2013. május 31., péntek

Egy újabb Memorial Day weekend

Szombat reggel elmorzsoltam egy könnycseppet már közvetlen ébredés után hogy hajaj, mi vár rám a következő napokban. Nagyon be voltam feszülve. Reggel hétkor munkába álltam és mindenre fel voltam készülve. Meglepő módon egyáltalán nem volt olyan iszonyatos tömeg mint amit vártunk, de azért így sem esett jól a tudat hogy duplázós napjaim vannak. Egykor végeztem az első körrel, hazaszaladtam Shana kocsijával, aztán hoztam kaját a Chipotleból. Háromra mentünk is vissza Katival és megkezdtünk a második műszakot. Továbbra is utálom az esti műszakot, ez nem változott. Tízkor végeztem, megvártam Katit is, addig elszaladtam a Superfreshbe. Szépen hazasétáltunk 11 után, ahogy tudtunk mentünk is alukálni. Tizennégy óra meló bőven elég volt az év egyik legforgalmasabbnak tartott hétvégéjén. Másnap ráadásul mehettem reggel hatra és megint ugyan ez az este tízig tartó kör volt. 
Vasárnap tehát korán kezdtem, zombi is voltam már kapásból. Egykor úgy indultam haza mint akin átment a gyorsvonat. Shana rám is nézett, kérdezte hogy kell-e a kocsi. Mondtam hogy nagyon kedves lenne tőle. Hazarobogtam, ettem gyorsan, aztán lefeküdtem egy órára. Ha nem tehettem volna meg esküszöm kiborultam volna. Aztán háromra megint gurultunk is vissza Katival. Hát a vasárnap este még hálátlanabb volt mint az előző. Türelmetlenül vártam már a tíz órát. Hatalmas szerencsém volt hogy a főnök is bent maradt estig, igy haza tudott hozni a csodás 15 órás dunkinozásom után. Minden vágyam az volt hogy elszívhassak egy szivart és lezuhanyozzak. Így is tettem, beálltam a zuhany alá egy örökkévalóságig, aztán pedig kiültem a teraszra egy húsz perces szivar erejéig. Lekapcsoltam a villanyt is kint, szólt halkan a telefonomról a zene és bámultam a csillagokat. Kellett ez a kis kikapcsolás. Érdekes hogy nem dohányzom, szinte megfulladok egy cigitől ha néhanapján kezembe akad egy, de ha olykor olykor szivarozok egyet, az baromira hangulatos tud lenni számomra. Heti egyszer ha előfordul, ilyen izésített szivarkákat szoktam választani. Hozzáteszem ez is egy olyan dolog, ami csak itt szokásom, otthon egyet sem szívtam. A nagy lazulás után bementem, elmosogattam azt a pár dolgot és le is feküdtem aludni. Már éjfél volt. 
Hétfőn, magán a Memorial Day tényleges napján szintén hatra mentem és elképesztő módon többen voltak mint a hétvégi napokon, amire mondjuk én számítottam is valahol, mert ilyenkor indul mindenki hazafelé. Rengeteg idegen arc volt és rengeteg volt a bunkó. Személyes megfigyelésem hogy a NewJersey államból érkezők extrán bunkók tudnak lenni. Ezt igazolja hogy egy-egy parasztabban viselkedő vendégnek megnézem a rendszámtábláját és általában NewJersey áll rajta. Éppen megosztottam eme házi statisztikámat a többiekkel mikor másnap jött egy vendég a driveba, kért vagy 7 szendvicset és egy csomó minden mást és megkértük hogy álljanak félre, vegyék át odabent a kajákat és legyenek szívesek legközelebb nem ekkora rendelést leadni a driveba mert az a gyorskiszolgálásra van kitalálva. Már hőbörgött az ürge. Bejött végül a cuccokért mondta a magáét hogy miért tart ez eddig és amúgy is miért ne kérhetne ennyi mindent a driveban. Pár perc múlva visszajött és képes volt kicseréltetni néhány szendvicset hogy ez nem is az amit kért. És itt jött a csodamondat; Nálunk NEW JERSEYben nincs bacon a csirkés wrap-ben. Na itt én már mindent értettem is. Mondtuk neki hogy nézze meg alaposan a képet a táblán mert azon bizony ott fityeg a két darab bacon, szóval ne próbálja már meg megmagyarázni hogy mi rontottuk el... 
Délután négyig voltam, Adri is, kiültünk a Dunkin teraszára mert konkrétan annyira fáradtak voltunk hogy haza sem bírtunk indulni. Beszélgettünk egykét órát, rövid időre a főnök is csatlakozott. Átmentünk a Superfreshbe, vettünk egy kis kajálnivalót aztán ki-ki ment hazafelé. Én még először a Dunkinba és csak utána. Már jó késő volt. 
Igazából ennyi volt a három napom. Nagyon elfáradtam és csak annyit éreztem hogy jövök megyek a Dunkinba. Olyan volt mintha sohasem lenne vége. Nem nagyon tudok és akarok erről többet irni, szóval úgy döntöttem külön bejegyzésbe teszem a hetem jobbik részét. Ágyő helyi idióták első hétvégéje! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...