Utolsó magyar napok

Utolsó magyar napok

Na kezdődik újra! Amerika, utazás, kalandok, óceán, munka, blogírás, emberek és most már állatok is.

Az utolsó két hetem otthon nagyon jól telt igazából, kicsit nehezen akaródzott elindulni ide a messzeségbe megint. Nagyon hazaszoktam. Jól érzetem igazából magam otthon, nem vágytam foggal körömmel vissza, ami mindenkinek furcsa volt. A kedvenc kérdéseim a "bepakoltad már a bőröndöd?" és a "mennél már, mi?" voltak. Hozzá sem értem a bőröndhöz egészen az indulás napjáig és mehetnékem sem volt akkora ugyebár. De lássuk a hogyan is történt mindez.

Utolsó egy-két hetemben volt aztán minden! Miskolci barlagfürdőzés, szinház, Aquaworld és visegrádi bobozás, közös ebédelések, vacsorák, éjszakai Gellért-hegyezések. Sok autókázás és csakis olyanokkal voltam akiket imádok! Nem annyira mennék bele, mert szerintem nem ide tartozik az egész, noha számomra csodálatos időszak volt! De elmesélem az utolsó szösszeneteket magyar földön...

 pancsi és bobozás Miskolcon

kirándulás és bobozás Visegrádon 

Aquaworld

Múlt szombaton esküvőre voltam hivatalos. A barátnőm kelt el én pedig hozzá igazítva vettem meg a repjegyem, ugyanis már minél hamarabb jönni kellett volna melózni. De nem érdekelt, ott szerettem volna lenni. Számomra nagyon megható volt az egész szertartás, pityeregtem is kicsit, sütött a nap és az idő is egész jó volt.

az én Szercsim elkelt!

Még szombat reggel történt hogy full korán felkeltem hogy vegyek a legjobb barátomnak két kiskacsát a piacon. Rágta már mindenki fülét egy ideje miatta, de senki nem vette komolyan a kívánságot  így még húsvétra ígértem neki hogy megkapja tényleg, csak eltolódott mert nagyon elfoglalt voltam. Szóval drága Danim kacsapapa lett, tündériek a kiskacsák, úgy követik őt mintha ő lenne a szülőjük. Nagyon kis különleges háziállatok. Minden esetre kicsit sok volt neki a Jóbarátokból asszem, de működőképes a kacsaprojekt mert tényleg szereti őket.

Hábi és Jeromos 

Az esküvő után anyuval meg öcsémmel a jó idő miatt felmentünk a Gellért-hegyre. Esküvős maskarába. Még utoljára lenéztem az én imádott Budapestemre, csodáltam a Dunát, a hidakat, épületeket. Én nagyon szeretem a városomat. Aki utálja vagy nem szimpatizál vele, annak ajánlok egy éjszakai vizitet fenn a hegyen. Szerintem ott mindenki rájön hogy gyönyörű hely!

Ezután leautókáztunk a Szent István Bazilikába, gyújtottam egy gyertyát a barátnőmékért és kicsit imádkoztunk ha lehet ezt így mondani, tulajdonképpen inkább azt mondanám ha őszinte akarok lenni, hogy leadtam a kívánságlistám, hátha valaki meghallgatja. :)

Innen elmentünk vacsorázni, egy étterembe ahová gyerekkoromban sokat jártunk, ott volt a ballagási fogadásom is, de sajnos nagyon lepukkant a hely, nagyon kár érte! Öcsém nagyon élvezte az egészet, 9 éves, neki ezek mind újdonságok voltak. Egyem a szívét a nap végén megkérdezte hogy akkor ő most a Vatikánban volt? Hiszen a Bazilikát rögtön Rómával és a Vatikánnal hozza össze, mert folyton Rómáról áradozunk, a kedvenc városunk, többször is jártam ott, egyszer pont anyuval.

 anyu&öcsém

Ezután elmentem egy másik barátnőmhöz Beához és megbabusgattam Lillát, a keresztlányomat! Sajnos nem volt sok időm ekkor, mert már vártam mások is, elvégre utolsó estém. A kislánynak iszonyat tehetsége van a tornához, nem mindennapi ahogy mindent megmászik, lóg, ugrik, egyensúlyozik!

 Lilla&Bea

Nálunk bent az üzletben vártak további barátnők, Bogi és nővére Betti. Ők hárman tesók Danimmal és mind mind barátok, avagy inkább már a családommá lettek! Mikor mindenki lelépett bent maradtunk nálunk a kocsmánkban és olyat csináltam amit tényleg nem szoktam ott, ittam, mulattam. Bent voltak a kedvenc emberkéim és én baromi jól éreztem magam! Ez egy nem hivatalos búcsúbuli volt, de konkrétan nem szerveztem semmit, engem nem kell búcsúztatni, nem meghalni jöttem!

a srácok és én ;)

Gondoltam elmesélem milyen volt az "utolsó" magyar napom, mert kimondottan jól éreztem magam. Kerek volt az egész, és tök spontán! Ha így szerveztem volna, tuti nem jön össze! Jó sokat vezettem is, szinte egész nap, kivéve hazafelé...

Nem úgy mint a vasárnap...

A gépem este 20:15kor indult, igy aznapra hagytam a pakolást. Én ilyen káoszos ember vagyok, nem nagyon kapkodtam el. Csak... felkeltem délelőtt az órámra és iszonyatosan szarul voltam. Én nem szoktam inni, tényleg nem mert állandóan kocsiban ülök, jövök, megyek, ügyintézek és hajnalban vezetek haza általában, igy egész napon alkoholtilalmon vagyok. De ugye szombatra Dani bevállalta a sofőrködést én pedig úgy látszik igencsak szétcsaptam magam, hogy csúnyán szóljak. Nem volt vészes mértékű, viszont az emésztőrendszerem nagyon nem birja még a kicsit sem, igy vasránap indulás előtt ugye pár órával ötször dobtam ki a taccsot és olyan szinten haldokoltam hogy úgy voltam vele nem is megyek sehová! :D

Iszonyat álmos és fáradt is voltam, szóval kénytelen voltam visszapihenni. Dani addig elkacsázott, mert hajnalok hajnalán átadtam őket neki, a nevük utóbb Hábi és Jeromos lett!

Olyan kettő óra körülre sikerült magam összeszedni, végre elkezdhettem pakolászni. Végre tudtam hajolgatni. Anyu eleve nem volt ugye oly jókedvű, mivel mentem el, de asszem még jobban feldobtam ezzel a rosszullét témával. Laza a lelkem, nem haragudott csak gondolom nem voltam bizalomgerjesztő látvány...

Másfél óra alatt összekaptam a cuccaim, nem is volt olyan nehéz egyik bőrönd sem, és utólagosan is csak pár dolgot hagytam otthon amit konkrétan gyászolok, egy fülbevalót, egy nadrágot egy pólót és egy ajándék csokit. Talán ennyi.

Na és innen kezdődött az újabb "pokoli" futamom... Irány Amerika!