SixFalgs utáni napon arra kelek hogy ébreszt a telefonom, pedig szabadnapom van. Rá sem néztem csak kinyomtam. Csörög megint. Ugyanez. Egyszercsak Kati kopog az ajtón hogy engem keresnek, menjek be dolgozni mert az egyik csaj nem ment be. Eléggé felment a pumpám de összeszedtem magam, összedobtam a táskám és közben feltűnt hogy nem találom a tárcám. Nézem mindenhol... semmi. De rohannom is kellett melózni úgyhogy nem volt időm alaposabban körülnézni.
Az egész napom sírás közeli, gyomorgörcsös állapotban telt, mert nem tudtam mi van. Tudtam hogy ha elhagytam az akkor az utolsó kettő percben volt, amikor elmentünk mosdóba hazaindulás előtt. Adrinak írogattam az smseket hogy nem emlékszik-e hogy a kezemben volt e a cucc. Már eleve úgy kezdtem hogy Shana kocsiját átkutattam, de nem volt ott sem. Mondogattam magamban hogy ez nem történhetett meg, meg kell legyen, hazamegyek és ott lesz valahol elbújva. Hazamentem, ettem átkutattam mindent újra és SEMMI!
Adri mondta hogy hívjam fel a SixFlags-et hátha megtalálták, de mondtam neki hogy kb fölösleges, mert ki adna már le egy pénztárcát mégis? És persze volt benne készpénz bőven, mert én fizettem ki a jegyeket a kártyámmal és benne volt, mert a csajok aznap adták oda. Bankkártya, magyar irataim, Dunkinos belépőkártyám a pénztárgéphez. HálIstennek az útlevelem nem volt benne.
Mondom próba cseresznye, felhívom őket veszteni sokat nem vesztek. Felvették, kapcsolták a talált tárgyak osztályát és mikor elmondtam ki vagyok már úgy üdvözöltek mint valami régi ismerőst és közölték hogy IGEN, MEGTALÁLTÁK a pénztárcám. WOW!!! Nem hittem a fülemnek. A nő el is kezdte mondani hogy mi a helyzet, visszapostázzák ha messze lakom, de nekem kell küldenem egy borítékban egy borítékot és diktálta a teendőket miután elkérték a számom meg minden. De mivel ezerszer szétkapcsolt a hívás és vissza hívogattam őket, a pénzem pont akkor fogyott le, mikor mondta a nő mit kell tennem. Rohantam ki a tulaj csajhoz, elkértem a telefonját, de nem értem el többet őket. Azthittem kitépem a hajam. Nem tudtam már megkérdezni hogy mi van benne. Fogalmam sem volt hogy meg van e a bankkártyám és stb.
Szóval, a lényeg az hogy egy olyan parkban ahol napi több tízezer ember fordul meg, kajak megtalálták és leadták a tárcám. Fogalmam sincs hogy az a kp benne van e, de hogy egyáltalán megvan, az egy kib..ott csoda! Az utolsó kettő percben hagytam el a budiban, mert a többiek rohantattak. No mindegy, a lényeg hogy ugye pont akkor jött arra mindenki mert zártak, mondom fix hogy nyoma veszett. Még bele is gondoltam hogy ki az a szívtelen aki ellop egy Jézuskás tárcát(rajta volt egy kis Jézusos telefondísz). Senki! Itt senki... Van Amerikának sok rossz oldala, de az ilyenekben verhetetlenek!!! Hihetetlen és elképesztő!

Mellesleg egy elfeledett nem is olyan apróság. Mielőtt elindultunk a Kingda Ka-n ugye megvolt a becsatolós kör, ellenőrizték és stb. Egyszercsak kinyílt az a lehajthatós biztonsági izém és azt hittem ott szarom magam össze hogy ki fogok zuhanni mert nem tudtam visszakapcsolni és senki nem jött oda. Majd Adri mondta hogy az én oldalamon mindenkinek kinyilt, mert valaki kiszállt. Ott hadonásztam hogy jöjjön már valaki és nézze meg a cuccost aztán megnyugtattak hogy minden a legnagyobb rendben és bekapcsolták. Hát, az ember nem ilyen indulásról álmodik élete nagy pillanatában mikor épp a világ legmagasabb és leggyorsabb hullámvasútját kívánja kipróbálni.
Hát valahogy ilyesmi az életem is amúgy, egy igazi hullámvasút. Egyszer fenn másszor lenn. Ilyen volt ez a pénztárcás nap is. Mélyen mélyen lenn, aztán vissza kicsit feljebb... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése