Hétfőn elméletileg betanítottak volna fánkot készíteni Szerencsére nem olyan vészes ám mint a rendes konyhán, sőt, szinte mondhatnám azt is hogy jó móka. Nem olyan szutykos és szagos mint hittem. Tök egyszerű. Minden esetre én nem jutottam ám el odáig hogy kipróbálhassam. Kezdjük ott hogy elaludtam mert a telefonom kikapcsolt és nem ébresztett, de szerencsére nagyjából időben felkeltem. Írtam hogy késni fogok és negyed óra késéssel megérkeztem. Mivel nagyon forgalmasnak tűnt, elnapoltuk a fánkgyártást és mentem a helyemre, az ablakba... Tizenegykor végeztem, Shana odaadta a kocsiját ismét hogy Katival bevásárolhassunk. Elmentem tankolni, vittem kaját a még dolgozóknak, aztán hazafuvaroztam Ágit, az egyik új magyar csajt, aki velünk lakik, felkaptam Katit és nekiláttunk shoppingolni. Első kör a Walmart volt. Itt vettem hajfestéket meg egyéb nem élelmiszer jellegű dolgokat. Utána átmentünk a FoodLionba, ott megnéztük az élelmiszert, de drágának találtuk, így egykét dolgot vettünk csak. Visszafelé megálltunk a Chipotle-ban, ott megebédeltünk, ahhhh az a mennyei burrito!!! Ezután Superfresh, ismét kajanézés és utána az 1$-os és haza. Visszafelé nagyon menők voltunk, ordított a Thrift shop a rádióban mi meg táncikáltunk rá, ott a kocsiban, ülve. Átvágtam a parkolón, persze nyilván akkor jött a rendőr, mikor máskor...
Leadtuk a kocsit pontosan háromkor, ahogy kellett! Utána kevésbé menő lendülettel, sétáltunk át a Marshallsba, mert kellett volna pár dolog még. A zebrán elindultam mikor még piros volt, persze pont akkor jött megint, ugyan az a rendőrkocsi... Szerintem idén én még kikötök a dutyiban, vagy legalábbis kapok valami büntit... :D
Nem találtunk semmit, de ekkor már a lábam totál készen volt, le kellett kicsit üljek. Hazasétáltunk, már be is borult ám kicsit.
Kedden hosszú műszakom volt, nem igazán repestem a jókedvtől. Megkértem Katit hogy szóljon Chrisnek, a munkatársunknak hogy hozzanak már el, legyenek szívesek úgyis nálunk voltak. Kati pörköltet csinált, közkívánatra Jöttek is értem, hoztak kaját a többieknek. Mi elszaladtunk a liquor store-ba vettünk egy kis itókát, arra az esetre ha este alakulna egy kis házibulizás. Otthon ettem a pöriből, jaj nagyon jól esett! Kicsit dumálgattunk, aztán Kati elment melóba, én itthon elvoltam. Végül nálunk lett minibuli, átjött Adri meg Chris. Itthon voltak a lakótársak is, úgyhogy elég vegyek volt a társaság. Amerikai, román magyar. Mindenki beszélt minden nyelven, de ugye összességében angolul. Iszogattunk, nevetgéltünk, elmentünk hajnalban egyet sétálni is, szóval minden szuper volt! Adri hazatekert még ezek után bringával, Chris a kutya társaságában aludt a nappaliban.
Szerdán csak délre mentem, de még az is korán volt, haha! Mindegy, csak négyig voltam. Vettem pár dolgot az 1$-osban aztán hazadobott a főnök. Itthon kiültem Katival a teraszra, majd egy két és fél órás skypeolásba bonyolódtam, amitől igencsak jó kedvem lett. Mire végeztem Kati sütötte a vacsorát, megint halat ettünk, de ez legalább jó fajta volt. Már alig vártam hogy zuhanyozhassak, órák óta mondogattam, oda készültem. Elvileg mentünk volna valamerre, de mivel esőt mondtak, lemondtunk róla. Beálltam a zuhany alá, végre valahára, erre dörömböl valaki az ajtón. Mondom csak hallják hogy zuhanyzok, hagyjanak már békén. Erre kopogtat Kati hogy azonnal zárjam el a vizet mert ázik az alsó szint. Na éljen!!! Holt idegbeteg lettem! Csak nem tudtam normálisan lezuhanyozni! Be is vonultam a szobámba, hagytam hogy a lakótársak intézkedjenek. Sokáig ébren voltam, hiszen végre valahára két kerek hét után kaptam egy darab szabadnapot. Ezt nem úgy kell elképzelni hogy csilliárd órákat dolgoztam, csak szokásos adag volt, csak idióta módon elosztva. Tehát ha a lábam nem ficamítom ki, nem lett volna múlt héten egy szabadnapom sem és így összességében most lett volna az első.
Mindegy, hiába, a szabadnap az szabadnap! Szóval csütörtökön felkeltem, egyszer kora reggel, fenn voltam két órát, aztán aludtam délutánig! Adri átjött, befejeztük az adóbevallását, aztán kimentünk a kertbe TRX-ezni. HálIstennek Adri személyében kaptam egy saját személyi-edzőt és megkértem hogy idén mozgasson meg! Tavaly csodák csodájára fogytam itt kint nyolc kilót, úgy hogy tulajdonképpen csodát nem tettem. Mert annyit azért nem mozogtam meg ilyenek, csak hébe-hóba. Más itt kint pont hogy hízik hát én fogytam! Ami tök jó, de otthon sajnos visszajöttek a kilók! Elegem is lett most a magyar konyhából, meg az édességekből meg mindenből! Amik tavaly nagyon hiányoztak itt, most mr egyáltalán nem, sőt, otthon hiányzott az itteni egészséges életmódom- Vicc, tudom, de én tényleg jobban oda tudtam itt figyelni mint otthon. Meg sokszor baromi lusta is voltam főzni ezért este már nem ettem és azért esek a dolgok sokat segítettek Én azzal "szivatom" magam. Hogy nem veszek azonnal ehető kajákat, mint mondjuk kenyér vagy keksz, vagy bármi. Hanem alapanyagokat főzéshez, amihez meg megint néha lusta vagyok ezért inkább lemondok a kajálásról. Jó taktika, ugye tavaly is bevált. Szeretnék csinálni megint leveseket, krémleveseket. Gyors, finom és nem vészes. A női hiúságom nem engedi hogy pontos számokat mondjak, de tény mi tény, fogyni szeretnék, mert ez most így nekem sok.
Tehát Adri jól megkínzott szanaszét tekeregtem azzal a kötéllel, ezer fok volt. De nagyon jól esett. Mindenesetre szerintem lesokkoltam kicsit a szervezetemet, mert utána leültem enni pár falatot és olyan rosszul lettem hogy le kellett dőljek és el is aludtam. Este felkeltem, de még mindig furcsán éreztem magam. Utána pedig nem tudtam aludni hajnalig megint. Nem tudom mi lehetett velem.
Ma, azaz pénteken megint délutános voltam, igazából annyira utálom a beosztásom hogy csak na. Szó szerinte egyik nap hajnalban megyek másik nap meg délután, össze vissza vegyítve semmi rendszer. Nem aludtam jól, baromságot álmodtam a Dunkinnal kapcsolatban. De egész délután nem javult a kedvem. Hozattunk kaját a főnökkel, vééégre ettem azt a hülye brokkolikrémlevest amit két hete kívánok de sosem jutottam el a Panera-ig hogy vegyek. Mindegy, ma nagyon jólesett!!! Megláttam a jövő heti beosztást és levakartam az arcom a helyéről. Egyre szebb opciók vannak.
Meló után bementem megint a "százasba" vettem pár apróságot mert az egyik munkatársunknak holnap lesz a születésnapja. Hazajöttem, elszántan nekiálltam rántott gombát csinálni. Nulla kedvem volt, de na, ideje volt. Szóltak tegnap hogy megéleztették a késeket, de én akármennyire figyeltem, beleállítottam a hegyét az ujjamba. A véremet adtam a rántott gombáért! Másra már nem volt időm, mert még írni is akartam, meg pihenni, mert persze holnap megint reggel megyek. Hatra! zuhanyozni még mindig kb gyomorgörccsel járok, nehogy megint kirángassanak alóla.
Nyolcadikán volt egy éve hogy először munkába álltam a Dunkinban. Nem kívánom vissza azokat az időket. Szar nyelvtudás, új ország, úh munkahely új emberek. Az első két hét borzalmas volt számomra. Az első másfél hónap pedig csak simán nehéz. Úgy örülök hogy már úgy jöhettem idén hogy ezek nem új dolgok és még az angolom is okés. Ma már szívesen elcsevegek a vendégekkel, hülyülök a munkatársakkal, értek és magyarázok. Nagyjából bármit. Ha nem is tökéletesen, de legalább valahogyan. Tudok önállóan ügyintézni és legalább már a környéket is ismerem. Tök sokat számít hogy van kihez fordulni, pl ez a kocsidolog, azért szerintem elég nagy szó. Az hogy valaki odaadja az autóját szerintem nem apróság. Megbízik bennem, engedi hogy vezessem. Pedig senkije sem vagyok, csak jóban vagyunk, még csak nem is barátok. Persze koppkoppkopp, ne is legyen semmi baj! De jólesik a bizalom. Csipem a főnökömet is, azért ez is rátesz egy nagy lapáttal. Tavaly nagyon sokszor kikészültem miatta, mert egyszerűen nem tudtam magam kifejezni és sok dolgot nem tudtunk egymásnak elmagyarázni, de mára ez is egy tök jó kapcsolat lett, ami sokat számít Elég vegyesek az érzéseim az egész Dunkinnal kapcsolatban, de ez egy olyan dolog, amiről nem nagyon szeretnék írni Minden munkahelyen megvannak a pozitív dolgok és a nehézségek is. Összességében azt kell hogy mondjam szeretem a Dunkint. De azért jó volt pár hónap nélküle, haha! Otthon azért kicsit más a pozícióm És van kocsi a seggem alatt. :D
Ma kaptam a kasszagéphez ilyen bejelentkező-kártyát. Ez új dolog. Nem tudom, kis hülyeség de én úgy örültem neki! És hogy bemutassam főnökasszonyom jókedvét és humorát, az itteni beceneveimet írta a kártyára, ha-ha-ha! A Viva az a Viva Las Vegas cimű dalból jött még tavaly, a Miss Sherry pedig azért mert a cherry-t nem cserrinek ejtettem ahogy kéne, hanem serri-nek. És ez nekik nagyon vicces volt... Ennyi a történet... :D
VIVA AVAGY MISS SHERRY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése