az unokatesója a kis Jaguarjával hazavitt. Vele és ezzel a kocsival mentünk a baleset után is... Pihengettem, aztán készültem az estére. Nem túl nagy kedvvel. Fáradt voltam. Kilenc körül jött az Natalia unokatesója ismét, felvett minket, vettünk még pár apróságot az 1$-osba, majd mentünk is a lakásra. A buli igen lightos volt, igazából vacsoraként volt hirdetve. Ettünk is, ha már annyit tököltünk vele. Végülis finom volt, csak kicsit sótlan, ugyanis Natalia nem eszik sósan... De a vendégek ennének... :D Jó volt az, így is... Megint volt héliumozás, aztán viszonylag hamar hazavitettük magunkat Julijaval.

 itt csicsikáltam

 és ez még nem az egész menü...

 dinnye úr nem viccel!

Csütörtök/06.14./
Alukáltam amennyire tudtam, aztán elmentem boltba, majd átnéztem internetlelési indokoltságból a szomszéd épületbe, Adrihoz, aki épp két kisfiúra vigyázott. Egy lengyel család gyerekeire. Én skypeoltam, ő gyerekezett, majd a kisebb is felébredt, visított. Mikor elaludt még anyuka volt ott, most meg két idegen... Nem csodálom hogy kiakadt. "Szerencsére" tisztába is kellett tenni... Hát nem egy álommeló ez számomra. Elnézést meg minden, de gyerekeket csak a közvetlen környezetemben lévőktől tolerálok és szeretek. Másokéi engem sajnos nem hatnak meg. Aranyosak, de ennyi. Hét körül hazajöttem és jött a pihenés. Este volt még egy sos-netezős köröm.


 beteg leszek a gyönyörűségtől most már! :D

Péntek/06.15./
Meló után száguldottam haza, néztem az üzeneteimet, semmi jó hír. Elhatároztam hogy az egy bizonyos okból szarnak/már bocsi/ ígérkező hétvégémet még egyféleképpen tudom helyretenni, ha kölcsönzök egy kocsit, és felmegyek a barinőmhöz Philadelphiába. Igenám, itt sok-sok kérdés felvetődik. Elsősorban hogy kedden miért nem találkoztunk. Az ok egyszerű, a kocsi amit használ, szervizben volt, így adódott az, hogy se kedden nem találkoztunk, se nem tudott hozzám jönni a hétvégére/ez volt az eredeti terv/. Szóval elmentem ismét a kölcsönzőhöz, készen rá, hogy otthagyjak egy vagyont és mehessek Isten hírével. Aha, hogyne! Kész, itt el is vágták minden autókölcsönzős tervemet idénre. Ugyanis nem tudok kölcsönözni, mivel nincs hitelkártyám és 25 év alatt is vagyok... Én nem tudom hogy csak erre az államra terjed-e ez a szabályzat, de borzasztó hülyeség. Öt és fél éve van jogsim 22 éves létemre, szóval nem értem mi ebben a biznisz. Ráadásul itt puszira adják a jogiskat az amúgy is automata kocsikhoz. Szóval a fene se érti mi akar ez lenni, de kocsit bizony nem kaptam. Búsan jöttem ismét haza, ugyanaz zajlott mint legutóbb. Bementem egy kis csokiért bánatűzőnek. Nem hatott, de jólesett. Kijövet a boltból láttam egy hajléktalan srácot, aki gitáron játszott. Másodjára találkoztam vele, fiatal, jó állapotú. Itt egyébként nem látni hajléktalan embereket. Gondolom a nagyvárosok felé vannak többen. Épp egy hangulatomhoz illő számot játszott, ráadásul eleve imádom a Guns N Rosoest, így odamentem, és a két maroknyi aprómat beleszórtam a gitártokjába, nézett is nagyot mikor a másodikkal szórtam bele, majd közölte hogy legyen nice a weekendem... Ezt nem kellett volna fiú, csúnya volt! Pont hogy a hétvégém az ami se nem nice se nem semmilyen... Szóval nem ezt vártam, na! :) Mindegy, a nóta jó volt, és a jókívánság s kedves volt, csak nem illett az alkalomhoz. :D
Adrival elbaktattunk a hely klubházig, megtudakolni hogy a teniszpálya használható-e. Megtudtuk a lakatkódot, így használható. Adri elment bevásárolni, majd ezután el is mentünk teniszezni. Itt tenném hozzá, hogy pontosan nyolc éve nem teniszeztem, a napját is tudom mikor teniszeztem 2004-ben. Július 1-én. Erre határozottan emlékszem. Akkor először és utoljára. Egészen eddig a napig. Nagyon jól esett! Minden nap eljárnék, ha tehetném, de ennek van pár gátja sajnos... Elsősorban hogy páros sport és ha a másik melózik, nincs hogyan. Ez van. De imádom, komolyan! Ingyenes, saját teniszpálya, áhh csúcs ez a hely! ÖsszeFutottunk Gergővel, ugyanis ő meg épp akkor kocogta le ott a köreit. Mi hazasétáltunk Adrival. A többire nem emlékszem. :)

Szombat/06.16./
Egy szépséges és szabad nap. Persze jókedvem épp cseppet sem volt, nem így terveztem a napot, de legalább akadt egy B terv. Irány a beach! Adri több mint két hónapja van itt, de magán a Rehoboth Beach-i óceánparton még nem volt. Így szépen felöltöttük a fürdőrucit és nekivágtunk busszal a partnak. A busz sokat késett ismét, de az amire átszálltunk az szerencsére jó sűrűn jár. Előtte még beszaladtunk a bankomba, már megint. Lenn a parton hatalmas, de tényleg óriási hullámok voltak. Imádom a becsapódás hangját! Nagyon élveztem nézni, a vizimentők sípoltak egyfolytában az uszikálni vágyóknak, hogy most bizony nem kéne... Jó idő volt, de nagyon fújt a szél, viszont a víz most először egész meleg volt. Nem fürödtem, csak ácsorogtam. A rövidnadrágom mondjuk így is elázott. De nem érdekelt! Adri pancsizott. Utána száradgattunk, bementünk a Dunkinba, Adri vett egy fagyikát. Én benéztem egy ruhaboltba, irtó drága volt, nem volt nyerő, csak a kínálat, sajnos... ahh. :D







Összefutottunk Katival, aki segített nekem pénzt levenni, mert persze mi más menne a legnehezebben az automatánál... Ő ment tovább melózni, mi meg hazafelé. A busz egy kemping felé ment visszafelé, nem is ismertem ezt az útvonalat, nem semmi... Jó kis rész az. Itthon nekiálltam estefelé gombát panírozgatni, Katinak is akartam vinni. No épp megjelent Gergő és készségesen felajánlotta az itthagyott prézlijét, le is bányászta nekem a legfelső polcról. Kicsi vagy, na! :D Nem is láttam még itt prézlit a boltban, pedig van. Csak nem zacsis, hanem dobozos... érdekes. Meg nem találtam volna magamtól ha venni akartam volna. Időközben elinvitálódtunk Gergő által a szomszédos helyre későbbre. Én főzőcskéztem, Adri sütögetett. Vittem Katinak vacsit, majd hazajöttem, szembetalálkoztam Adrival, aki közölte hogy elfelejtette a személyijét, így nem engedték be. No én is elfeledtem volna... jó hogy mondta. Zuhanyoztam, és semmi extra dekoráció, farmerba vágtam magam és irány a Bethany. Üres volt és unalmas, baseballt néztünk ezúttal, semmi élőzene, hullahangulat. Én bizony az aznapi nagy bánatomra kértem két itókát, nem így terveztem a szombat estét... No aztán felvetődött hogy álljunk tovább, le a beachre egy jó helyre. Nekem addigra már minden mindegy volt, miért is ne? Taxival lementünk, sofőrbácsi szerintem 90 és a halál között, de leértünk valahogy, csigatempóban, amit amúgy újabban nagyon értékelek. A hely ahová mentünk nem volt egy nagy szám, valami lagzi viszont volt. No érkeztek is az italok sorjára, de hamar záróra lett sajnos... Az a fránya egy órás zárás! Így is fél órát ráhúztak míg kiparancsoltak mindenkit. Hazataxiztunk, teljesen véletlen ugyan azzal a bácsival. Ki is esett az út, mondjuk úgy hogy nem voltam szomjas. :) Nem szokásom berúgni, tényleg nem, tanúsíthatja minden barátnőm, akik évek óta könyörögnek, hogy legalább egy szülinapjukon, csak egyszer, végre. Na hát ha a szülinapokon nem is, meg semmikor sem máskor, de ezen a szombaton kéremszépen berúgtam. Szégyen, nem szégyen, így volt. Elvégre is, bánatban voltam. :D

Vasárnap/06.17./
Csoda avagy sem, de nem voltam másnapos, csak nagyon fáradt, hétre mentem szerencsére kivételesen, nem hatra, nem mintha számított volna. Baromi fáradt voltam és 11-kor úgy léptem le, hogy maximum a port látták utánam. :D Itthon átadtam magam a regenerálódásnak, de nem aludtam egy percet sem. Voltam végül boltban, aztán kicsit idegesen elviharzottam még egy alkalommal itthonról, visszafelé bementem a Dunkiba Katihoz, ahová visszamentem még egyszer, mert egy kötényt kölcsön kellett adnom egy srácnak. A nap innentől kezdve nem volt túl vidám. Este Olivia hívott bulizni, de nekem arra már nem volt kapacitásom. Semmiképp sem!

Hétfő/06.18./
Melóztam délig, majd egy körül jött értem Natalia és VÉGRE, de tényleg végre, eljutottunk épen, egészségesen Georgetownba, elintézni a hivatalos ügyemet. Viszonylag gyorsan végeztem, bár rám hozták a frászt, hogy hiányzik egy papírom, ami nekem soha nem is létezett, de kiderült hogy az nem az én vízumfajtámhoz tartozik, hanem a tanulóvízumhoz. Huhh! No utána minden rendben volt, jöttünk hazafelé. Benéztünk a bankba ... ismét... igen. :D Mint kiderült itt hétfön sosem lehet pénzhezjutni... nem örültem - mondjuk így. Hazahozott Natalia, aztán semmit nem csináltam az ég világon. Gergő jött az egyik magyar sráccal, elvitték az ágyát, odaadtam a lakbért. Nagyon izgalmas, igaz??? :D

Kedd/06.19./
Bár alhattam volna a végtelenségig, ez nem jött össze. Összeszedtem magam, lementem a beachre, elintéztem a Dunkinban amit el kellett, majd mentem egy kört ruhanézős célból. Szerdára ugyanis egy kis Washingtonozás volt betervezve, 35fokos időt jósolva, így nem ártott egy ruha. Egy nyári ruha. Bár a főutca nem az olcsóságáról híres, én akkor is ott vásároltam, mert ott minden olyan jóó! :D Hozzá is jutottam egy már régebben kinézett darabhoz, elégedetten, távoztam. Bementem Katihoz, megvártam, kicsit ücsörögtem a bordwalkon a padon, bámulva a vizet, aztán hazaindultunk. Az átszállásnál egy csomót vártunk, boltba is bementünk, kellett egy kis elemózsia a kirándulásra.
Itthon nyugiztam, írtam. Kati és Olivia igen későn elmentek bulizni, kedvem ugyan volt, de most nem voltam hivatalos. Így mivel mehetnékem volt, átöltöztem és elindultam, egyedül neki az éjszakának. Vettem elemet, volt rá öt percem éjfélkor zárt a bolt. Lesétáltam vagy két mérföldet, ott ácsingóztam a buszmegállóban, vártam a buszt, az utolsót, ami tudtam hogy tesz még egy kört hazafelé. Így üldögéléssel telt a visszaút, ráadásul a bácsi oly rendes volt, hogy a házunknál tett le, nem a megállóban. Köszi érte! Itthon még megpakoltam a kis szendvicseimet, tettem a fagyasztóba vizet, aztán lefeküdtem olyan kettő körül. Izgatottan, Washington miatt.


Tudom, tudom, nagyon unalmas és napló szaga van ennek a bejegyzésnek, de őszintén mondom meg kellett magam ezúttal erőltetni. Egy csomó mindent kétszer kellett írjak, emlékezzek, mert egy kis technikai galiba miatt a szerkesztett bejegyzés jó része megsemmisült. Úgyhogy elnézést. Tényleg. Washingtont előbb megírtam mint ezt. Erre már haragudtam túlságosan. Szóval az a bejegyzés erre várt, így belassulva, bepótolva mindet leírtam, noha kicsit gépies ez a napi felbontás. De kész van! Elsősorban magamnak írtam ezt most már meg, haragudnék magamra ha kihagytam volna, noha megfordult a fejemben, hogy akkor kész, ez kimarad, folyt.köv a többivel. Drágajó pajtik, most már elvileg van annyi net, hogy bejegyzést firkantsak, tán még akár képet is tegyek hozzá, tehát, szorgalmasabb leszek. És ha a képek kis csúszással is fognak néha érkezni, de írogatni fogok. Azért remélem még szívesen olvastok... ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...