Szombat reggel elmorzsoltam egy könnycseppet már közvetlen ébredés után hogy hajaj, mi vár rám a következő napokban. Nagyon be voltam feszülve. Reggel hétkor munkába álltam és mindenre fel voltam készülve. Meglepő módon egyáltalán nem volt olyan iszonyatos tömeg mint amit vártunk, de azért így sem esett jól a tudat hogy duplázós napjaim vannak. Egykor végeztem az első körrel, hazaszaladtam Shana kocsijával, aztán hoztam kaját a Chipotleból. Háromra mentünk is vissza Katival és megkezdtünk a második műszakot. Továbbra is utálom az esti műszakot, ez nem változott. Tízkor végeztem, megvártam Katit is, addig elszaladtam a Superfreshbe. Szépen hazasétáltunk 11 után, ahogy tudtunk mentünk is alukálni. Tizennégy óra meló bőven elég volt az év egyik legforgalmasabbnak tartott hétvégéjén. Másnap ráadásul mehettem reggel hatra és megint ugyan ez az este tízig tartó kör volt.

Hétfőn, magán a Memorial Day tényleges napján szintén hatra mentem és elképesztő módon többen voltak mint a hétvégi napokon, amire mondjuk én számítottam is valahol, mert ilyenkor indul mindenki hazafelé. Rengeteg idegen arc volt és rengeteg volt a bunkó. Személyes megfigyelésem hogy a NewJersey államból érkezők extrán bunkók tudnak lenni. Ezt igazolja hogy egy-egy parasztabban viselkedő vendégnek megnézem a rendszámtábláját és általában NewJersey áll rajta. Éppen megosztottam eme házi statisztikámat a többiekkel mikor másnap jött egy vendég a driveba, kért vagy 7 szendvicset és egy csomó minden mást és megkértük hogy álljanak félre, vegyék át odabent a kajákat és legyenek szívesek legközelebb nem ekkora rendelést leadni a driveba mert az a gyorskiszolgálásra van kitalálva. Már hőbörgött az ürge. Bejött végül a cuccokért mondta a magáét hogy miért tart ez eddig és amúgy is miért ne kérhetne ennyi mindent a driveban. Pár perc múlva visszajött és képes volt kicseréltetni néhány szendvicset hogy ez nem is az amit kért. És itt jött a csodamondat; Nálunk NEW JERSEYben nincs bacon a csirkés wrap-ben. Na itt én már mindent értettem is. Mondtuk neki hogy nézze meg alaposan a képet a táblán mert azon bizony ott fityeg a két darab bacon, szóval ne próbálja már meg megmagyarázni hogy mi rontottuk el...
Délután négyig voltam, Adri is, kiültünk a Dunkin teraszára mert konkrétan annyira fáradtak voltunk hogy haza sem bírtunk indulni. Beszélgettünk egykét órát, rövid időre a főnök is csatlakozott. Átmentünk a Superfreshbe, vettünk egy kis kajálnivalót aztán ki-ki ment hazafelé. Én még először a Dunkinba és csak utána. Már jó késő volt.
Igazából ennyi volt a három napom. Nagyon elfáradtam és csak annyit éreztem hogy jövök megyek a Dunkinba. Olyan volt mintha sohasem lenne vége. Nem nagyon tudok és akarok erről többet irni, szóval úgy döntöttem külön bejegyzésbe teszem a hetem jobbik részét. Ágyő helyi idióták első hétvégéje! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése