Telihold

Szombat este még elkapott a mehetnék. Fáradt voltam és tudtam hogy másnap kemény menet lesz, de mégis felöltöztem és nekiindultam az éjszakának. Csak úgy. Jártam egyet, sétálgattam, leültem, benéztem a Dunkinba Katihoz, ő kérdezgette hová készülök, dehát ugyebár sehová. Hazabandukoltam. Ez volt egy szombat este... fáradtság és eseménytelenség...

Vasárnap finom kis kilenc órát húztam le, emberfeletti tempóban ismét. Van egy idióta macedón srác, aki olyan szinten hátráltatott, hogy még arra is rájöttem, ha nagyon szükséges, tudok angolul. Utasítani, magyarázni veszekedni és idegbajt kapni. Ááá nem, nincs egyszerűen kedvem részletezni. Annyi a lényeg hogy ha megkértem "A"-ra ő rittig a "B"-t csinálta és közben bólogatott serényen hogy értette, rendben. A jegeskávét betenni a jegestea helyére a nyolcadik főbűn. Neki sikerült. Szóval azthiszem maradjunk annyiban, hülye a gyerek, de annyira, hogy a főnök így jött oda; Hülye a srác, mi? Na, mondom, nem kicsit. Tizenegykor lelépett szerencsére, aztán fellélegeztem. Délután sikerült már mindent máshogy csinálnom, a kezem és az agyam nem volt összhangban. Háromkor úgy léptem le mint a villám. Itthon sikerült megint bealudnom, olyan fél hat magasságában, aztán kilenc körül keltem. Nem éppen frissen és üdén, de jót aludtam az tény. Aztán gépezgettem, és éjfél után elsétáltam Katiért a Dunkinba. Már majdnem telihold volt, felhőcskékkel, meg rikító holddal. Hazasétáltunk, aztán kiültünk az erkélyre és fél háromig beszélgettünk. Azt kell mondjam, jó kis este volt. Csak így, önmagában is.

már majdnem telihold

Hétfőn nem dolgoztam. Szabadnap. Hétfőn nem szoktam szabad lenni. Aludtam délig, majd még "búcsúzóul" skypeoltam egyet a gagyinetemen, aztán fél három körül már jött is a bekötőember. Ajtót nyitottam és egy jóképű fekete srác állt nyakig beöltözve bakancsban. Szeeegény. Mi melege lehetett. No kicsit bajlódott a magyar laptopommal de végülis sikerült. Jelentem van fénysebességű internetem, lehet szörfölni a világhálón, nem is akármennyire. Szupcsi! ezután neki is ültem a netezésnek végre nem a szobámban az ágy egyetlen szegletében ahol fogta a netet a masinám. Aztán megjelent Kati, feldobta a napozós medencézős ötletet, én meg naná hogy nem mondtam nemet. Kockulni lehet télen is, kevésbé óceánparti helyen is. Lenn is voltunk hipp hopp, és pancsikáztunk a meleg vízben, ilyen meleg még sosem volt.

 minden hétfőre ilyen kívánok!

Kinn kicsit fújdogált a szellő, kellemesebb volt a víz mint kint, avagy melegebb, itt ez a szokatlan. pihentünk, úsztunk, igazi elviselhető hétfő délutáni program. Ezután jött a a zuhanyzás, ráncbaszedés és a boltlátogatás. Nem tudom elmondani mennyire is volt gyönyörű az ég. Egyik oldalon naplemente utolsó fényei, másik oldalon pedig telihold és sötétkét égbolt. És a sztráda. Ez valahogy annyira meg tud fogni.

ha előre néztem; telihold...

...ha hátra néztem; naplemente

Ez nem az a dolog amiről írni érdemes sokat, hanem látni kell, érezni kell. No feltöltőkártyáért indultam, persze azt felejtettem el, de visszafordultam. Cipeltem a baromi nehéz szatyrot, de megérte. Útközben utolért Adri bringával, aztán előrement, majd Oliviába botlottam a ház előtt, ő is épp megérkezett. Kipakoltam, rittyentettem egy mennyei tojásrántottát, mióta itt vagyok, nem ettem ilyesmit. Egyszerű és nagyszerű lakoma, de eddig nem került rá sor.

