2013. április 23., kedd

Back in time - hétköznapok a múltban

Kelés háromnegyed négykor, "frissen és üdén". Farmer, fehér, galléros póló, tornacipő  kezdődhetett a nap, kezdődhetett a munka. Egész télen hallgattam az emberektől hogy milyen jó dolgom volt nekem Amerikában, csak a bulik, csak az utazás, szórakozás, strandolás stb. Igazából eljutottam már odáig hogy nem kampányolok az igazamért és nem próbálok senkit meggyőzni hogy; haver, kemény munka áll ám emögött és attól hogy nem csekkoltam be minden reggel négykor ötkor facebookon, hogy kezdődik a munka, attól még valóban dolgoztam. Higgyen mindenki amit csak akar, nem törődöm már annyira vele. Aki csak annyit akar látni hogy az életem partytime, az lássa ezt. Aki közel áll hozzám és tényleg fontos a véleményük ők úgyis tudják hogy s mint vannak a dolgok.
Szóval holt kómásan cammogtam reggel munkába, azt sem tudtam mennyi idő alatt fogok beérni. Kicsit el is tévedtem mert korom sötét volt még. Mondták hogy van egy rövidebb út, de nem találtam, szóval késtem végül 10 percet. Az volt a nagyobbik gond, hogy a drága főnök elfelejtett szólni a nyitós embernek, hogy jövök betanulni hogy kell nyitni a boltot, szóval totál fölöslegesen mentem be ilyen korán, mert már minden kész volt. Végülis nekikezdtem az aznapi feladatomnak. Azért lettem behívva hogy takarítsam ki a konyhát. Ugyanis átalakultunk egy kicsit, hozzá lett építve a hátsó részhez egy új terem és a régiben ami raktár volt lett összehozva egy konyha. Helyben fogjuk gyártani a fánkokat, amitől olyan boldog vagyok hogy majd kiugrok a bőrömből  Persze csak viccelek, egyáltalán nem örülök neki. Tuti én leszek az egyik a szerencsések közül aki majd gyárthatja a hülye fánkokat és meg kell mondjam akármennyire tűnik jó bulinak, elég alja munka, büdös és dzsuvás. Nagyon monoton dolog. Tavaly akik konyhán voltak OC-ben, mind hülyét kaptak ettől a pozíciótól  Általában az megy konyhára akinek rossza az angolja, szóval tavaly tuti én is ott lettem volna, mekkora kincs a nyelvtudás, istenem!!!
Sikáltam tehát a plafont, falat, hűtöket  eszközöket, pultot... mindent. Öt órán keresztül megállás nélkül. Kezdésnek nem volt semmi! Még reggel megcsináltam a szokásos caramel lattemat, de valahogy nem esik már úgy jól mint tavaly. Nem nagyon ettem semmiből egy-egy munchkinon kívül  ami ilyen kicsi fánkgolyó. Nincs gusztusom az egészhez, hiába nem ettem fél éve. Nem nagyon kívánom ám az édeset. Még szerencse. Meló után bementem az 1$osba és bevásároltam egy csomó mindet a szobába, fürdobe. Vállfát, szennyes tartót  egy kis kaját, miegymást. Hazajöttem, berendezkedtem, kipakoltam rendesen. Isteni érzés volt, hogy nincs több bőröndből öltözés. Mondjuk tavaly egy kerek hónapig éltem a táskámból, de idén ennyi is elég volt. Délután kicsit pihentem, beszélgettem az otthoniakkal, közben Kati is átcuccolt. Eldöntöttük hogy főzünk is egy levest, valami román nemtudommi amit tavaly annyira szerettem. Savanyú borsóleves féle. Elmentünk hát bevásárolni, egy szál trikóban. Pompás volt az idő  fotózgattam a környéket, shoppingoltunk amit kellett, megláttuk hogy van egy mozifilm ami érdekel és eldöntöttül hogy kaja után visszajövünk. Mire hazaértünk fújt a szél és hűvösebb lett, főzni végül nem főztünk  mert Katinak programja lett, csak humuszoztunk tortillával. Kati elment, én pedig nekiálltam körmöt lakkozni, aminek az lett a végeredménye, hogy elaludtam miközben szárítottam a lakkot, ruhástul félig ülve. Annyira, hogy hajnalban keltem, pár órám volt már csak ébredésig, de azért átöltöztem és betakaróztam.

 házikóm

 utcám






Szombaton hatra mentem, esett az eső legnagyobb örömömre. Újra elöl voltam, kasszáztam, szendvicseztem, kávét készítettem  csak a szokásos. A főhelyem megint az én szeretett drive thru-mban volt, avagy az autós kiszolgálóablakban. Én szeretem az a pozíciót  Azt nagyon nem szeretem mikor kevesen vagyunk és fel kell magunkat találni, keresni valamit amit csinálni lehet. Nem tudom, én valahogy sokkal jobban élvezem ha beáll a sor, telik az idő  pörögnek a dolgok és konkrétan van mit csinálni. Amikor lassan keservesen mennek a percek... na az szívás  Igazából a hozzáállásom a régi. :D Volt egy no aki akkora hajcsomóval akarta odaadni a pénzt hogy hirtelen fogtam és eldobtam a pénzt ahogy megláttam a köteg hajat rajta. A no kicsit bosszús volt, mert nem fogta fel hogy mi történt, előrébb állt és felvette a pénzt, fizetett majd távozott. Én tettem a hülyét bocsánatért esedeztem, mert ugye itt így szokás... Janethékkel megint jókat nevettem, ami idén tilos, de kit érdekel, illetve néhány törzsvendéggel nagyon örülünk egymásnak. Pl a JackNickolson hasonmással. Meló után haza, megfőztük a levest, ettünk egy jót és szépen be is aludtam megint. Kicsit sok egyszerre ez az átállás és hajnalok hajnalán melózás. Este Katival még dumcsiztam kicsit aztán folytattam az alvást. 
Vasárnap megint ötre mentem, siettem mert igen nehezen keltem fel. Elég sokan voltak, de szerencsére legalább úgy ment az idő  Meló után megkértem Anthonyt hogy vigyen el a Walmartba, mert kéne néhány nehezebb dolog, így volt oly kedves hogy bevállalta. Leszámoltam a kasszám, a fonök örült hogy tudom a dolgom és mindent rendben is talált. Vártam míg Anthony végez majd először az 1$osba vettem egy csomó Arizona teát, utána pedig nagybevásároltam a Walmartban. Mosószer, sampon, stb... :D Hazahozódtam, kipakoltam, Katival rövid diskurzus, majd o ment dolgozni, én pedig zuhanyozni és utána megint bealudtam, úgy ahogy voltam, vizes hajjal félig ülve ismét. Beszéltem az otthoniakkal, majd este meginvitáltak minket az alagsorban lévő dohányzóhelyiségbe, egy kicsi dumcsira a tulajék. Szupi volt, csak marha büdös. Lent is van nekik még két kutya, de azok ilyen kisebb nem tudom mik. Az egyik szegénykém vak és félszemű, de a másik egészséges. A csevegés után feljöttünk, még egy kicsit elvoltunk aztán pihi. 








teraszka 


 gardrób

ágyikóm

Hétfőn szabadnapom volt, és ki is használtam. Dél-egy körül keltem, avagy végigaludtam a szokásos munkaidőmet  Mennyei volt! Elmentem Katival a Superfreshbe, vettem kajánakvalót, Kati ment melózni én meg hazafelé. Pár óra relax, aztán nekiálltam főzni  Mézes-mustáros csirkét, tavaly csináltam utoljára, még itt kint. Jó sok időbe telt, mert nagyon lassan melegszik be a tűzhely  már nagyon kajás voltam. Közben Bailey asszisztált, nézett rám gyászosan, de nem kapott a kajából. Tiszta romantikus program volt, Én a Kutya és a Konyha... Tényleg jó hangulatom volt. Este Katival megint diskuráltunk, aztán nekiestem befejezni a blogírást  ami hajnal 4-ig húzódott, de túl akartam lenni rajta mielőtt elfelejtem a dolgokat. Szerencsére 11-re kellett mennem, szóval volt még idő aludni. Tiszta össze vissza alszom!

Bailey

Ma pedig felkeltem negyed 11-kor... fáradtan, mert ultra szarul aludtam. Kattogott valami a fűtésnél  világos is volt aztán, meg minden bajom volt, nem tudom miért. Jött egy sms hogy a mai program lefújva, nem kellek melóba mert hideg van és kint kellett volna kertészkednem... Hahaha
Szóval igy történt hogy ma is szabadnapom van, lustulok mint állat, nem is tervezek sehová menni, mert az ido péntek óta pocsék lett, 10 fok, szép néha eső. Szóval ennyit erről  Hát ezek most nem voltak annyira izgalmas napok, csak a szokásos szürkék ismét. Nincs még sem jó idő  sem igazán program amit lehetne csinálni még ilyenkor, de majd beindul. Elérkeztem a jelenbe, ahogy tudok írok  remélem lesz is valami érdekes, mert nincs kedvem csak arról írni hogy mikor és mennyit dolgozom, mivel akármilyen meglepő  tényleg dolgozom! :D

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...