Szerda, reggel 5:20, ébredés. Szabadnap. Katival csodásan készülődtünk, mindent elpakoltunk ami kelhetett. Shana hatra bőven ott is volt, ahogy megbeszéltük. Csomagtartó megtölt, beszaladtunk a Dunkinba jégért a hűtőládába és kinyomtatni a belépőket. Benzinkút, telitank. Irány összeszedni Adrit. Végre négyen a kocsiban. Autópályára fel, GPS bekapcsol, címet begépel, ablakra feltapaszt. Mehetünk!
Kellemesen helyet foglaltam a hátsó ülésen, végülis nem én vezettem és a hiszti után nem is nagyon volt már kedvem. Meg fáradt is voltam. Shana bedobott a kocsiba egy párnát és egy takarót, jó amerikai szokás szerint és én nagyon hálás voltam neki ezért. Elnyúltam a bal oldalamon és szunyókálósra vettem. A CD amit még éjjel irt nekünk Glann, a lakótársunk, nem működött ebben a lejátszóban a kocsiban. Hallgattuk hát Anthony saját mixjét, meg Shana "fekete" zenéit. Ablak letekerve, Shana lába masszívan a gázpedálon, nem sajnálta a sebességet. Dover környékén megálltunk reggelizni a Chik fil-A-ben. Senki sem volt lenyűgözve a kajától, de ez van. Megálltunk a Wawa-ban is és én hülye ittam egy kólát. Ismerve magamat, nem hiányzott ez nekem hullámvasutazás előtt... Szunyókáltam tovább, egyedül a híd érdekelt az útból a Delaware folyó felett ott Wilmington magasságában. Amúgy az utat már megjártam párszor úgyhogy nem érdekelt annyira, tekintve hogy autópályáról beszélünk és nincs mit nézni. Csodás időzítéssel meg is érkeztünk tízkor, még volt is időnk a nyitásig.
Fotóztunk, összeszedtük magunkat, Adri adta az instrukciókat, mert o már volt SixFlagsben, de nem ebben. Mondta hogy semmit ne hozzunk magunkkal. Pláne napszemüveget és táskákat. Én csak a kicsi pénztárcám vittem, meg egy kendőt a leégett vállamra. Sorba álltunk, egészen jó helyünk volt. Fél tizenegykor mint az őrültek mindenki elkezdett befelé futni. Mi is megindultunk, lekaptam négy térképet és amerre vitt a lábunk, arra mentünk. A Nitro nevű hullámvasúttal kezdtük, Katinak ez volt élete legelső alkalma hullámvasúton. Nos, kezdésnek igen durva volt, eléggé sok volt az adrenalin! Menet közben sikoltoztam mint egy őrült és azon gondolkodtam hogy akkor most inkább meghalok, mert nem élem túl úgysem, tehát jobb önszántamból mint nem önszántamból. Persze túléltem és mire vége lett már vártam a következő kört. A legtöbb hullámvasút négyszemélyes sorokból állt, külön nekünk tervezték szerintem!
Nitro
A második a Batmenes volt, baromi gyors volt, össze vissza rázott, lógott a lábunk, leghátul ültünk. Ezt nem annyira élveztem ám...
Batman
Kis szünet után sorbaálltunk a Supermaneshez, ahol arccal lefelé kellett menni. Ránézésre eléggé durva volt. Kb fél órát álltunk sorban, csomó idióta ember vett minket körül és csomó középiskolás. Végre sorra kerültünk, én már nagyon izgultam, aztán végül egyáltalán nem féltem, sőt nagyon élveztem, végig mosolyogtam és röpködtem mint Superman! Katinak eltörött a napszemüvege, Adrinak igaza lett hogy jobb ha nem visszük.
Superman
A negyedik páciens a Green Latern avagy a Zöld Lámpás hullámvasút volt, amiben állni kellett. Adri kitalálta hogy üljünk az első sorba, mert úgy izgalmasabb. Szépen be is helyezkedtünk, aztán indultunk! Nagyon szuper volt, de egy hibája volt, annyira ide-oda vertük mind a fejünket hogy Katinak és Shananak meg is fájdult tőle a fejük. Mi Adrival kihevertük hamar.
Green Latern
Folyamatos izgalomban voltam a Kingda Ka nevu hullámvasút miatt, mert az a világ legmagasabbja, folyton azt bámultam és huszonötször meggondoltam magam hogy felüljek-e rá. Végre ez következett, de még mindig nem voltam biztos a dolgomban. Az az egy adott bátorságot hogy nem féltem az utolsó kettőn egyáltalán, pedig durvák voltak. Kati és Shana a fejfájásuk miatt el is napolták eme járgányt. Adri meg minduntalan mondta hogy üljünk az első sorba. Nos. Ugyan az zajlott le nálam mint tavaly Vegasban. Itthon mondtam a magamét hogy juj nekem arra fel kell ülnöm, muszáj! Aztán mikor megérkeztünk és megláttam élőben a cucc magasságát, rögtön meggondoltam magam. Ugyan ez volt tényleg tavaly is. Én szépen közöltem hogy na akkor most gondoltam meg magam, köszönöm a lehetőséget de nem élnék vele, a többiek meg lelkesek voltak hogy jujjj erre meg arra ülnek fel. Aztán mikor felmentünk, körülnéztünk, tartottam magam ahhoz hogy nem akarom kipróbálni, majd hirtelen felindulásból közöltem Vivivel aki meg már addigra döntötte el hogy o úgy néz ki mégsem megy semmivel, hogy na akkor mi most felülünk arra a zöldre! És felültünk, be voltunk szarva, de nem bántuk meg és utána egy "kibaszott hősnek" éreztük magunkat. Na most is ez volt, elöntött a bátorság, bevágódtunk az első sorba és kapaszkodtunk. Ahogy a nagykönyv megírta, 3,5 másodperc alatt már 206km/órával repeszettünk felfelé az égnek, egy pillanatra lelassultunk odafenn majd' 140 méteren, aztán zuhantunk lefelé!! Őrület, magam sem hiszem el, de egyáltalán nem féltem. Nem volt ilyesmire idom. A szemem végig nyitva volt, már nem volt könnyű a szél miatt, éreztem ahogy a szemöldököm és az egész arcom kilapult a sebességtől, elképeszt volt! Egy mukkot sem szóltam közben, szerintem ha kinyitottam volna a szám fel is fújódtam volna mint egy lufi! Mikor már leértünk és lelassultunk örömömben ordítottam párat, mert miért ne! Megcsináltam! Első sorban ültem a világ legmagasabb hullámvasútján!!!!
videó a Kingda Ka-ról - mi is pontosan ezt láttuk az első sorból
Önelégülten szálltunk ki belőle, és két perc múlva konkrétan emlékeim sem voltak az egészről, túl gyorsan történt minden! Már ekkor elhatároztuk hogy még egyszer felülünk. Átmentünk még egy másik hullámvasútra, Bizarro volt a neve, nagyon nagyon jó volt és tök hosszú. Vízzel locsoltak le közben, annyira jó volt! Mondjuk kicsit hányingerem lett utána, de akkor is jóóó volt!
Bizarro
Délután háromkor kivégeztünk mindent mait igazán akarunk, végre jöhetett a kajálás, mert az nem nagyon mertünk előtte. Ettünk megint egy-egy tál sültkrumplit, ittunk egy kis vizet, emésztettünk negyed órát, aztán mentünk vissza a Kingda Ka-hoz. Megint nem volt hosszú sor, hihetetlen mázlink volt mindennel. Megint első sorba akartunk menni, de olyan sokan vártak rá és mi már úgyis ültünk ott hogy a másodikba mentünk végül mert kellett még másra is idő. Megint ugyan az a menet. Baromi gyorsan fel, fent kicsi lassulás, két mondatot váltottunk is egymással a legtetején, aztán zuhanás le! Wooohoo! Jaj nagyon szuper volt! És a második sor is jó, mert magasabban van mint az első és pöpec a kilátás onnan is. Még egyszer visszamentünk a Bizarrora is, aztán hívtuk Katiéket hogy miújság. Mondták hogy menjünk lassan kifelé, mert nem Shana nem akar a legnagyobb csúcsban elindulni. Mi meg eldöntöttük hogy még egyszer, harmadjára is felülünk a Kingda Ka-ra de ekkor sajnos rengetegen álltak már sorban rá és nem maradt időnk. Végül próbáltunk ilyen ügyességi izéken plüssöt nyerni, de az sem jött össze. Így hát siettünk távozni. És előtte megejtettük még a mosdót, amit azért emelek ki, mert ennek még jelentősége lesz a későbbi bejegyzésekben.....
Shana pikk-pakk hazavezetett, én be is aludtam egy szakaszon. Először Adrit raktuk ki, majd mi következtünk Katival. Hát nem mondom, eléggé jót alukáltam. Összességében véve iszonyúan jól éreztem magam és nagyon örülök hogy elmentünk. Tavaly nem sok kedvem volt hozzá, idén viszont nagyon rá voltam állva! Csúcsszuper kaland volt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése