-Hmm, semmi különöset... megyek LosAngelesbe.
Ez a beszélgetés sosem zajlott le, de valahogy így nézett volna ki, ha létrejött volna. Persze egyrészt azért nem volt ilyen, mert mindenki nagyon jól tudja hogy megyek. No meg aztán ma nem is nagyon találkoztam senkivel. Tettem a dolgom.
Kedden délután Katival elmentünk esőben a bankba busszal. Hipphopp megjártuk, majd elmentünk cheesesteak-ezni. Ekkor ettem először és elárulom, nagyon finom volt. Bementünk még az 1$-osba, majd a Dunkinba. Idehaza túl sok mindent nem csináltam, egyszerűen nem birtam elkezdeni pakolászni az utazásra, nem akartam üresen nézegetni napokig a gardróbot.
Szerdán reggel hatra mentem dolgozni és délután örkor szabadultam, ha volt már unalmas és fárasztó napom akkor ez is közéjük tartozik. Megint CleaningParty volt, azaz takarítás. Déltől ötig takarítottunk mint a veszettek. Én megint "kertészkedtem", aztán falat pucoltam, meg ezt azt. A nap legjobb része a pizza evés volt ismét. Csoportos pizza evés. Tizenegy óra munka után jólesett hazamenni.
Tegnap, csütörtökön volt az utolsó Dunkinos napom, avagy nem teljesen, de egy időre. Annyi energiám volt, olyan izgatott voltam. Jó kedvem volt, és vidáman dolgoztam. plafont is sikáltam, Janeth-el voltunk a végén csak ketten. Meló után jött Adri és elmentünk a főnökkel a mexikói étterembe, ahol mennyeit ettünk. Ezután Adrival bevásároltunk mert szerveztem egy Farewell bulit magamnak. Nem volt nagyszabású, de nekem tetszett. Héliumos lufis éneklés és ribizlis vodka.
Ma pedig mint az őrült, mostam a ruháimat, hajat festettem, nyomtattam, ajándékot vettem, varrtam és ehhez hasonló dolgok. A nap maga semmilyen volt, olyan csendes. Vihar előtti csend. Holnap ilyenkor már Hollywoodba készülünk bulizni. Ezt is megértük ez is eljött. Igazából már hajnal van, tehát kimondhatom hogy MA MEGYEK LOS ANGELESBE. Micsoda hülyeség... el sem hiszem. Minta ugyanolyan nap lenne mint bármelyik másik. De nem lesz ugyanolyan. Újabb három óra időeltolódás. Így is a múltban élek, most még inkább abban fogok.
Végre találkozhatok Évivel. Egy éve ilyentájt kezdtem el olvasni a kis blogját és teljesen beleszerelmesedtem a történeteibe. Most pedig vendégül lát és részese lehetek kicsit az észveszejtő életében. Együtt kalandozunk LA-ben és Vegasban. Eljött a mi időnk, a Vivik ideje, ahogy ő fogalmazott. Két hónapja még kicsit máshol tartottunk, és most, mindjárt együtt röppengetünk keresztül-kasul Amerikán.
Elfelejtettem emliteni, hogy voltam moziban. Először. Eddig mindig lemaradtam, de most mentem. A Looper című movie-t néztük meg, és nem akarok poéngyilkos lenni, de a vége felülírja az egész filmet. Az egész film alatt jónak és izgalmasnak találtam, és az utolsó fél perc mindent megváltoztatott. Egyszernézhető darab. Eljutottam idáig is, hogy elmegyek moziba és értem is az angol nyelvet, többé-kevésbé. Továbbá megtanultam hogy minden embernek szüksége van egy békára. Ha érdekel miért, nézd meg a filmet. :)
Igen, ezer éve vártam ezt a napot. És elérkezett. Pár óra múlva jön Janeth és kezdetét veszi valami fergeteges és őrült. Két 22 éves Vivi nekivetemedik a vad-nyugatnak!
"Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom.
Boldog vagyok...
...Éljük az életet,
Élvezzük amíg lehet."
Jaa és most ez a zenénk Adrival, jajaj le vagyok maradva, tudom, de oolyan jóó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése