2012. szeptember 30., vasárnap

Én; az ember, és szeptember 1-2 hét

Hú. Nos tényleg el tudok utólag képedni, hogy mikor azthiszem már nem lesz semmi izgi, mindig kiderül végül, hogy valami mindig akad. Az egész hónap igy telt, hogy mindenre azt hittem hogy ez az utolsó. A hónap úgy indult hogy itt volt Adri anyukája. Volt megint egy ünnepes hétvége a Labor day, amiről semmit sem tudok igazból de most megnézem mi is ez és belinkelem :)... Jajjj, most már emlékszem, tényleg, a munka ünnepe... Az első hétvége tehát melóval telt, mármint kemény melóval, de halálomon is voltam olyan elvetemült hogy három egymást követő nap elmentem bulizni, bár eléggé kikészültem a nem-alvástól. Jó, nem is kell sajnálni, ezért tényleg nem, magamat csinálgatom ki olykor, de ilyen nálam a dac. Szóval vasárnap este elmentünk a Timothy's nevű helyre, akkor voltam először. Ugy nézett ki a dolog hogy eleve várni kellett h bemehessünk, majd halál üres volt egykét óráig. Egy óra előtt öt perccel néztem az órára és addigra lett hangulat és tömeg. Mondom jaj, ez szép, mindjárt vége is a bulinak. Erre bejelentették, hogy ez egy spéci hely, mert egykor ugyan bezár a bár, de zene még kettőig van, lehet táncizni. Juppi, hát bele is lendültünk. Úgyis elég volt az italból, kipróbáltam a Fireball nevű fahéjas whiskey-t és huhh. Durva. Táncikáltunk, táncikáltunk, mikoris odajött egy kicsi, ronda, mexikói gyerek és üdvözölte a többieket. Huhh mondom, de baromi idegesitő a srác. Idővel elkezdett közeledni. Hát én nem voltam valami aranyos. Egyszercsak bejelentette Janeth hogy ez az a srác, akinek a sárga Mustangja van. Nos... Mielőtt bementünk láttam hogy bekanyarodik egy sárga Mustrang és én viccesen megjegyeztem, hogy én ma ezzel megyek haza. Nevettek. Aztán eszülkbe jutott hogy kié a kocsi, de nem volt ekkor még jelentősége. No ahogy az infó felfogódott bennem, előtört belőlem az "üzletasszony". Aranyos voltam és válaszoltam pár uncsi kérdésre, majd a csajok valahogy viccesen rávezették a gyereket hogy jaj, vigyen már engem haza. Én cseppet berezeltem, mert ránézni nem volt gusztusom a srácra, nemhogy hálásnak lenni. Szóval Janeth meggyőzött hogy nem lesz baj, menjek csak. Úgy tettem mint aki nem tudja hogy milyen kocsival megyünk. A srác, Tino, javára legyen mondva egy gentleman, volt, előre nyitotta az ajtót és mikor a Wawa-nál megálltunk fizetett egy tuna-wrapet és előre nyitotta megintcsak az ajtót, ki és beszállásnál. Nem volt ez hamis, tényleg kedves a gyerek mint megtudtam. A kocsi baromi hangos volt és őszintén szólva kicsit csalódás, dehát nem is a kedvenc évjáratomból való volt, úgyhogy elnézem neki. Aztán szépen megálltunk a háznál. Kicsit nehéz volt lerázni, annyit megtettem hogy ne tűnjek teljesen idiótának, hogy megadtam a számom. Szóval megúsztam ennyivel. De, igy teljesitettem a nyárra kiszabott összes tervet. Ez volt az "ülj közlekedő Mustangban". Vannak érdekes dolgaim... tudom... :)
Másnap hétfőn tutira vettem hogy akkor én most fogom magam és alszok meló után. Ebből az lett hogy Kati megkérdezte, nem szeretnék-e csaktlakozni hozzájuk Nataliaval, átmennénk OceanCity-be, mert valami papirt kell átvinni. Mondom, egye fene. Összekaptam magam és mentünk. A csaj még mindig borzalmasan vezet és iszonyat stresszben voltam. Ráadásul búbánata volt és néha könnybe lábadt a szeme, megint piszkálta az érintőképernyős zenecsinálóját és hadonászott. Néha egyszerre két sávban is közlekedett. Sebaj. Elintéztük amit kellett, majd elmentünk egy olasz étterembe Mancini's a neve és komolyan mondom négy hónap után végre ÉTELT ettem. Igazi parmezánt reszeltek a szemem láttára a kis paradicsomos pennémre, isteni ize volt! Az előétel is mennyei volt, ráadásul igazi kenyeret is adtak mellé, nem hittem a szememnek, orromnak, izlelőbimbóimnak. :D A kaja felét hazahoztam úgy belapátoltam a kenyérből meg minden egyébből. Baromi drága volt, de minden fillért megért! Ezután Natalia kitalálta hogy bulizni akar. Hétfő is volt, fáradt is voltam és kedvetlen az ilyenhez, de nagyon. CSAKIS aludni akartam. Elráncigált a beachre minket, megtetetett velünk 2 kört hogy megnézzük hol van élet. Sehol sem volt. Végül beültünk egy karaokezós helyre, ők ittak valamit, én meg csak ültem és néztem ki a fejemből. Éjfélkor megkértem szépen hogy végre menjünk haza, mert hatra megyek dolgozni. Nagynehezen hazavitt. Hurrá. Egy olyan nőről van szó, aki képes volt elvinni a fényképezőgépét szervizbe, mert nem működik, majd ott közölták vele, hogy semmi baja, vegyen új elemet...  No comment.
Szeptemben 4-e volt az én nagy napom. Csöppet fáradt voltam de mindent kibirtam. Este volt az én nagy kedvencem, a Northbeach záróbulija illetve az én kis bandám, akiket megismertem az utolsó koncertjüket adták, feloszlottak, mindenki máshol folytatja. Nagyon lezáródás szaga volt a dolognak, és nagyon meg is viselt. Na ott tényleg szentül hittem hogy vége a világnak, avagy az esemnények innetől belassulnak. De nem. Másnap megint korán mentem, pontosan 5-re... Bánta a fene. :D Megérte. Adri és az anyukája elmentek két napra NewYorkba az OceanCity-s magyarokkal én pedig dolgoztam, mint a kisanygyal. Mikor éjjel megjöttek eléggé felriadtam és kalapált a szivem.
A pénteki napon ellátogattunk Janeth-tel OceanCity-be és eltöltöttünk egy csodálatos napot. A fényképezőgépemet úgysejtem megviselte egy felcsapó hullám, mert volt egy pont amikor elfelejtett működni. Mindenem elromlik mig ittvagyok... Remek! Ettem valami lángos és nudli keveredésének kinéző dolgot, iszonyat finom volt, édesség számba megy, eperrel ettem, isteni volt, elfelejettem a nevét. Olyan kis szuper nap volt!
Jaigen... Vasárnap újra elmentünk a Timothy'sba... Ide tartozik hogy a hét folyamán többször is próbált elérni a Mustangos jómadár, de én nem vettem fel egyszer sem. No következő vasárnap nyomatékosan tudattam hogy hagyjon a bánatba. Tényleg nagyon kedves és udvarias volt végülis, de legkevésbé sem érdekel az egyed. Még beszélőviszonyt sem akarok tartani. Azóta amúgy lecserélte a kocsiját egy Dodge-ra, ami szintén gyönyörű, de baromira nem érdekel. Hehe. Szóval buliztunk egyet újra, próbáltam kerülni.
Hétfön elmentünk a kedvenc kinaimba kajálni, viszont olyannyira rosszul lettem hogy majdnem elájultam, ilyet én még sosem éreztem. Borzalmas volt. Le is maradtam igy egykét dologról. És itt jut eszembe... Augusztus utolsó hétfőjén el kellett mindenképp menjek a bankba, de borzalmas idő volt és lusta is voltam, az idő is szoritott. Igyhát elkértem a kisfőnök kocsiját hogy elintézzem ügyeimet. No itt a közlekedés baromi idióta már irtam párszor ugyan, de nem birok betelni vele, ráadásul ennek fejébe még az eső is elkezdett szakadni. Ójee. Nem okozott amúgy gondot semmi, sem hogy automata, sem hogy nem vezetek hónapok óta, sem hogy más minden, sem maga a kocsi. Kényelmes volt vezetni. Honda. Másnap pedig a Washingtoni útra bérelt Kia-t vezettem kicsit. Na az nekem túl női volt. Kis érzékeny.
Szeptember 11-én Adri és az anyukája távoztak Baltimore-ba, meglátogatták Atit, a magyar srácot, majd másnap Adri anyukája hazament. Nagyon örültem hogy itt volt, kaptam pótanyukát két hétre, főzött egy jó kis gulyást is és pusztán csak nagyo jófej volt. Rossz volt elbúcsúzni. Én aznap irtam blogot, kicsit nyomi voltam. Napközben dolgoztam, délután pedig átbuszoztam szépen OceanCity-be. Előtte még Olivia elvitt hogy elintézzük az internetet, ami nem jött össze, meg vettem egy kis szeszt, ajándékba, és kidobott a busznál. Szépen áthaladtam Marylandbe és egy botrány kellős közepén találtam magam. A dolog úgy nézett ki hogy mindenki idegbeteg volt és nem is nagyon számitot rám egykét ember. Volt kupaktanács. Drámai volt. :) Mindenki aludt mindenkivel és mindenhol, mert nem tudtam hogy teltház lesz, mert nem leszek egyedült elszállásolt. Nekem jutott a kihuzhatós kanapé, megosztva mással, de olyan büdös volt és mocskos hogy konkrétan ruhában aludtam. :) Másnap Katával dumcsizam és lekisértem a melóba, ahol Beát váltotta. Beával pedig nagyon egymásra találtunk, hihetetlen jót beszélgettünk, ültünk egykét órát a parton, majd elmentünk kajcsizni a GreenTurtle nevű helyre, ahol ettem egy pocsék, de drága salátát. Utána megnéztük a naplementét az öböl felett, sokat nevettünk majd haza mentünk hozzájuk. Adrival a buszmegállóban találkoztam, ugyanis neki is ügye volt a városban aznap. Nagy kört tett igazából. Baltimora-Washington-RehobothBeach-OceanCity-RehobothBeach. Hullák voltunk és a csatlakozásunk sem sietett. Igy valamennyit sétáltunk brahiból. Aznap este elköszöntünk egymástól Oliviaval, mert ő bizony hazament. Nem az nap de már nem volt mikor találkozzunk. Ő lelépett AtlanticCitybe én közvetlen utána NewYorkba, ő meg mire hazaértem már egy repülőn ült útban haza. A csaj egész nyáron hajtogatta hogy ő kaszinózni akar és nyerni is fog. Nos a lehetetlennek hitt küldetést teljesitette, 20$-ból csinált 760-at. Csoda ez a csaj! Bevonzotta a pénzt, kétségem sincs! Szivesen átélném ezt én is majd Vegasban!
Igy festett az első két hetem. Pont a közepén eltöltöttem egy fincsi kis hétvégét NewYorkban, azthiszem megér egy misét a történet. Azzal jövök legközelebb.

3 megjegyzés:

  1. nem a 'Funnel Cake'-re gondolsz veletlenul (langos/nudli keverek) :-)

    VálaszTörlés
  2. Jajj, dehogynem! Köszi!
    Finom egy dolog, de nem birtam megenni egy egészet annyira édes-zsiros. Később aztán bepusziltam, nem kell félteni! :)

    VálaszTörlés
  3. finom is az :-) en mar csinaltam otthon, nem nehez egyaltalan...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...