Házibuli és focimeccs

Szeptember 3-4 hét

New York után az élet laza mederben folydogált... Azon a héten nem sok jóban volt részem, Többnyire a hajam égnek állt. Megörököltük Gergőt, az exlakótárunkat managernek és maradjunk annyiban, hogy "máshogy" vezette a boltot mint az én főnököm. Az hogy a "máshogy" mit takar... az lényegtelen... :)

Kedden meló után csirkét sütöttem és rájöttem hogy megutáltam a húst úgy, ahogy van. És érdekes, idén alig ettem húst, dinnyét és paradicsomot, nem is jött úgy elő az allergiám ahogy szokott. Valamire jó ha az ember spórol a kaján. Itt amúgy tényleg inkább kajálok valahol és eszek kész kaját, mert egyszerűen jobban megéri. Minden alapanyag tök drága és szar is, szóval inkább eszek egy adag kész kínai kaját, minthogy nekiálljak főzöcskézni, amihez hozzáteszem idekinn sokkal több a kedvem és hangulatom mint otthon, mert senki nem cseszeget vele. Mindenki kárörvendett, hogy na, majd rákényszerülök a főzésre, és jelentem, tévedtek, A németeknél étteremben dolgoztam, minden nap ötcsillagos éttermi kaját ettem - ingyen(!) - hozzáteszem ott még konyha sem állt a rendelkezésemre, itt pedig egyszerűen nem muszáj, mert van más megoldás  Ha majd egyszer gyerekeim lesznek, biztos odaállok a gáztűzhely mellé, és rittyentgetem jó kis kajákat, de addig azt csinálom, ami jólesik. A hét vége felé tudtam meg hogy kedden tornádóriasztás volt, illetve tapasztaltam is belőle valamennyit, de többnyire átaludtam. Durva vihar volt amúgy  de én a java részén édesdeden csicsikáltam. Már délután kidőltem.

Csütörtökön végrehajtottunk az egész nyáron tervezett longboard&sunset&trafic fotósorozatot, ami egész jól sikerült és én nagyon jól elfetrengtem az aszfalton az autópálya közepén a vékonyka kis járdaszigeten...

Azt a bizonyos szerdát már elmeséltem, mikor a drága munkatársam kidobta a taccsot meló közben. én pedig jaj, de örültem. Jó hosszú napjaim voltak, szó se róla, nagyon sok volt az egész. Vasárnap végre volt valami izgi tervben, mégpedig hogy elmegyünk A Hídhoz. Van itt ugyanis egy híd, ami összeköti az Indian River öblöt az óceánnal. Akárhányszor mentem át rajta, bámultam mit borjú az új-kapura, mivel olyan szép róla a kilátás illetve a hídszerkezet is tetszik. Kimentünk hát, mivel Adri szeretett volna gördeszkás képeket. Ebből az lett, hogy Janeth nem tudta elhozni a kameráját, az enyémben nem volt memóriakártya, mert itthon hagytam, a telefonom, ami szintén szuper képeket lő, lemerült. Így maradt a gagyIphone-om és Janeth igazi Iphoneja. Csodák csodájára egész jó képek lettek így is. A híd mellett ott áll még a régi híd, amit már félig lebontottak. Az új pont azelőtt lett megnyitva hogy megérkeztem. Már akkor nagyon tetszett. Este kékkel világit annyira szép!

Adri és Janeth pasija, Fer (Fernando), deszkáztak, mi fotóztunk, sétálgattunk. Felmentem egy homokdűnére, ahol konstatáltam, hogy milyen hülye vagyok. A dűne másik oldala függőlegesben ért véget, ami a homoknál nem egy szerencsés dolog, mert azt jelenti bármikor leomolhat és betemethet. Nem is merészkedtem nagyon a szélére, és hamar el is húztam. A híd alatt sétálgattam, Janeth egyfolytában rinyált hogy elvisznek a rendőrök, mert ide tilos jönni. Ahh ezek az Amcsik... 

Megláttam egy hatalmas szőrős hernyót vagy fene tudja mit, és meggondoltam magam, nem mentem oda a vízhez  nem volt szimpatikus a "társaság". Helyette visszasétáltunk a másik oldalra, hülyeségekről beszélgettünk amiken jót nevettem, szavakon, amik hogy hangzanak magyarul, spanyolul  angolul, németül. Nemzetközi egyveleg. A híd másik oldalán már Adirék felmentek a régi híd megmaradt elemeihez, ijesztő egy szerkezete volt. Sétáltunk még egyet, néztük a sodrást, aztán úgy döntöttünk hogy fázunk és továbbálltunk. A kocsiban vettük észre hogy Gergő keresett minket, a lakás ügyeivel kapcsolatban volt megbeszélnivalónk.

Igy az este keresztbe lett vágva, kajálni akartunk menni, meg bulizni elvégre is Janethnek félszülinapja volt, ami egy nyomós ok bulira... haha. Ehelyett glédában álltunk, vártuk Gergőt, aki késett finom kis fél órát. Mindössze öt perc beszélgetésért. Miután elhúzott, feljött Janeth és Fer, egy üveg tequilával és egy üveg borral. Valami istenes atomerős mexikói csodával itattak. Röhögtek is rajtam rendesen ahogy tüzet okádtam utána. Se egy citrom, semmi, csak úgy natúrban. Kiültünk a teraszra és elkezdődött egy érdekes beszélgetés hármunk közt. Én már szakadtam a röhögéstől. Tizenegy körül távoztak, majd utána közvetlen jött haza Kati, akivel egy jót dumcsiztam, aztán jóccakát.

Másnap, hétfőn szabadnap. Óje. Alukáltam is egy jót, aztán Janethék elinvitáltak kajálni meg mittudomén. Mondtam hogy nekem lenne egykét dolgom, bevállalták. Éppen le akartam mondani Gergőt, mert őt kértem meg sofőrködésre, de pont beállított és nem volt már pofám tovaküldeni, igy őt választottam. Elvitt az internetet átíratni  mert Olivia nevén volt, de most hogy elment, kellett valaki. Nem is értem miért pont én...? Elmentünk még a bankba, majd a Dunkinnál kettéváltak útjaink. Én az 1$-osba mentem, jól bevásároltam, majd hazaballagtam és hihetetlen rendrakásba kezdtem estefele. Az este folyamán megpróbáltunk átjutni OcenaCitybe, de senki nem vitt át, busz pedig már nem jár. Kiderült ráadásul hogy szeptember végén ki kell költözzenek a lakásból, a jó szervezés eredményeként...

Kedden ugyebár boldogan keltem, repjegyet próbáltam foglalni, majd foglaltam is. Több órás folyamat volt, mint már ismertettem. :D Az egész napra rányomta a bélyeget a dolog, szóval hiába volt szabadnap, nem telt a legjobban.

Szerda estére kerestünk fuvart ismét, ezúttal a move out, avagy kiköltözős bulira, de a felénél bealudtam a kanapén. Végül lett volna fuvar, de elég későn, igy annyiban hagytuk az egészet, főleg hogy én másnap egész nap dolgoztam. Egyszercsak csöngettek Gergő jött pár cuccért, ugyanis ő is költözni készült Baltimoreba. Totál kómásan beengedtem és még fél óráig ébredeztem a kanapén. Ő pedig pakolt. Közben hazaértek Katiék, szesszel és élelemmel. Végülis "kénytelen" voltam mégis inni. :) Megint jött a jóöreg mexikói tequila és egy bor, hozzá sajt alma és keksz. Lehúztunk pár kört, majd az erkélyen diszkóztunk és folytattuk. Nem vittem túlzásba, illetve a sajt felfogta a hatást.

A hangulat remek volt, jó kis házibulit csaptunk végül. Éjfélkor már ágyikóban voltam. Mindenki szabadnapos volt csütörtökön, kivéve engem... Reggel még egész jól keltem, majd másfél óra munka után elvesztettem a fonalat. Olyan szinten, hogy délután nem emlékeztem mi volt reggel és délelőtt, a délutános srác meg is kérdezte be vagyok-e rúgva. Nem voltam, és fáradt sem annyira, egyszerűen kicsit eltévedtem az univerzumban. :)

Négyre jött értem Janeth, beszaladtunk a Superfreshbe, elintéztem az elintéznivalót, hazajöttünk, átöltöztem és összeszedtük Adrit, majd kocsiba pattantunk és meg sem álltunk Smyna-ig. Ezen az érdekesen irott helyen volt ugyanis Janeth öccseinek focimeccse. Nagyon menő volt bemenni egy amerikai középiskola berkeibe. Saját hatalmas focipálya, lelátó, minden! Csodák csodájára "rendesfocit" játszottak, nem amerikait. A pálya egyébként arra volt kitalálva, műfüves színes-csíkos csoda. Vettünk egy vizet és hotdogot jó amerikai módra és leültünk nézni az első meccset. Mellesleg belépőt is szedtek ám! 

Két meccs között elszáguldottunk a mekibe, vettem 1$-os menüt. Vicces hogy itt megkapsz dolgokat már 200-220Ft-ért(árfolyam és állam függvénye), pedig jobban keresnek, otthon meg a legolcsóbb dolog is 250. McChicken 1$ saláta 1$ üdítő 1$. Hehe. A meccs jó volt, a mi csapatunk nyert 2-0re. Hazafelé zenét hallgattunk a kocsiban, jófélét és alig várom hogy majd otthon az én kis piros csodaautómban is hallgathassam. Későn értünk haza.

Péntekre buli volt tervezve, de mivel Janeth elhúzott Phillybe, a dolog elmaradt, de nem is bántam. Vasárnap pedig megint sikertelen OceanCitybe menetelt hajtottam végre. Végülis semmit nem számít a tömegközlekedés hiánya, igaz...

A medence is bezárt egy szépnapon, leengedték a vizecskét, letakarták, ennyi volt. Hiányzik ám rendesen, bár nem használtam kifejezetten sokat. Jó kis hónap volt a szeptember igazából, pedig nem tartozik a kedvenceim közé.
Viszont; már csak ötöt kell aludni és irány a vad-nyugat!