2013. május 16., csütörtök

How are you?


Őszinte leszek. Nagyon türelmetlen vagyok azokhoz akik először vannak itt, akik első élményeiket gyűjtögetik a nagy Amerikában. Idegbajt kapok ha valaki a folyton fagyasztó klímára panaszkodik, ha valaki nem érti a sok How are you-zást vagy egyenesen falnak rohanok az összehasonlitgatásoktól! A kedvencem elsősorban az Angliához való hasonlitgatás. Nem tudom emberek miért veszik egy kalap alá a kettőt képzeletben, csak azért mert angol nyelvterület... Például ott van Ausztrália! Azt miért nem hasonlitgatják Angliához? Kb még több köze van hozzá mert ott is bal oldali az autós közlekedés... Tudom, tudom. Én is voltam újonc... De én egy elég türelmetlen ember vagyok és jelenleg nagyon nincs türelmem az ilyesfajta beszélgetésekhez. Én mindig is Amerikás voltam, nem Angliás.  Tisztában vagyok vele hogy melyiknek mi az előny és hátránya, de össze ne hasonlítsuk már a két országot! Nem egy kiejtés, nem egy kultúra, nem ugyanolyan törvények, nem ugyanolyan fizetés, nem ugyanolyan árfekvés, nem ugyanolyan termékek, zene, filmek, és úgy eleve... Nem sok közük van egymáshoz...
"Szeretem" továbbá azt hogy az emberek általánosítanak. Nyilván én is szoktam, de olyan dolgokat amiknek kicsit jobban utánajártam és tudom hogy igazam van. :D De ahány állam, annyi szokás, ahány terület, annyi különböző dolog. Amerika túl nagy ahhoz hogy abszolut általánosítsunk. Persze tényleg vannak dolgok amik mindenhonnan ugyanúgy csengenek. Megoszlik a vélemény az amerikaiak örök mosolygó, bazsalygó stílusáról  Nyilvánvalóan hamis, és nagyon sokszor rántanám át egyik-másik vigyorgó idiótát a pulton és mondanám neki hogy "Vakard le azt a rohadt művigyort az arcodról és próbálj meg úgy kérni egy kávét mintha nem egy beszívott tinédzser lennél!". Hiába kérném, nem menne, mert ezeknek a génjükbe van kódolva hogy úgy viselkedjenek, mintha minden nap esküvő lenne! Igazából ez csak az én depresszív magyar mentalitásomat irritálja, mert amúgy, belegondolva, mennyivel jobb, hogy az embert pozitívan üdvözlik, nem mint mondjuk egy magyar CBA-ban. Ugye-ugye?
Tavaly hülyén éreztem magam minden egyes How are you-zásnál, mert milyen hülye köszönés az hogy Hogy vagy? Aztán visszakérdeznek. Mégis hogy lehet erre őszintén válaszolni? Kössz ma szarul, vagy kössz ma remekül? De nem az őszinteség a lényeg, hanem a gesztus. Köszi, jól, na akkor 1.79 a kávéd papa! És mindenki boldog, csörrennek a kis borravalók a bögrében. És tényleg! Idén már széles vigyor, nyájas-kedves hangsúly és erőteljes How are you-zás kíséretében üdvözlök minden kedves vendéget, és a módszer tényleg jobb mint a sima, Jó reggelt, 5$-t kérek! Nyávogok a head set-en, nyávogok a pultban, ablakban, ahol tudok. Végülis kit érdekel? Ők így szeretik! Ha otthon ezt csinálnám szerintem hamar lelőne egyik másik vendég! :D A családom ismerőseim pedig kb kinevetnének ha látnának, hallanának. Néha még egymáson is nevetünk Adrival, hogy ki hogy színészkedik. Ilyen a szórakoztatóipar!

Szombaton munka, műszak végén röpke Happy Birthday-ezés az egyik kolleginának, befaltam egy szelet cheesecake-et, epreset és rájöttem ismét hogy baromi laktató és túl intenzív kaja... Tavaly amit Vivivel összeszenvedtünk SanFranciskoban a CheescakeFactoryban egy szelettől! Pedig finom volt, de baromi tömény. Ünneplés után Anthony hazadobott. Nagyon jó dolog ha van fuvar! Kicsit bealudtam aztán skype és újabb pihi.
Vasárnap 8-18-ig, hát nem mondanám hogy fitt és üde voltam. Sőt utána még hazasétálni, na az volt a hab a tortán. Ezen a napon volt itt Amerikában az anyák napja, itt május második vasárnapján van. Szivecske alakú fánkjaink voltak, nagyon cuki. Az egyetlen probléma hogy konkrétan öten kivántak nekem is boldog anyák napját... Talán majd pár év múlva aktuális lesz, de egyelőre lehangoló volt... :D


Hétfőn délután voltam, hétkor végeztem, bementem a Superfreshbe, bevásároltam egy csomó nehéz dolgot, aztán hazabandukoltam sűrű anyázások közepette. Azthittem leszakad a karom. Nekiálltam főzni megint. Pároltam héjasborsót a grillcsirkéhez, amit Kati vett és hozzákezdtem a brokkolikrémlevesemhez. Beletelt kis időbe, de nagyon finom lett! Utána nekiültünk házimozizni. Popcorn, 5.1 és BrakingDown Part2. Már láttam ősszel, moziban, de igy is izgi volt. A többiek nem látták még, én meg előre nevettem az utolsó résznél hogy haha, én tudtam, ti meg bevettétek! :D


nagyon hasznos készülék :)

Kedden megint 6-15, fáradt voltam a késői filmezés miatt. Főnök felajánlotta hogy hazavisz, de aztán megkérdezte hogy nem tartok e velük tenniszezni Adrival. Letárgyaltunk, otthon átöltöztem és mentünk is. Felvettük Adrit, aztán a főnök lakására mentünk megkeresni az ütőket még tavalyról, aztán lementünk a közeli gimi pályájára. Én próbálgattam megtanulni gördeszkázni, amit időközben rájöttem hogy nem egy közelmúltban megesett bokaficam után érdemes. Végülis jól elgurulgattam de hamar fájt a talpam. Aztán én is beálltam kicsit teniszezni, na az nagyon jólesett! Futkosni ugyanis tudok, arra már jó a lábam. Kijátszottam én is magam a főnökkel is és Adrival is. Aztán a főnök is nekiállt gördeszkázni, elég mókás volt. Végül Adri hazagurult a deszkán, én meg hazafurikázódtam. Ettem ittam, úgy volt hogy megyünk házibuliba, de azt lemondták, aztán én meg be is aludtam már fél tízkor.

longboard




iskolabuszok

Szerdán szabadnapom volt!!! Reggel felkeltem, beszéltem az otthoniakkal, aztán visszaaludtam. Felkeltem egykor, ettem, asszisztáltam lélekben Katinak a pörköltkészítéshez, ettünk és lefeküdtünk megint aludni. Hétkor keltünk, átjött Adri, elmentünk szivarért és üdítőért. Dumcsiztunk szivaroztunk, iszogattunk. Adri hazabringázott, hajnalban mi is nyugovóra tértünk. Csodás pihentető szabadnap volt!!!
Ma megint délutános voltam, rövid műszakban. Felkeltem reggel, visszaaludtam, majd időben, kaja, zuhany és meló. Olyan passzív voltam, hogy olyan a mesében sincs! Kajáltam, kicsit tettem vettem és ennyi. Én ma is szabadnapot tartottam lélekben. Itthon nem történt semmi különös... :D Ez volt megint a hetem. Jövő héttől indul az élet, indulnak a buszok, kezdődnek a bulik és már a jó idő is alakul... ;) Végre!

Pár dolog ami még eszembe jutott a hétköznapokból. Nem tudom már melyik nap volt, de bent volt egy szerelő ember a Dunkiban, a kávéfőzőt babrálta. Persze mindenki ismeri, jó arc meg minden. De ugye semmi köze a kiszolgáláshoz. Valamilyen hirtelen felindultságból, ő mégis nagyon segítőkész próbált lenni, és mikor valaki odaordított a másiknak hogy van e valamelyik fánkból kettő, emberünk odakukkantott a fánkos polcokhoz és hatalmas férfias lendülettel,  hátralegyintette a karját hogy jelezze az ujjaival hogy igen, van kettő. Csak a gond az volt, hogy én éppen rohantam oda, hogy bezacskózzam az egyedeket és a pasas telibe torkonkaratézott! Ott ahogy voltam megálltam és pár másodpercbe tellett mire kaptam levegőt, meg kijött újra hang is a torkomon. Csillagokat láttam!
Ugyanezen a napon, kedves Shana valamin jól elkezdett nevetni, de éppen akkor mikor beleszürcsölt a teájába és telibe arconköpött ahogy felnevetett... Mondom, még valami???
Néhány szó az együttlakás örömeiről. Jövök haza meló után, minden vágyam a csend és béke. Lakótárs pasas és egy kis mexicoi haverja ül az asztalnál. Ez még oké. Tiz perc múlva begubóztak a kanapén és 5.1-es hangzásban nyomatták a lövöldözős videlójátékjukat. Bevonultam a szobámba, persze a plazma pont az én ágyam mögötti falon van, hol máshol, és hallgathattam pár órán át ahogy jobbról, balról próbálnak éppen lelőni. Még azon sem csodálkoztam volna ha néhány igazi golyó hátulról átlyukaszt... Locsolókannának jó lettem volna. Persze azon kívül hogy baromi idegesítő volt a gépfegyver folyamatos, daráló hangja, elgondolkodtam rajta hogy egy 33 éves pasi meg egy másik nem tudom hány éves felnőtt, ezzel tölti a hétköznap délutánját hogy leül a tv elé, nyomja a joystick-ot és gyilkol. Hát... nekem ez idegen.
Harmadik érdekesség. Két hete vettem valami gyümölcslé szerű löttyöt. Az egy dolog hogy az ize pocsék de hogy gyümölcsöt annyit látott mint egy pár zokni, az is tuti! Szóval tegnap rájöttem hogy ott van még mindig a hűtőben és van bőven. Aztán mondtam Adriéknak hogy fuhh, de ott van már két hete, mi van ha megromlott? Erre hangosan felnevettek és közölték, "Hé, ez Amerika! Lehet hogy csak most érett meg igazán!". És tény, a sok agyontartósitott szar egyszerűen képtelen megromlani. Joghurt, tej, üdítő... Minden. Lejárat után még egy hétig minimum jó! Az egyetlen dolog, amivel nagyon vigyázni kell az a hús! Eladnak ilyen agyonakciósitott húsokat, ami másnapra már zöld és büdös! És nem vagyok az akciós hús híve, akkor sem ha aznap elkészítem! 
Negyedik. Tavaly már irtam hogy sokként ért az előre főzött, hámozott tojások létezése a boltban. Rádnéz egy tálca konyhakész tojás... De ami tavaly elkerülte a figyelmem az az előre felvert tojás, ami olyan dobozban kapható mint egy doboz tej vagy gyümölcslé.  Csak kiöntöd a serpenyőbe és rotyog a rántotta... OMG! Betegesen lusta készítmények  Frankón van egy külön gyár, vagy cég, aki előre felveri neked a tojást és kupakos dobozkákba teszi. Hát nem őrület??? Legközelebb lefotózom...
Legyetek jók! 
Üdv, Viva

2 megjegyzés:

  1. Megnevetettel, olyan nagyon igazad van, puszi :)

    VálaszTörlés
  2. husi musi :):) a kis türelmetlenke :P:P imádlak hiányzol nagyon !!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...