2012. május 13., vasárnap

The Beach

Láttátok már ezt a filmet? Magyarul "A part". Tulajdonképpen semmi köze nincs a mai mesélnivalómhoz, éppencsak annyi, hogy tengerpartról, óceánról szól mindkettő. Ez a film az elvont, beteg kategóriába sorolható. DiCaprio szerintem jól alakít, tegyük hozzá én kizárólag színészi munkájáért csípem, szerintem randa - bocsi. Ez a film pl téli depi alatt totál jól jön. Van egyfajta különleges hangulata. Ajánlom mindenkinek.

Tehát következik a mese a Beachről.
Csütörtök este hazajött Kati, az egyik lakótársam, majd ment is volna aludni, de mondta hogy nem álmos. Megengedtem egy kérdést, miszerint mondja el legyen szíves, hogy jutok le a partra másnap. Mondta mondogatta, mígnem arra jutottunk, hogy mivel ő másnap úgyis ott dolgozik, miért is ne tartanék vele. Bár ez azt jelentette, hogy kelhetek viszonylag korán, bevállaltam, merthát azért na, csak az ósönről van szó! Úgy belemelegedtünk a pletyizésbe, hogy itteni hajnal kettőig nyomtuk az ipart az erkélyen, törökülésben a műfüvön. Szuper kis erkély-teraszka ez, be van szunyoghálózva, semmi sem zavarja meg az ilyesfajta beszélgetéseket. Jól elszórakoztunk, otthon már munkaidő volt, reggel 8 óra ugyebár. Néha belegondolok ebbe és szó szerint hülyén érzem magam, hogy én "reggel fekszem le".
Reggel keservesen keltem fel, nagyon fáradt voltam. Összekaptam magam kóvályogva, majd elindultunk a buszhoz. A buszról; a buszon kétféle utazó utazik. Feketebőrű és nyaraló. A többi fel nem ül rá, van kocsija akár több is. Nem túlzás. A jármű maga elég kicsi, olyan kis nyomi az egész. Úgy kell jelezni, hogy le szeretnél szállni, hogy van egy zsinór végigvezetve a buszban mindenhol, ablakok körül és azt meg kell húzni. Majd lefényképezem - valahogy... Leszálltunk a buszról, besétáltunk a parti üzletbe ahol dolgozunk, elkísértem Katit, a másik üzlethez ahol dolgozik, kicsit diskuráltunk, majd lementem a partra. Először nem láttam a hullámokat, csak hallottam ahogy csapkodják a partot. Átsétáltam a széles homoksávon és a dombosabb rész után megpillantottam a habokat. Gyönyörű hangja volt és szerintem nem kell mondjam, a látvány se volt semmi! Egyszerűen imádtam! Előttem terült el a végtelen óceán. Az Atlanti óceán.
Fotózgattam a végtelenségig, leültem a homokba, nézelődtem, hallgatóztam, élvezkedtem. Majd úrrá lett rajtam az éhség. Előbb benéztem Katihoz, dumáltunk, majd átmentem a szemben lévő pizzériába. Egy ártatlan kis szelet pizzát kértem. A legegyszerűbbet. Kifizettem, masszívan teltek a percek, már öt, már tíz, kiscsaj beszólt hogy még három perc, aztán azon kívül még öt perc után meg is kaptam a pizzám. Szóval jóformán húsz percig vártam egy pizzaszeletet, ugyanis még csak akkor sütötték ki az egész pizzát, a szemem előtt rakták be, de szólni elfelejtettek... Már majdnem elájultam annyira éhes voltam, még semmit nem ettem addigra aznap. Lemasíroztam a sétányra, letelepedtem egy állítható háttámlájú padra, és elfogyasztottam ebédemet az óceánt bámulva. Good feeling, ahogy FloRida mondaná. Találtam free wifi-t így még komfortosan, ott helyben a padon csetelhettem is, a panorámámmal. Ezután csakcsak megkísértett a víz, és levettem a cipellőmet /mostanában gyakran előfordul, hehe/ és mezítláb sétáltam végig a parton, közben a víz simogatta néha a lépegetőimet, a szellő suhintotta fürtjeimet, annyira annyira.... ahhh! Mivel hamarosan indult a buszom, felsétáltam a sétányra, leporoltam a tappancsokat és nekiindultam a buszmegállónak. Nagy bambulásomban kiszúrtam Katit aki örömhírt hozott, felvisznek minket kocsival. Még előtte vettem egy színes felsőt, és mutogattam Katinak, aki felvilágosított, hogy az én szivárványszínű pólóm magában foglal egy kis kiegészítést a hely mivoltjáról. Rehoboth Beachen nem csak a part homokos, hanem sok turista is. Fogalmam sem volt róla hogy a keleti part egyik kedvelt meleg-paradicsomba cseppentem, állítolag egymást írik itt az ilyen szórakozóhelyek. Sebaj, gondoltam, lényegtelen kinek mit jelent a pólóm, nekem tetszik. Aztán nehogy bárki azt higgye gondom van a ... nem is tudom manapság melyik szót illik használni, ha tényleg nem akarok senkit megsérteni, szóval a melegekkel. Én csak jót nevettem magamon, hogy egy póló miket hozhat elő és miket jelenthet...
Bepattantunk az egyik manager tűzforró kocsijába, a zene bömbölt, mi meg autópályáztunk egyet hazáig, láttunk balesetet, a terhes nőt aki az egyik törött kocsiban ült, éppen kérdezgették, borzasztó arckifejezése volt, jött a mentő, nagyon borzalmas volt.
Hazaérve bementünk a melóhelyre, tárgyaltunk pár sort akivel kellett, majd utamra bocsátottam magam. Hazajöttem, kicsit pihentem, elmentem boltba, itthon pedig csináltam tonhalas tésztasalátát, hatalmas adagot.


Ettünk, utána csodás masszázstudományomat bemutattam Katinak, mert fájt a válla, nyaka, beszélgettünk, nevettünk sokat. Mikor mindenki nyugovóra tért, előcsaptam a laptopot, igencsak sokszor fordul elő és egyszer csak Kati megjelent és közölte hogy ő most elmegy, jönnek érte kocsival, holnap megy NewYorkba, meghívta a csaj aki hozott minket kocsival kísérőnek egy esküvőre. Hihetetlen! Itt ilyenek megtörténnek! Bocsi, de el kell ugranom NewYorkba, hozzak valamit? Hehe... Kati tehát lelépett én meg csak lestem. Vannak ám itt nemsemmi dolgok.
Ez volt az első csodás szabadnapom.






















Szombaton meló, először nyolc órában. Hazafelé körbejártam a környéket. Pöppet szép környék, azthiszem imádom a helyet ahol élek! Utána hazajöttem, szokásos lazulással töltött délután és este várt rám. Ma nem mondhatnám hogy éppen jó napom volt, akad itt is megoldandó kérdés és probléma bőven. Itt sem olyan egyszerű a kezdet. Persze a kutyát sem érdeki a nyikorgásom, Amcsiban vagyok, fogjam be, mi? :D Amúgy levezetésképp kifeküdtem másik lakótársammal a fűbe a ház mellett, és napoztunk. Nem voltam lenn sokat, de leégett a hátam. Hmm... Nem baj az, kell a szín. Elmehetnék lassan egy Tükröm, tükröm2 hófehérke szereplőválogatásra.







 amiről már írtam; zászlók, hogy el ne felejtsék Amerikában élnek... :P




A legnagyobb küldetésem ezekben a pillanatokban is a szerezz egy kocsit projekt. Nem garantálom, sőt egyenesen lehetetlennek mondják nekem itt az okosok a beszerzését, de én nem adom fel. Jövő hónapban már szeretnék egy öreg szottyos verdát, ha más nem akad. Essen szét, csak guruljon. Drukkoljatok!


egy kis utólagos ajándék, az egyik kedvenc számom, 
és éppen A Part című filmből

2 megjegyzés:

  1. Imádtam az első bekezdést, történetesen a napokban láttam azt a filmet és leölte a fél agyállományom, azt a Schleimbeutel-t meg ki nem állhatom.
    Visszaolvastalak és elképedtem, hogy hogy bírtad azt a Guinness nonstop ébrenlétet odafelé!!! :-)

    VálaszTörlés
  2. Furcsa egy film, annyi szent... :D
    Ááá én sem tudom, így utólag. Egy paca az egész, ha nem írtam volna le, már most nem tudnám megmondani mi hogy volt, milyen sorrendben. Tegnap érezem magam először kipihentnek. Nagy kaland volt!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...