Vacsi után elkezdtem békésen körmöt lakkozgatni, mikoris jött a hirtelen felindulás; el kell érnünk a 15 perc múlva induló busz, aminek a megállója 10 percre van és van 5 perc felöltözni. Én teljesítettem a feladatot, a többiek nem, így a buszt lekéstük. Baromira groteszk volt az a jelenet, ahogy a pusztát /egy 150 méteres füves rész/ szeltük át magassarkúban, botladozva. Minden nap megteszem ezt az utat, munkából innen s vissza, csak ugyebár sportcipőben. Teljesen természetes járással.:)

Bementünk a Dunkinba, vettünk egy egy gombóc fagyikát, aztán kiültünk várakozni a teraszra. Istenem, ez a sós karamellás fagyi!!!!! Ahhh!

a fagyikám!

Ültünk a telihold alatt, végül átsétáltunk a buszmegállóba. A busz nem kicsit késett, ami nagy baj, itt esténként minden perc kincset ér, az egy órási zárás miatt. Éjfélkor tehát elindultunk, a busszal. Átszálltunk, majd lenn voltunk a kihalt beachen. Végigsétáltunk a főutcán, leültünk egy padra egy cigi idejére /én nem dohányzom továbbra sem/ aztán buszra szálltunk és hazaindultunk. Már nem volt minek ott maradni. Már azonnal. :) A buszos néni letett minket ismét háznál, sétálni már nem kellett sokat. Azonnal ágyba vágódtam. Igazából eleve fáradtan indultam, de reméltem lesz egy kis fun, ami ugyebár elmaradt.

 ezzel a látvánnyal indult a nap - pazar!

De sebaj! Hiszen eljött a kedd.

Ami elég nyomottan indult, nem mondhatnám hogy jó volt melózni, reggel nem akartam felkelni. Végigszenvedtem az órácskáimat, aztán hazajöttem, levágódtam a gép elé, és meg sem akartam mozdulni. Ettem, fetrengtem, ennyi. Közben jöttek a csajok, de én nem csatlakoztam hozzájuk. Este láttam hogy készülnek bulizni és habár elhatároztam hogy eszem ágában sincs menni sehová, sőt hamar lefekszem mert másnap húzós nap lesz, de annyira megihletődtem, hogy hullafáradtan és kicsit megviselten csatlakoztam. Pikk-pakk készenálltam. Megvártam míg mindenki elkészül, majd nekiindultunk Elysia kocsijával Dewey Beachnek. A Northbeachbe mentünk hiszen kedden ott akciós az itóka. Elég hamar odaértünk, volt egy csomó időnk. Egy bulit "leírni" egyrészt nem könnyű másrészt nem is biztos hogy olyan dolog amit az ember érzékletesen elő tud adni, ugyanis annyi kicsi apró dologból áll össze, hogy átérezni igen nehéz, tekintve hogy az ember a "jobb" részeket nem is biztos hogy szívesen osztja meg a közönséggel. Ezt tényleg átéled, vagy nem érted. Annyit tudok mégis mondani, hogy mióta itt vagyok, ez volt a legeslegjobb buli. Rengeteget nevettünk, táncoltunk és fenemód jól éreztük magunkat. És ez nem az alkoholnak köszönhető, nem kell egyből arra gondolni hogy egy buli attól jó buli hogy az ember taccs részeg. Jómagam nem vagyok nagy ivó, a határaimat is tudom. Szinte mindig emlékszem mindenre és tudok viselkedni is. Ez a buli egy kerek egész volt. Jó társasággal és minden egyéb jósággal. Hű, viszont nagyon-nagyon-nagyon meleg volt! Mintha egy sütőben ácsorogtunk volna. Hot n Fun! Ittunk valami zselét, valami rövidital volt vegyítve gyümölcszselével. Hát nagyon furcsa egy cucc, de nem rossz. Jello shot a neve.

 nagyon NAGYON meleg volt!

Tulajdonképpen az is mindent elárul, hogy Olivia, aki szinte minden áldott nap eljár bulizni, vagy szórakozni ő is azt mondta hogy ez volt a legjobb bulija. Mind így gondoltuk. Annyi árnyoldala volt mégis, hogy Elysia elég szarul volt, már itthon, valami a gyomrával, így ő kint várt minket a kocsiban. Egykor végeztünk, haza vettük az irányt. Elysia kiszállt nála otthon és a barátja hozott minket haza. Előtte még megálltunk a Wawa-ban, egy kis élelemért. Én egy tonhalas wrap-et választottam és nem csalódtam. Nagyon jó volt. Hazaérve még pár szót beszéltünk, eszegettünk aztán vetődtem is be az ágyikóba. A maradék négy órámra amit alhattam.

Azt kell mondjam, ez a keddi nap vitte a pálmát! Két két pihi után nagy meglepi volt. Csodálatos volt és csupa móka! Lehet hogy itt rövidek a bulik, de ez azért adta!