2012. szeptember 20., csütörtök

Atlantic City - a keleti part Vegasa

Kicsit idegesito leirni ezt a remek kis sztorit, ugyanis egyszer már majdnem teljesen készre megirtam, csakhát elveseztt az éterben a másik gépemen. Szóval újra nekivetemedek.
Augusztus 7-én kedd volt. Avagy Northbeach este. A dolog úgy indult hogy nem megyek sehová, de megint nálunk volt gyülekezo, igy csatlakoztam a kis csipetcsapathoz és baromi jól tettem. Az este igencsak jóra sikerült, összehaverkodtam a helyen játszó bandával, azon belül is a gitáros csokigyerekkel és meghivást kaptam a szombati bulijukra, Sokan voltunk a Dunkinból, még az almanager is eljött. Mindenki jól becsipett, táncolt és szimplán csak jól mulattunk. Azon a napon én nagyon nagyon jól éreztem magam. Nem túl sok alvással, sot, olyan két órára maximálva keltem másnap és mentem hatra dolgozni. Nem voltam éppen fitt, de jókedvű.
Háromkor szépen távoztunk Adrival. Itthon maratoni sebességgel pakoltunk, és zuhanyoztunk, minden ami kell és kisbatyuval elindultunk a kompbuszhoz. Állodgáltunk egy darabig, mig bevillant hogy valami nem oké. Megkérdeztünk egy buszost és közölte hogy ez nem a megfelelő megálló, itt nem vesz fel a busz. Éljen. Mindenki mondott mindent, hogy milyen sűrűn járnak de nem nyertek. A helyes buszmegállóban ülve megláttam a buszt ellenkező irányba haladni, átfutottunk az úton, integettünk és szaladtunk utána, de semmi. Otthagyott. Hirtelen próbáltunk fuvart szerezni valakitől, senki nem vette fel, leszólitottunk autósokat, de senki nem volt oly ari. Komp lekésve. Visszakullogtunk a buszmegállóba, miután telefonos segitséget kérve megtudtuk hogy a következő komppal is megvan minden csatlakozásunk. Jött a kompbusz, felszálltunk. Kitevődtünk a kikötőnél és bemasiroztunk. Pénztárnál senki, majd előkerült egy nő aki megkérdezte vár e minket valaki a túloldalon, különben nemigen jutunk a kikötőnél tovább, mert nem járnak már ezekben az órákban a buszok. Azért ez is egy olyan dolog amit otthon nemigen csinálnak meg az emberek, hogy figyelnek arra mi lesz veled, hanem csak fizess és tűnj is a képbol. Kaptunk egy telefonszámot, érdeklődjünk taxit. Az ár egész korrekt volt, vettünk jegyecskét a kompra és sorbaálltunk. A komp elég szuper volt, mi helyet is foglaltunk a legtetején a nyitott részen és elkezdtük csodálni a pompás naplementét. Közben az Adri mekis karrierje által szolgáltatott mekis cézársalit ettük, fotóztunk és ámultunk. Mikor besötétedett lementünk a nyitott báros részre, ahol élőzene ment. El sem hittem! Annyira hangulatos volt! Volt egy titkos tervünk, összehaverkodunk valakivel aki esetleg elvisz a buszpályaudvarra, de ez nem jött össze. A vége felé a hajó belsejében rohangásztunk, wifiztünk. Másfél óra múlva meg is érkeztünk és én annyira élveztem hogy mentem volna akár még egy kört. Úgy elrepült!
 
 
 
 
 



 
 

A taxi hipphopp ottvolt és fénysebességgel vitt a cél felé. Közben a fickó telefonált egyet, de nem igen fogtam fel mi történt. Mikor odaértünk értettem meg. Egyem a szivét, felhivta a buszsofőrt, hogy várjon be minket, ugyanis pont olyan öt-tiz perc hijan lekéstük volna. Eszméletlen!!! Szóval végülis pontos időben voltunk, igy is hogy lekéstük a kompot, a rendes taxis miatt. Magyarhonban valamiért nem szivlelem a taxisokat, legalábbis a pestieket. Van okom... :) De itt eddig mind nagyon rendes volt! A buszon nyugovora próbáltam térni, ugyanis alvásra nemigen volt más hely és lehetőség az előrelátható egy napban. Végülis talán ha fél órát aludtam, de azt is érkezés elott. Még álmodtam is valamit. Egyszercsak odajött Adri és felébreszett, mondta nézzek ki az ablakon.


Amit láttam az leirhatatlan! Magas szinesen kivilágitott épületsor a távolban, a sötétben. A busz letett a város közepén, nem messze a Caesars-től. Bevágódtunk a mekibe, táplálkoztunk és elvégeztük az elvégzendőt. Nekiindultunk az éjszakának. Tulajdonképpen ki volt halva kb, hétköznap volt. Szembejött egy feka biztonságiőr, Adri le is támadta hol van aznap buli. Hát csodák csodájára pont azt a helyet ajánlotta, amit kinéztünk a neten, de annyira exclusivenak tűnt hogy meg sem fordult a fejünkben. Dresscode és satöbbi. Végülis bevállaltuk, nincs mit vesziteni, egyszer élünk, nézzük meg. Úgy a negyedik minibuszra fel is fértünk, kicsit érdekes a helyi közlekedés. A busz közvetlen a szálloda előtt tett le a neve Harrahs. Hatalmas épületegyüttes. Elrejtettünk egykét dolgot a mellette lévő bokorban, plédet és itókát, majd bementünk. Azonnal a kaszinóban voltunk, hadd ne mondjam ez is lélegzetelállitó volt. Óriási és gyögyörű. Célbavettük a pool-party részleget. Sajnos volt belépő. Még a buszmegállóban betalált egy pasas, és próbált segiteni, mondott egy promoter nevet, elvileg be is mehettünk volna ingyen, de éjfél előtt. Mi cseppet késtünk. Nem akarták beengedni a fényképezőgépemet, mondván túl profi gép. Mondom, ember, 7 éves a lelkem és csak félprofi. Sebaj, nincs bemenetel. Ajánlottak széfet. tettünk egy kört, elsunyultuk a dolgot, és bementünk a géppel végül. Adri a kezében lévő kabát alá rejtette. Haha. Idióták... :)
Maga a hely borzalmasan jól nézett ki, középen egy hatalmas medence, pálmafák jakuzzik, emelet, zene, szuper akusztika és mindez egy kupola alatt. Zárt medencés buli. A zene nem volt a legjobb, avagy jó számok mentek de elég hülyén keverve. Inni semmit sem ittunk, ahhoz túl drága hely volt ez és mi csórókirándultunk. Nem tudom igazából miért, de kalandosabb is volt. A buli vége felé én már a medencének egy kis sekélyke részén roptam, mezitláb, és csurom vizesen, mert egy párocska igencsak dirty dancing-esre vette és a viz csak úgy röpködött. Kit érdekelt!? Elkezdett velem táncolni az egyik alkalmazott táncoslány, egy szál fürdőruciba. Nem szeretek éppen mással táncolnim de egye fene, megtettem. Invitált a jakuzziba. Ari vagy babám, de túl vagyok öltözve ehhez... :)
Eltűnt, majd idővel újra előkerült a semmiből és mielőtt eszmélni tudtam volna szájoncsókolt. Egy fekete lány... No comment Amerika... JézusésMária! Hát ez meg mi? Négykor mint a villankapcsolót úgy kapcsolták le a zenét. Szám közepén. Villany fel, takarodó. Már ez is valami, Amerikában négyig bulizni. Célba vettem a mellékhelyiséget, hiszen felfedeztem a hajszáritos részleget. Megszárogattam magam valamennyire, majd a biztonsági kitessékelt. Kivettük a csomagmegőrzőből a cuccunkkat és távoztunk. Atlantic City legmenőbb szórakozóhelyét ezennel letudtuk. Egy álom valóra vált, pedig nem is ragaszkodtam hozzá. Bokorbol cuccokat elő, irány a busz. Visszamentünk a kiindulópontra, közben éjszakai városnéztünk. Imádtam! Leszálltunk a SevenEleven-nél ez egyfajta éjjelnappali mifelénk. Vettünk élelmet és egy Arizona Iceteát ami annyira finom. Szóba elegyedtünk két feka gyerekkel, az egyik jamaicai a másik helyi. Én nagyon jót diskuráltam, Adri nem annyira. Mondtuk mi a terv, nekik is hasonlo volt. Egy ideig egy irányba tartottunk. Ők inni mentek, mi kaszinózni akartunk. Jelzem ekkor már javában elmult fél öt. A Caesarsban szó nélkül elvált utunk. Mi nekiültünk a játékgépeknek és nyomtuk az ipart. Milliomos éppen nem lettem, de kipróbáltam és jót mulattam.
 
 
 




Aztán idő volt. Nagyon is! Egy számomra fontos momentum következett!. Nézzük meg a napfelkeltét... Kimentünk hát a sütétségbe a partra és tényleg próbálom keresni a szavakat, de nem tudom leirni amit éreztem. Egyszerűen tökéletességet. A pirkadat az óceán felett, a madarak, a hullámok, az illatok, az időjárás, a felhők. Úgy él bennem még most több mint egy hónap után, mintha most lett volna tegnap. És ez még csak a kezdet volt. Olyan álomszerű napfelkeltét éltünk át, amilyet álmodni sem mertem magunknak. Nem az óceán felett kelt a nap, de ez igy még pompázatosabb volt. Mintha behintették volna az eget arannyal. A lagjobb szó talán a harmónia. Azt éreztem, azt láttam. Sok szép dolgot láttam már, és éltem meg, de ez benne van a top ötben.





Ahogy "letudtuk" a napfelkeltét, mi nyugovóra tértünk. Hogy mégis hol? A homokban. Ez úgy nézett ki, hogy helyetfoglaltunk az óceánba benyúló Mall, avagy pláza árnykos oldalán, leteritettük a kis plédünket és lepihentünk. rágyujtottuk egy izesitett szivarra és egyszerűen csak henyéltünk. Próbáltuk feldolgozni az elmúlt 12 óra eseményeit. Közben a traktorok egyengették a homokot, baromi hangosan, minket és a "társainkat" kerülgetve. Igen... nem voltunk egyedül. Távolabbi szomszédságunkban megpihent néhány hajléktalan. Nekik nem volt ily mókás az élet, nem úgy vetemedtek erre a döntésre. Kereken egy órát aludtunk, az is úgy nézett ki hogy a hol a traktor keltett fel, hol egy hajléktalan szólitott le, hogy helyet foglalhat-e itt mellettem. Mondom, nemigen haver! A több kilométeres partszakaszon neki pont az a két négyzetméter kellett ami közvetlen mellettem van. Csalódottan elballagott. Eleve álmomból keltett fel, egy ilyen hüly ekérdéssel, kicsit ideges is lettem. Nyolc óra tájékán tehát feladtuk a harcot, összepakoltunk és távoztunk az ötcsillagos szállásunkról. Teszem hozzá, igen elvetemült ötlet és igen sülhetett volna el akárhogy, de nem vagyunk mi ostobák. :) Már nappal volt mikor elszenderedtük és biztonságos részen. Talán igy még nagyobb élmény is volt mint egy hotelszobában. Hiszen ki mondhatja el hogy az óceánparton pihente ki fáradalmait. Noha csak egy órácskára is. És nem napfürdőzős indittatásból. Ahhj, bolondok vagyunk avagy sem, én olyan örömmel gondolok erre vissza hogy az csuda. Minden nekünk kedvezett! Legfőképpen az időjárás.












Bementünk a Caesarsba, a kaszinórészleg budijába, ami felért egy jobbféle lakással és rendbeszedtük magunkat. Fogmosás, mosakodás minden ami kellett. Pont előtte takaritották ugyhogy nagyon csillivilli volt, de amúgy is. Igen, tényleg olyanok voltunk mint valami menekültek, vagy jahláktalanok, de nekem cseppet sem égett a pofám. Én ezt kalandnak hivom!
Rendezetten hagytuk el a terepet. Irány a bolt, irány reggelizni. Mire kijöttünk a hotelből óriási köd lett. És meleg. Lesétáltunk, közben fájlaltam a kislábujjam, amire egy táncikáló tűsarka céda rátaposott az éjszaka, de úgy értékelhetően, mert a vérem is kibuggyant, majd ahogy próbált egyenesbe jönni, még egy nyomatékosat lépett a lábfejemre. Hittem hogy letört egy darab a csontból mert ahogyan az fát, az nem emberi. Szóval én már csak kullogtam. Megvolt a bevásárlás, leültünk árnyékba reggelizni. Korán volt még, de irtó meleg. Ezután visszasétáltunk a mekihez, röpke netezés, aztán elindultunk egy BANK irányába, ugyanis ha csak simán bankautomatát találsz, levett egy csomó "kezelésköltséget". Igyhát nekieredtünk a banknak, bank megvolt, aztán betévedtünk a Tropicana nevű holtelbe. Hujujujj! Mint egy kis városka. Ott körülnézelődtünk, megint kaszinóztunk aztán visszasétáltunk a találkahelyre. Ugyanis randevú volt megbeszélve Vivivel akinél éppen vendégségben volt a hugija és körbejártak minden Vivi által jónak titulált helyet. Szóval igen, az időzités tükéletes volt, kesebbfajat várakozás és hőguta után egymásra leltünk. Vivi, a huga Laura és Vivi barátnői Dalma és Evelin. Szuper kis hattagú magyar banda verbuválódott, be is vettük az óceánt. A szivem szerint fürödtem volna, de nem birtam volna elviselni egy fülig sós és homokos hazautat. Másfél órát töltöttünk együtt, majd mindt az ágyugolyó fogtuk magunkat Adrival és megcéloztuk a buszállomást. A búcsút fel sem fogtam, minden olyan gyor volt. Visszafelé a homokban Adri megtalálta a hajpántom, amit nem is tudtam hogy elhagytam :)












A buszon én csicsikáltam ám egy jót. Adrinak nem ment. Visszakompoztunk és akármennyire is akartam még élvezni és nézelődni túl fáradt voltam és fáztam is, mert rossz helyen ültünk, szembeszélben. Leszálltunk és legnagyobb örömünkre nem járt már a kompbusz, igy egy őrült orosz csajjal karöltve elsétáltunk a legközelebbi buszmegállóhoz ahol a helyi járatok közlekednek. Olyan másfél két km... Vártuk a buszt, mint a hullák. Rendes embert fogtunk ki, háznál tett ki. Átsuhantuk az autópályán és KO. Zuhanyzás, ami ilyan jólesett mint tán soha és alvás. Reggel várt a meló.
Talán mondhatom azt hogy Atlantic City volt az idei nyár legjobb kalandja! Tökéletes volt és fergeteges. Nem vártam tőle sokat, többet kaptam mint amennyit vártam, igy mondanám. Rajta volt a listán és én ezt is kivégeztem. Kispénzből. Reméltem hogy vissza tudunk még menni idén, de ez sajos nem jött össze. Viszont ha jövőre kijövök nem kétséges hogy ott a helyem újra. Ugyanolyn már nem lesz, de hiszem hogy nem fog csalódást okozni. Idén vár még rám egy LasVegas ha a kaszinóvárost vesszük figyelembe,  és eg LosAngeles ha az óceánparti szuper-nagyvárost nézzük. Ez a kettő egyvelege és én imádtam. Szerintemimádni fogom a másik kettőt is.
Adrival nem vagyunk "legjobbarátnők", de szuper dolgokat éltünk már meg együtt és engeteget nevettünk már. Hihetetlen, mert mielőtt kijöttem nem is ismertem, sőt jóban sem voltunk itt az elején, de aztán alakultunk. Egy szobában lakunk, amit én el sem tudtam képzelni előtte, egy idegennel összeköltözni. Nemhogy egy lakásba, de egy szobába. A mi kis kalandunk felért a Másnaposokkal, csak ebben az volt a szebb hogy velünk történt, átéltük, nem csak egy moziban vagy a tévé előtt. Néha előfordul hogy a valóság jobb az álomnál. No itt én igy éreztem. Ráadásul nem tudom mifére erő lett magam úrrá de egyáltalán nem voltam álmos, sem igazán fáradt. Semmi alvásokkal kihúztam!
Atlantic City tehát a szivem egyik csücskében elfoglalta méltó helyét és onnan már el nem mozditható.
Ahogy erőm engedi jövök egy augusztusi beszámolóval, a szeptemberivel és végezetül NewYorkkal, ami szintén egy ehhez hasonló eszméletlen élmény és történet. Legyetek jók és ne feledjétek szerény blogocskámat! ;)

2 megjegyzés:

  1. Olvasok mindent figyelmesen. Csodásak a naplementés fotók, főleg amelyiken sirályok masíroznak. ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juhhuu, van aki még olvas! :) De komolyan...
      Olyan borzalmas blogiró vagyok, mindig van valami.
      Köszönöm szépen, életem legszebb napfelkeltéje volt. Visszasirom az egész ottlétemet! Annyira tökéletes volt!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...