Hát nem is tudom ám ezt hogy kéne és mint. Egy egész hónapocska összefoglalva.
Na hát valahogy megpróbálom... Kezdjünk is neki. Tehát megvolt az incsifincsi kis kiruccanás AtlantiXitybe, másnap már kőkemény munka várt. Dolgoztam is serényen. Szombat este fogtam magam és társaság hiján, egyedül vágtam neki a Dewey Beach-i éjszakának. Nem volt a legjobb az idő, dehát meghivásom volt az én kis bandámtól. Igyhát lezötyögtem busszal, ekkor először. A Bottle and Cork nevű helyre kellett mennem, előtte még sosem jártam ott, nem messze van a nagykedvenctől a Northbeachtől. Már a kidobógyerek vicceskedett és végignézte az összes adatot az útlevelemen, szinte alig akarta visszaadni. Nem is olyan jó őtlet egyedül rohangálni ilyen helyekre. Mondtam neki hogy bocsi de találkozóm van a bandával, nem érek rá itt beszélgetni. Ekkor meglepődött és kérdezte hogy tényleg ismerem őket? Mondom igen, a gitáros csokihaver hivott meg. Hohh, itt jött az hogy ő is gitározik és hogy trallala trallala. Szóval már az "ajtón" bejutni sem volt egyszerű. A srácok már játszottak én meg hogy oldjam a feszkót rendeltem egy itókát. Aznap egy darab fánkon kivül semmit sem ettem, igy fél pohár vodkanari finom kis bódulatba ejtett. Itt amúgy sem sajnálják az arányokat, felefele van. Végülis vettem aztán még egyet, ha lúd legyen kövér. Mire végeztek én már egészen jól érzetem magam. Végül koncert után megvolt az összeröffenés, még egy itókára meghivódtam majd végül világomat sem tudtam. Jártam a backstage-ben, találkoztam egy csomó más bandával, fene tudja ki kicsoda volt. Sok hangszer és összevissza énekelgető emberek. Valami hihetetlen állapotban buszoztam haza, de még viszonylag korán. A Dunkin még nyitva volt és én bementem, vettem egy tejet.
A reggel iszonyatos volt és én hatra mentem dolgozni. Az eredmény az volt hogy elkezdett fájni a torkom és nem voltam túl jól. A vasárnap tehát elég pocsék volt.
Hétfön szintén meló, de hamar végeztem. Este megint meghivodtam, igy megint eljátszottuk a szombati egyedül zötyögős Dewey Beachre menős dolgot. A Northbeachen volt találka, aztán onnan később átmasiroztunk a Rusty Ruddersbe. Én azt is csipem. Kicsit dumálgattunk és lemeoztuk az ott játszó bandát, majd egy kis traccsparty velük is. Aztán haza. Haza taxival jöttem és igencsak nagy baleset volt pont a mi sarkunkon. Egy autós elcsattintott egy motorost. A motoros meg is halt sajnos. Mindenki pont akkor jött hazafelé a lakótársaim közül igy mindenki láthatta mizu. Vér és fények, tömeg és jujj. Kedden szabadnapom volt, pihengetéssel telt. Este ismét Northbeach volt de csak páran mentünk. A buli igen nyomasztó volt, elég rosszkedvűen mentem haza. Szerdára már teljesen beteg lettem, torokfájás, fejfájás és minden. Ezután a napok egybefolytak, nagyon szarul voltam, itthon csak pihentem. Volt egy nap amikor még a hasmenés is elkapott, remek volt ugy dolgozni, mondhatom. Egyetlen egy napon sem kéredzkedtem haza előbb és egyetlen egy napon sem hivattam be valaki mást helyettem. Hol hangom nem volt, hol levegőt nem kaptam, hol pedig törzsvendég voltam a toaletten, de én kemény voltam mint a vidia. Ittam a meleg teákat, elláttak mindenféle medicinákkal de nem lett jobb, csak rosszabb és rosszabb. Mignem egyik reggel nem birtam már a strapát és megittam egy ice latte-t mert meghaltam a fáradtságtól. Hatott. Csodák csodájára jobb lett a torkom és én is jobban lettem. Aztán ittam még egyet, meg ettem egy kis fagyit. Végülis napokra rá megfejtődött hogy valószinüleg mandulagyulladásom volt arra meg éppenhogy a hideg lett volna jó én pedig leforrázgattam a kis teácskákkal és csak rosszabb lett. Volt egy este mikor annyira nem kaptam levegőt hogy feküdni alig birtam. Egy dologra tudtam csak gondolni, bár otthon lennék a kis szobácskámban és gyógyulgatnék. Helyette dolgoztam, nem is kicsit. Összesen három hét volt mire teljesen kijöttem az egészből, nem viccelek. Nagyon rossz volt.
Keddenként mentek persze a további bulizgatások, még egy csütörtöki RustyRudders is befigyelt. Egyik nap iszonyatos vihar volt és olyan eső hogy az nem emberi. Én nem tudom miért de futni akartam, bőrig ázni és élvezni a meleg esőt. Adrinak is hasonló gondolatai voltak igy a kettőnkét összehozva arra jutottunk hogy lemegyünk a medencéhez és ugrálunk egyett a szakadó esőben. Igy is tettünk, fogtuk magunkat és ugrándoztunk. Közben villámlott, mennydörgött. Igazából isteni volt! Megcsináltam életem első lecsóját, amiben az a vicces hogy itt készült. Tökéletes lett és hálám jeléül hogy elengedett a főnököm NewYorkba, még neki is vittem. Befogtak hétfőnkét tölcsérkét késziteni ami nekem igazából tetszik is. Valami csoda folytán viszont minden hétfön rosszul vagyok és úgy megyek be arra a pár órára mint egy élőhalott. Érdekes. Voltunk Katival és a kisfőnökkel vacsizni, igazi amcsi helyre, steak, ahogy azt kell. Én nem azt rendeltem, kaptam is egy félig nyers csirkemellet. Ójee. Viszont a répetorta isteni volt. Azt csak másnap reggel burkoltam be mikor mentünk Washingtonba. 28-án jött ugyanis Adri anyukája és mi elémentünk a reptérre. A dolog nagy emlitést nem érdemel, eltekintve hogy anyukának nagyon örültünk. Washingtonhoz nagy kedvem nem volt. Megnézegettünk gyorsan rohanólépésben pár dolgot aztán mentünk is. FehérHáz, Capitolium és Washinton Monumental. Persze, persze, jó kis hely Washington, de nyűgös voltam hozzá. Pedig kalandos kis út volt amúgy. Akartunk fotózni a nagy öbölhidnál de mivel fizetős volt az a rész, kihagytuk. Nehogymá pénzért fotózzak hidat. :D Dugó is volt én alukáltam. Benzinkutat is keresgéltünk nagyon egyszer. Voltak bajok, hehe. De ettem győri édest szóval egy szavam sem lehet.
Hazaérve megintcsak buli volt, hiszen kedd volt. Átöltöztünk és itthon sem voltunk. Egész jó volt, de a vége pocsék lett. Másnap pedig munka. Volt egy kis bibi a beosztásommal is, előbb jöhettem el. Nem is bántam. Igazálól ennyi a történet augusztusban. Nem tudom már nagyon a részleteket és húznivonni meg már nem akarom. A laptopom mint tudjátok kómában van, az én drága kicsikém. Egy augusztusi hétfőn úgy döntött álomba szenderül mig én tölcsért gyártok. Igy egy csomó képet nem tudok sajnos közölni.
Voltak itt egyik kedden az OceanCity-s lányok buliztunk egyet együtt.... Igen, tudom kicsit összecsaptam a dolgot. Csakhát mesélném már inkább NewYorkot mint a semleges augusztust. Még jövök egy szeptemberrel aztán igérem jön végre NewYork is. Az igencsak jóóó volt.
No már kidőlök, minnyá kelek és meló van... egy egész hétig... :D Ja, van pár kép, utólag beteszem majd őket. Borzasztó vagyok...!
Na hát valahogy megpróbálom... Kezdjünk is neki. Tehát megvolt az incsifincsi kis kiruccanás AtlantiXitybe, másnap már kőkemény munka várt. Dolgoztam is serényen. Szombat este fogtam magam és társaság hiján, egyedül vágtam neki a Dewey Beach-i éjszakának. Nem volt a legjobb az idő, dehát meghivásom volt az én kis bandámtól. Igyhát lezötyögtem busszal, ekkor először. A Bottle and Cork nevű helyre kellett mennem, előtte még sosem jártam ott, nem messze van a nagykedvenctől a Northbeachtől. Már a kidobógyerek vicceskedett és végignézte az összes adatot az útlevelemen, szinte alig akarta visszaadni. Nem is olyan jó őtlet egyedül rohangálni ilyen helyekre. Mondtam neki hogy bocsi de találkozóm van a bandával, nem érek rá itt beszélgetni. Ekkor meglepődött és kérdezte hogy tényleg ismerem őket? Mondom igen, a gitáros csokihaver hivott meg. Hohh, itt jött az hogy ő is gitározik és hogy trallala trallala. Szóval már az "ajtón" bejutni sem volt egyszerű. A srácok már játszottak én meg hogy oldjam a feszkót rendeltem egy itókát. Aznap egy darab fánkon kivül semmit sem ettem, igy fél pohár vodkanari finom kis bódulatba ejtett. Itt amúgy sem sajnálják az arányokat, felefele van. Végülis vettem aztán még egyet, ha lúd legyen kövér. Mire végeztek én már egészen jól érzetem magam. Végül koncert után megvolt az összeröffenés, még egy itókára meghivódtam majd végül világomat sem tudtam. Jártam a backstage-ben, találkoztam egy csomó más bandával, fene tudja ki kicsoda volt. Sok hangszer és összevissza énekelgető emberek. Valami hihetetlen állapotban buszoztam haza, de még viszonylag korán. A Dunkin még nyitva volt és én bementem, vettem egy tejet.
A reggel iszonyatos volt és én hatra mentem dolgozni. Az eredmény az volt hogy elkezdett fájni a torkom és nem voltam túl jól. A vasárnap tehát elég pocsék volt.
Hétfön szintén meló, de hamar végeztem. Este megint meghivodtam, igy megint eljátszottuk a szombati egyedül zötyögős Dewey Beachre menős dolgot. A Northbeachen volt találka, aztán onnan később átmasiroztunk a Rusty Ruddersbe. Én azt is csipem. Kicsit dumálgattunk és lemeoztuk az ott játszó bandát, majd egy kis traccsparty velük is. Aztán haza. Haza taxival jöttem és igencsak nagy baleset volt pont a mi sarkunkon. Egy autós elcsattintott egy motorost. A motoros meg is halt sajnos. Mindenki pont akkor jött hazafelé a lakótársaim közül igy mindenki láthatta mizu. Vér és fények, tömeg és jujj. Kedden szabadnapom volt, pihengetéssel telt. Este ismét Northbeach volt de csak páran mentünk. A buli igen nyomasztó volt, elég rosszkedvűen mentem haza. Szerdára már teljesen beteg lettem, torokfájás, fejfájás és minden. Ezután a napok egybefolytak, nagyon szarul voltam, itthon csak pihentem. Volt egy nap amikor még a hasmenés is elkapott, remek volt ugy dolgozni, mondhatom. Egyetlen egy napon sem kéredzkedtem haza előbb és egyetlen egy napon sem hivattam be valaki mást helyettem. Hol hangom nem volt, hol levegőt nem kaptam, hol pedig törzsvendég voltam a toaletten, de én kemény voltam mint a vidia. Ittam a meleg teákat, elláttak mindenféle medicinákkal de nem lett jobb, csak rosszabb és rosszabb. Mignem egyik reggel nem birtam már a strapát és megittam egy ice latte-t mert meghaltam a fáradtságtól. Hatott. Csodák csodájára jobb lett a torkom és én is jobban lettem. Aztán ittam még egyet, meg ettem egy kis fagyit. Végülis napokra rá megfejtődött hogy valószinüleg mandulagyulladásom volt arra meg éppenhogy a hideg lett volna jó én pedig leforrázgattam a kis teácskákkal és csak rosszabb lett. Volt egy este mikor annyira nem kaptam levegőt hogy feküdni alig birtam. Egy dologra tudtam csak gondolni, bár otthon lennék a kis szobácskámban és gyógyulgatnék. Helyette dolgoztam, nem is kicsit. Összesen három hét volt mire teljesen kijöttem az egészből, nem viccelek. Nagyon rossz volt.
Keddenként mentek persze a további bulizgatások, még egy csütörtöki RustyRudders is befigyelt. Egyik nap iszonyatos vihar volt és olyan eső hogy az nem emberi. Én nem tudom miért de futni akartam, bőrig ázni és élvezni a meleg esőt. Adrinak is hasonló gondolatai voltak igy a kettőnkét összehozva arra jutottunk hogy lemegyünk a medencéhez és ugrálunk egyett a szakadó esőben. Igy is tettünk, fogtuk magunkat és ugrándoztunk. Közben villámlott, mennydörgött. Igazából isteni volt! Megcsináltam életem első lecsóját, amiben az a vicces hogy itt készült. Tökéletes lett és hálám jeléül hogy elengedett a főnököm NewYorkba, még neki is vittem. Befogtak hétfőnkét tölcsérkét késziteni ami nekem igazából tetszik is. Valami csoda folytán viszont minden hétfön rosszul vagyok és úgy megyek be arra a pár órára mint egy élőhalott. Érdekes. Voltunk Katival és a kisfőnökkel vacsizni, igazi amcsi helyre, steak, ahogy azt kell. Én nem azt rendeltem, kaptam is egy félig nyers csirkemellet. Ójee. Viszont a répetorta isteni volt. Azt csak másnap reggel burkoltam be mikor mentünk Washingtonba. 28-án jött ugyanis Adri anyukája és mi elémentünk a reptérre. A dolog nagy emlitést nem érdemel, eltekintve hogy anyukának nagyon örültünk. Washingtonhoz nagy kedvem nem volt. Megnézegettünk gyorsan rohanólépésben pár dolgot aztán mentünk is. FehérHáz, Capitolium és Washinton Monumental. Persze, persze, jó kis hely Washington, de nyűgös voltam hozzá. Pedig kalandos kis út volt amúgy. Akartunk fotózni a nagy öbölhidnál de mivel fizetős volt az a rész, kihagytuk. Nehogymá pénzért fotózzak hidat. :D Dugó is volt én alukáltam. Benzinkutat is keresgéltünk nagyon egyszer. Voltak bajok, hehe. De ettem győri édest szóval egy szavam sem lehet.
Hazaérve megintcsak buli volt, hiszen kedd volt. Átöltöztünk és itthon sem voltunk. Egész jó volt, de a vége pocsék lett. Másnap pedig munka. Volt egy kis bibi a beosztásommal is, előbb jöhettem el. Nem is bántam. Igazálól ennyi a történet augusztusban. Nem tudom már nagyon a részleteket és húznivonni meg már nem akarom. A laptopom mint tudjátok kómában van, az én drága kicsikém. Egy augusztusi hétfőn úgy döntött álomba szenderül mig én tölcsért gyártok. Igy egy csomó képet nem tudok sajnos közölni.
Voltak itt egyik kedden az OceanCity-s lányok buliztunk egyet együtt.... Igen, tudom kicsit összecsaptam a dolgot. Csakhát mesélném már inkább NewYorkot mint a semleges augusztust. Még jövök egy szeptemberrel aztán igérem jön végre NewYork is. Az igencsak jóóó volt.
No már kidőlök, minnyá kelek és meló van... egy egész hétig... :D Ja, van pár kép, utólag beteszem majd őket. Borzasztó vagyok...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése