Ahh tudom, mindenkinek Will Smith és az ufók ugranak be azonnal. Ez első körben még megmosolyogtatott aztán mikor már mindenki az ufók után kérdezett elég uncsi lett. :D Hogy világos legyen, itt Amerikában CSAK ufók vannak, az lenne különleges ha találkoznék emberekkel. Na jó, ez gonosz volt... Csakhát olyan fene fura kis életmódjuk gondolkodásuk, öltözködésük van, hogy néha úgy érzem, én vagyok az egyetlen épelméjű lény az egész kontinensen.
Az életem egy igazi szép kirakat itt. Ha valaki rendszeresen olvassa a blogom, ennyi jöhet le; bulizik, alig dolgozik, bulizik, semmi gondja, bulizik, utazgat, bulizik, medencézik, bulizik, az óceánparton lóg, vásárolgat és igazából egy picsa. Sajnálom, elnézést a kifejezésért, de tudom hogy így fest a kép. Igen, mióta itt vagyok, vettem egy 180 fokos fordulatot. Öltözködésileg, szórakozásilag. Igenis felveszek magassarkút, igenis felveszek ruhácskát, igenis sűrűn eljárok bulizni ha tehetem. De ettől még nem vagyok más ember, nem változtam meg. Ugyanaz maradtam, csak végre vittem egy kis extrát az életembe. Nekem kimaradt a tinédzserkori kocsma és buli járás, kimaradt a "ma legyünk csinosak" öltözködés. Nem tetszelegtem nem szórakoztam. Nem érzem azt, hogy most két kézzel akarnám az "elvesztegetett" időket pótolni, egyszerűen csak arról van szó, hogy itt más dolgokra van lehetőségem és kedvem is mint otthon. Kihasználom a kihasználhatót. Nem buliztam végig a Hajógyári szigetet én oda is csak dolgozni jártam hajdanán. Ide is dolgozni jöttem, de számomra különlegesebb dolog egy öbölparti bulihely, mint az a dunai dokk. Ne értse senki félre, nem lenézem azt, csak egyszerűen engem nem vonzott sosem. Valahogy nem szerettem volna sosem bizonyos emberekkel ott találkozni, tudom hogy nem tudnék felszabadult lenni azokon a helyeken. Itt az vagyok, és ezt akartam kihámozni ebből az egészből. Minden onnan ered, hogy felszabadult vagyok és nem számít semmi és senki, ki mit gondol vagy hisz. Mármint itt helyben. Ezek az emberek talán nem is látnak többet egyszer majd, vagy csak távol lesznek.
Tudom, furcsán élem meg a dolgokat. Nem is tudom kinek akartam ezt megmagyarázni. Csak nem szeretném ha egy hülye kép alakulna ki rólam itt, mikor minden a régi, csak a körülmények újak. Az én kis otthoni embereim láthatják, tudhatják, maradtam a régi. És ez számít csak igazán!
No de térjünk a tárgyra kedves hölgyeim és uraim. Eljött Amerika ideje!
Olyannyira, hogy születésnapja lett a drága Álmok Országának. Július negyedike, mint közismert a függetlenség napja. Nem nagyon hallottam így említve hogy Independence Day, inkább csak simán 4th of July. Ugyanúgy ahogy mi sem azt mondjuk hogy Az államalapítás ünnepe hanem csak Augusztus 20-a. Itt is így mondják.
Ugyebár a jól sikerült buli utáni négy órás alvás nem sok kipihentséggel kecsegtetett, de égi csoda; kipihenten keltem. Nem tudom hogy csináltam. Janeth nálunk aludt, így szerencsém volt, reggel mehettem kocsival melóba. Nem egy nagy táv ugyebár, dehát Amerikában vagyunk, itt a kényelmesség mindennél előrébb való. A vicc az egészben az, hogy ennek ellenére éppenhogy beestünk hétkor. Gyors beöltözés és készen is álltam az emberfeletti tömeg fogadására egészen délután ötig. No el sem hittem, de egyáltalán nem volt egy húzós nap, sőt kimondottan kényelmesen tudtunk haladni. Délben elfogott a nemakarás. A délutáni műszak nagyon utálatos. Háromkor pedig a pánik fogott el. Olyanokkal dolgoztam akikkel ritkán és nem vagyunk összeszokva. De huss, letudtam ez egész mindenséget. Átívelve három műszakot. Többen is keresték a Flag Donut-ot. Tavaly állítólag volt valami amerikás fánk, hát idén én nem találkoztam vele. Mindig van valami szezonális őrület. Most pont az én hónapom van, a kedvenc fagyim az Oreo Cookies and Cream mintájára csináltak kétféle fánkot, és van Coolatta ami ilyen jégkása, meg fagyikehely. Múlt hónapban áfonya-szezon volt, előtte meg MenInBlack. Amikor egy fánk neve az hogy FeketeKakaóInvázió el lehet képzeni mennyire vannak maguknál ezek az amcsik. Az invázió szerencsére elmúlt, már nincsenek ufójégcappucinók és csillagfánkok. Azért vicces volt, na! :D
Ötkor letudtam a műszakomat, pont Kati váltott. Adrit elkísértem boltba, hajfesték-küldetésben voltam neki. Idehaza csak hűltem és pihentem. Írogattam az smseket hogy valaki világosítson fel, legyen oly szíves, hogy mikor kezdődik a tűzijáték. Sehol semmi válsz. Az internet nagyjából adott valamicske információt. Adri letudta a hajfestős ügyét, majd bepattantunk a zuhanyok alá és fénysebességgel készenlétben voltunk a buszozásra. Ki is értünk, teljesen jó időt futottunk, még az előző busz fordult éppen. De azt mi éppen nem értük el. Vártunk, várakoztunk, nem volt nagy a forgalom. 8:40-kor kellett volna jöjjön a busz. Már nagyon idegesek voltunk, a busz sehol. Felsétáltunk negyed óra múlva a másik megállóba, ott nem sokkal később jött is a másik busz. Nem az eredetileg várt. Hatalmas késésben voltunk, én fújtam a magamét, szó szerint hisztiztem. Pont kifogtuk azt a sofőrbácsit aki minden bokornál megáll, ami nagyon kedves, de most nagyon idegesítő volt, tekintve hogy késésben voltunk. Még arra is volt ideje, egyem a szívét, hogy játékot játszatott az utazókkal, ki honnan jött, hány nyelvet beszél, hányszor járt Amerikában. A nyelv kategóriában én voltam a nyertes. Hurrá! Adri meg a hányszor voltál Amerikában-t nyerte meg. A buszpályaudvaron feküdt egy nő a padon bugyikában meg trikóban, a kutyát nem zavarta.
Az életem egy igazi szép kirakat itt. Ha valaki rendszeresen olvassa a blogom, ennyi jöhet le; bulizik, alig dolgozik, bulizik, semmi gondja, bulizik, utazgat, bulizik, medencézik, bulizik, az óceánparton lóg, vásárolgat és igazából egy picsa. Sajnálom, elnézést a kifejezésért, de tudom hogy így fest a kép. Igen, mióta itt vagyok, vettem egy 180 fokos fordulatot. Öltözködésileg, szórakozásilag. Igenis felveszek magassarkút, igenis felveszek ruhácskát, igenis sűrűn eljárok bulizni ha tehetem. De ettől még nem vagyok más ember, nem változtam meg. Ugyanaz maradtam, csak végre vittem egy kis extrát az életembe. Nekem kimaradt a tinédzserkori kocsma és buli járás, kimaradt a "ma legyünk csinosak" öltözködés. Nem tetszelegtem nem szórakoztam. Nem érzem azt, hogy most két kézzel akarnám az "elvesztegetett" időket pótolni, egyszerűen csak arról van szó, hogy itt más dolgokra van lehetőségem és kedvem is mint otthon. Kihasználom a kihasználhatót. Nem buliztam végig a Hajógyári szigetet én oda is csak dolgozni jártam hajdanán. Ide is dolgozni jöttem, de számomra különlegesebb dolog egy öbölparti bulihely, mint az a dunai dokk. Ne értse senki félre, nem lenézem azt, csak egyszerűen engem nem vonzott sosem. Valahogy nem szerettem volna sosem bizonyos emberekkel ott találkozni, tudom hogy nem tudnék felszabadult lenni azokon a helyeken. Itt az vagyok, és ezt akartam kihámozni ebből az egészből. Minden onnan ered, hogy felszabadult vagyok és nem számít semmi és senki, ki mit gondol vagy hisz. Mármint itt helyben. Ezek az emberek talán nem is látnak többet egyszer majd, vagy csak távol lesznek.
Tudom, furcsán élem meg a dolgokat. Nem is tudom kinek akartam ezt megmagyarázni. Csak nem szeretném ha egy hülye kép alakulna ki rólam itt, mikor minden a régi, csak a körülmények újak. Az én kis otthoni embereim láthatják, tudhatják, maradtam a régi. És ez számít csak igazán!
No de térjünk a tárgyra kedves hölgyeim és uraim. Eljött Amerika ideje!
Olyannyira, hogy születésnapja lett a drága Álmok Országának. Július negyedike, mint közismert a függetlenség napja. Nem nagyon hallottam így említve hogy Independence Day, inkább csak simán 4th of July. Ugyanúgy ahogy mi sem azt mondjuk hogy Az államalapítás ünnepe hanem csak Augusztus 20-a. Itt is így mondják.
Ugyebár a jól sikerült buli utáni négy órás alvás nem sok kipihentséggel kecsegtetett, de égi csoda; kipihenten keltem. Nem tudom hogy csináltam. Janeth nálunk aludt, így szerencsém volt, reggel mehettem kocsival melóba. Nem egy nagy táv ugyebár, dehát Amerikában vagyunk, itt a kényelmesség mindennél előrébb való. A vicc az egészben az, hogy ennek ellenére éppenhogy beestünk hétkor. Gyors beöltözés és készen is álltam az emberfeletti tömeg fogadására egészen délután ötig. No el sem hittem, de egyáltalán nem volt egy húzós nap, sőt kimondottan kényelmesen tudtunk haladni. Délben elfogott a nemakarás. A délutáni műszak nagyon utálatos. Háromkor pedig a pánik fogott el. Olyanokkal dolgoztam akikkel ritkán és nem vagyunk összeszokva. De huss, letudtam ez egész mindenséget. Átívelve három műszakot. Többen is keresték a Flag Donut-ot. Tavaly állítólag volt valami amerikás fánk, hát idén én nem találkoztam vele. Mindig van valami szezonális őrület. Most pont az én hónapom van, a kedvenc fagyim az Oreo Cookies and Cream mintájára csináltak kétféle fánkot, és van Coolatta ami ilyen jégkása, meg fagyikehely. Múlt hónapban áfonya-szezon volt, előtte meg MenInBlack. Amikor egy fánk neve az hogy FeketeKakaóInvázió el lehet képzeni mennyire vannak maguknál ezek az amcsik. Az invázió szerencsére elmúlt, már nincsenek ufójégcappucinók és csillagfánkok. Azért vicces volt, na! :D
Ötkor letudtam a műszakomat, pont Kati váltott. Adrit elkísértem boltba, hajfesték-küldetésben voltam neki. Idehaza csak hűltem és pihentem. Írogattam az smseket hogy valaki világosítson fel, legyen oly szíves, hogy mikor kezdődik a tűzijáték. Sehol semmi válsz. Az internet nagyjából adott valamicske információt. Adri letudta a hajfestős ügyét, majd bepattantunk a zuhanyok alá és fénysebességgel készenlétben voltunk a buszozásra. Ki is értünk, teljesen jó időt futottunk, még az előző busz fordult éppen. De azt mi éppen nem értük el. Vártunk, várakoztunk, nem volt nagy a forgalom. 8:40-kor kellett volna jöjjön a busz. Már nagyon idegesek voltunk, a busz sehol. Felsétáltunk negyed óra múlva a másik megállóba, ott nem sokkal később jött is a másik busz. Nem az eredetileg várt. Hatalmas késésben voltunk, én fújtam a magamét, szó szerint hisztiztem. Pont kifogtuk azt a sofőrbácsit aki minden bokornál megáll, ami nagyon kedves, de most nagyon idegesítő volt, tekintve hogy késésben voltunk. Még arra is volt ideje, egyem a szívét, hogy játékot játszatott az utazókkal, ki honnan jött, hány nyelvet beszél, hányszor járt Amerikában. A nyelv kategóriában én voltam a nyertes. Hurrá! Adri meg a hányszor voltál Amerikában-t nyerte meg. A buszpályaudvaron feküdt egy nő a padon bugyikában meg trikóban, a kutyát nem zavarta.
A díszes társaság átszállt a másik buszra. És már idegbeteg módon mondtam a magamét. Aztán elhallgattam, feladtam. Már 9:15 volt, tudtam hogy most kezdődik, és még sehol sem tartottunk. A partra vezető út le volt zárva, a busz sem ment végig. Leszálltunk, sétáltunk lefelé. Ellentétes irányba lézengő embereket láttunk csak. Mondom, ennyi, kész lekéstük, már jönnek vissza. Aztán Adri megkérdezett egy eladót aki a bolt előtt állt, hogy mi újság a tűzijátékkal és közölte hogy semmi, még nem kezdték el, késés van. ÓÓÓ mennyei lazaság, köszönöm neked! Még arra is volt időnk hogy elmenjünk a Dunkinban mosdóban, aztán mikor kijöttünk már ment a tűzijáték. Rohanásba kezdtünk a part irányába. Mindenki lazán sétált, üldögélt ahol éppen volt, a két magyar meg mint valami veszett kutya, rohantunk. Felértünk a sétányra, majd le a homokra. Jézus.Mária!!!!!!!!!! Hát ennyi embert én még itt egy rakáson, de talán még összesen sem láttam. Végig állt a tömeg, de olyan hatalmas tömeg, hogy nem hittem a szememnek. Ki üldögélt pokrócon, ki kempingszékben, napozóágyon, mezítláb, vagy fürdőruhában. Tarkabarka társaság akár a tűzijáték színei. Mondjuk én több zászlószínre számítottam, de ezek valahogy karácsinyi hangulatra vették, zöld és piros. Igazából lélegzetelállító volt. A bal oldalamon az óceán, felette a narancssárga telihold, a vízen pedig gyönyörűen tükröződött a holdfény, szemben a tűzijáték amit a homokból lőttek, a jobbomon a parti sétány az üzletekkel és millió fényükkel. Mögöttem pedig a tömeg, avagy körülöttem mindenhol. Komolyan mondom, én nagyon élveztem! Tiszta mámorban voltam.
Ha már idén kénytelen vagyok kihagyni Magyarország szülinapját, és a hozzá tartozó Augusztus 20-ai tűzijátékot, cserébe kaptam egy kis Amerika szülinapot, tűzijátékkal és némi extrával. Telihold, óceán és remek idő! Vicces, de ahogy aug. 20-án otthon is mindig vihar van, itt is azt jósoltak, de nem jött be nekik, legalábbis itt nálunk nem. A tűzijáték után pillanatok alatt eltűntek az emberek a partról, tulajdonképpen nem tudom hová rohantak. :) Olyan jó volt ott. Én szembe mentem a tömeggel, le a vízhez. Kellett néhány fotó a holdról. Nem volt egyszerű küldetés, de valamit sikerült varázsolni. Aztán jött a fotózkodási kísérlet. Engem telibe elkapott néhány hullám, nem így terveztem, de egyrészt sötét volt, másrészt hátul nincs szemem. Teljesen lenyűgözött a látvány, a Hold meg a víz. Hajók nem messze a parttól, kivilágítva.
Elindultunk fel a sétányra, megláttuk a minividámparkot. Bevetődtünk körülnézni, ki is szúrtunk egy szlovák srácot ott dolgozni. Volt kis zászlója a neve alatt. Micsoda ötlet...
Beszéltünk vele pár szót kérdeztük hogy tud-e magyarul. Mondta hogy nem, csak két mondatot. De nem akarta elárulni. Majd legnagyobb megdöbbenésünkre kibökte; "Jó a segged! Jó a melled!" Hát, fiú... nem erre számítottunk, na... :D Ácsorogtunk egy ideig, nézelődtünk,, majd visszamentünk a sétányra, le akartam mosni a homokot a lábamról. A balról sikerült békességgel, a jobbról meg bakival. Véletlen megnyomtam a zuhanyzó gombját a lábmosó helyett és telibetalált a víz, így eláztattam a jobb oldalamat. De a lábam, az nem lett tiszta. Felvettem a cipellőm, sétálgattunk még egy kört, felmentünk egy teraszos helyre, zene nem volt, így csak lőttem pár képet. Nem lettek tökéletesek, de lesifotó létükre jók nagyon, csak a lámpa bezavart. Elnyomta a Hold látványát.
Beszéltünk vele pár szót kérdeztük hogy tud-e magyarul. Mondta hogy nem, csak két mondatot. De nem akarta elárulni. Majd legnagyobb megdöbbenésünkre kibökte; "Jó a segged! Jó a melled!" Hát, fiú... nem erre számítottunk, na... :D Ácsorogtunk egy ideig, nézelődtünk,, majd visszamentünk a sétányra, le akartam mosni a homokot a lábamról. A balról sikerült békességgel, a jobbról meg bakival. Véletlen megnyomtam a zuhanyzó gombját a lábmosó helyett és telibetalált a víz, így eláztattam a jobb oldalamat. De a lábam, az nem lett tiszta. Felvettem a cipellőm, sétálgattunk még egy kört, felmentünk egy teraszos helyre, zene nem volt, így csak lőttem pár képet. Nem lettek tökéletesek, de lesifotó létükre jók nagyon, csak a lámpa bezavart. Elnyomta a Hold látványát.
No keresni akartunk valami zenés helyet ám helyette valami egészen mást találtunk. Egy baromi hosszú SORT. Buszra vártak. Hát, mivel reggel meló volt, és nem is bulizgatni indultunk, beálltunk a sorba. Szerencsére időben. A mi buszunkból egyszerre öt darab jött, és így is a harmadik körben fértün csak fel, és pont késtek is valami baleset miatt. A másik oldalon vagy fél kilométeres sor állt, ha nem több. A sárga iskolabuszokat várták, gondolom ingyenesek voltak, de fogalmam sincs hová vitték az embereket. Mi még ülőhelyre is szert tettünk. Amúgy mindenfelé tűzoltóautók voltak, meg lehetett őket mászni, nézegetni. Hazafelé megint a fűnél-fánál megállós bácsi volt, de nem zavart. Nem vicc, képes 50 métert tenni és ott is megállni ha valakinek ott van dolga. Tényleg nagyon rendibendi... :D
Én már a buszra várás közben levettem a cipőm úgy utaztam és úgy mentem haza. Már ideje volt mezitlábaznom, nem gondoljátok? :D Végülis poén de éppen két hónapja, május negyedikén is mezitlábaztam Bécsben. :) Najó, zokni az volt rajtam. Itthon várt az ágyikó. Jelentem, egy igazi amerikai július 4-ézés letudva, kipipálva, átélve. Persze, lehet úgy is felfogni hogy nem nagy ügy, de nekem az. Felejthetetlen élmény volt. Szeretem a tűzijátékokat, szeretem Pesten is és igazából a maga módján szebbek az otthoniak, de ez is csúcszuper volt, csak élmény kategóriában.
Függetlenül attól, hogy tíz órát dolgoztam a Függetlenség Napja szépen kereken alakult. Nem készültem rá nagyon, nem is gondoltam bele. A meló miatt tartottam is inkább tőle, de végül jobb lett mint amire számítottam. Örülök hogy megélhettem!
Függetlenül attól, hogy tíz órát dolgoztam a Függetlenség Napja szépen kereken alakult. Nem készültem rá nagyon, nem is gondoltam bele. A meló miatt tartottam is inkább tőle, de végül jobb lett mint amire számítottam. Örülök hogy megélhettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése