2013. május 1., szerda

Nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra bokaficam

Múlthét kedden este megérkeztek a többiek. Adri és két számomra teljesen új magyar csaj. Adri elment máshová, én pedig megpróbáltam infókkal szolgálni az újaknak, aztán lepihentem mert nagyon kész voltam még úgy is hogy szabadnapos voltam. Szerdán megint 4:30kor kezdtem reggel szóval nagyon örültem... Meló után hazajöttem, kicsit beszélgettem Katival, aztán vissza kellett mennem, mert elbeszélgetést tartott a főnökség velem meg Adrival. Elmondták az idei elvárásokat, bólogattunk, mosolyogtunk és persze magunkban megfogalmaztunk egy saját véleményt amit sosem tudattunk végül. Nem tartozik senkire szóval megtartom magamnak. Ezután elmentünk Adrival sétálni, beszélgetni, csak nem volt túl jó idő  Trikóban indultam, de jó hogy volt nálam pulcsi mert iszonyat szél lett. Leültünk a mozi előtti padra kajáltunk, kekszet lapkasajttal és óriásikat röhögtünk magunkon, főleg mikor leparkolt velünk szembe egy hiperszuper Audi, kiszállt belőle a csúnya, alacsony, dagadt hapsi mi meg ott zabáltunk mint a hajléktalanok, zacskót csörgetve. Valamit nagyon rosszul csinálunk azthiszem... 


Ezután ketté váltunk és hazatértünk.
Másnap, csütörtökön megint 4:30-as kezdés, meló után pedig elmentünk a Superfreshbe, vettem kajánakvalót, hazacammogtunk, aztán szépen lassan nekiálltam főzni  Főtt krumpli, párolt zöldség és nem tudom milyen fajta hal. Jó sokáig elvacakoltam, de a végeredmény nagyon jó lett! Közben Adri hazament.
Péntek. Alapjában véve, az elmúlt tíz évben nem volt olyan hogy az április 26 nekem egy jó nap legyen. Kereken tíz éve vicces nap ez a számomra, mert valami mindig becsúszik. Nem volt ez másként most sem. Már reggel ideges voltam, mert foglalt volt a fürdő  én meg siettem. Beértem munkába ahol sikerült egy olyan kombinációt kifogni hogy a létező összes öreglány dolgozott éppen, az alsó korhatár 50 év, a tempó pedig csiga. Három csigabigával együtt dolgozni a péntek reggeli hajrában pedig idegtépő  Alig vártam hogy megérkezzenek a többiek. Baromi hosszú nap volt, 6-4ig. Amennyire tudtam siettem haza, Adri is átjött. Kajáltam aztán masszívan ültem a gép előtt  De akit vártam nem nagyon érkezett meg, imádom a távolságnak eme negatív elemét, hogy az ember nem tudja lazán felhívni a másikat hogy hé, hol a francban vagy? Szóval az online kommunikáció sajnos véges.


Nap végére megkértem Katit, hogy hozzon nekem haza egy-két "stresszlevezető fánkot", félre is tette nekem, erre a kolléganője kidobta véletlen. Cserébe hozott nekem fagyit amit mint valami idióta éjfélkor, a telihold fényében, vizes hajjal ettem a szélben a teraszon. Nagyon romantikus...
Szombaton tiszta luxus, csak 8-ra kellett menjek. Letudtuk a munkát, utána elmentünk Adrival kajálni, a kedvenc pizzériámba. Azért szerettem tavaly mert nem volt túl zsíros a pizzájuk, attól begörcsöl a hasam. Sajnos idén már nem volt olyan zsírtalan, de finomnak ugyanolyan nagyon finom. Közben felállítottuk a haditervet. Nyomtattunk pár papírkát aztán nekiindultunk lakást nézni. Összességében nem nagy sikerrel, de egy szuper infóhoz hozzájutottunk. Kiderült hogy üres a tavaly frankó kis lakáskánk, a medencés csupacsoda. Most próbálkozunk megkaparintani valahogy. Órákon át bandukoltunk egyébként, nem volt valami szórakoztató. Végül leültünk a régi lakás lépcsőházában és ott szomorkodtunk és nosztalgiáztunk kicsit, hogy tavaly milyen jó dolgunk is volt. Most sincs rossz dolgunk, nem arról van szó, csak most messzebb lakunk valamivel, ami több nyug, ráadásul tavaly csak négyen laktunk együtt...
Mindegy. A lakásproject után hazaballagtam, kaja, zuhanyzás, öltözködés, várakozás. Barna volt oly kedves hogy melóból hazamenet felvett engem és átvitt magukhoz OC-be, mert "szezonnyitó" partyt szerveztek. Beugrottunk a liquor store-ba, mert ugyebár alkohol csak ott kapható. Náluk otthon eldumálgattunk a srácokkal, Kata is megébredt estefelé, aztán jöttek szépen a vendégek. Kopogtattak, én kinéztem, sehol senki, majd egyszer csak a szobából megjelent két kisgyerek, betették őket az ablakon, hadd ne mondjam, jól megijesztettek, aztán végül a szülők is jöttek, az ajtón át. :) Összegyűlt a magyar csipetcsapat, elrajzolgattam a gyerekekkel, a kisfiú kettő a kislány négy éves. Magyarok ugyan, de a kislány olyan tündérien énekelte az amerikai dalocskát hogy azt hittem megzabálom! Frankón akcentusa van ha magyarul beszél, pedig egy éve vannak csak kint. A kisfiú pedig mivel ilyen bölcsődeszerűségbe jár, nem beszél még, de amit így dadog az inkább angol. Nem azt mondja hogy enyém, hanem hogy MÁ avagy my, mine. Nagyon vicces.
Mikor hazavitték a gyerekeket kezdődött az igazi mulatság. Szépen összeszedte magát mindenki és átmasíroztunk a gyalog 3 percre található Fager's Island-re, ami egy nagyon szupi kis szórakozóhely, külső, belső résszel, a külső rész homokos, öbölre néző  Jót táncikáltunk, nevettünk, szóval szuper buli volt. Hazatérve mindenki bedobta a szunyát. Vasárnap persze mindenki dolgozott, de én voltam a legszerencsésebb, én csak 1-re mentem kivételesen. De korán keltem, mert Barna hazadobott Rehobothra, ettem és alukáltam is tovább. Minden pihenés ellenére borzalmas nap volt melóban, iszonyat fáradt voltam, nem vagyok én még erre ráedződve .. Éhes is voltam, meg iszonyat nyűgös  Hazajöttem ettem, gépeztem és alukáltam is.
Hétfőn ismét hosszabb nap várt rám. Hivatalos voltam megint OC-be Kata névnapi bulijára, de eldöntöttem hogy nem megyek. Fáradt voltam, esett az eső és fuvarom sem igazán volt. Elég nehéz nap volt végül, ám délután valahogy erőre kaptam. Mégis bevállaltam a bulizást. Adrinak is szóltam hogy szedje magát össze. Janeth hazadobott, irtó gyors zuhanyzás, készülés, Barna jött, Adriért elugrottunk és suhantunk is át OC-be.
Katáékkal elszaladtunk a liquor storeba, ott hagyva egy vagyont, aztán a FoodLion-ba egy kis nasi, aztán haza. Készülődés  iszogatás, zene, dumcsi, jó hangulat aztán irány a Fager's ismét. Nagyon jó volt, tulajdonképpen mindenki jót lazult. Zárás után folytatódott a buli otthon, ami annyira jól sikerült hogy...
...hogy azóta nem nagyon tudok járni. Történt ugyanis hogy elkezdtünk valamit hülyülni a nappaliban, táncikálni vagy a fene tudja minek nevezzem és Barna úgy megforgatott hogy az eredmény az volt hogy a padlószőnyegen kötöttem ki egy jó darabig. Nem tudtam felállni. Végül sikerült de olyan szinten fájt a lábam hogy ihaj! Nem sokkal ezután én fel is adtam, lefeküdtem aludni.





Reggel felkeltem, kimentem a fürdőbe  avagy kiszökdécseltem  vissza már potyogó könnyekkel mentem az ágyba. Nem tudtam egyáltalán ráállni. Attól féltem hogy eltörött mert fájt minden apró része és hozzáérni sem bírtam  Bepánikoltam, hogy fogok így dolgozni? Sehogy! Aludtam tovább, de folyton felkeltem. Mikor mindenki ébren volt, senki sem vette először komolyan hogy mennyire súlyos a baj. Végül látták és mindenki segített amiben csak tudott. Baromi szar volt ennyire kiszolgáltatva lenni. Haza akartam jönni Rehobothra, de mindenki annyira kész volt hogy csak estefelé került rá sor. Addig alukáltunk még, jegeltem a lábam, kentem, csináltam én mindent! Beszéltem a főnökkel  el volt ragadtatva... Mikor felkeltem délután, már tudtam finoman járni. Úgy örültem. Végül hazahoztak, ettem, jött Adri, intéztük az adóvisszatértését  hozott nekem a cuccokat a lábamra. Utána lezuhanyoztam és szenvedtem. Fáradt voltam, de nem bírtam aludni, végül dögéhes lettem és hajnali fél kettőkor vacsoráztam, aztán aludtam végre!


Nem aludtam valami jól, ezerszer felkeltem. Aztán végül fáradtabban keltem mint ahogy elaludtam. A lábam azért már sokkal jobb volt. Katival együtt szenvedtünk, mert neki meg valami hányós nyavalyája támadt, szóval együtt "lógtuk" el a mai napot. Ami azért vicces mert tavaly is pontosan két hete voltam az államokban, mikor autóbalesetünk volt, és akkor is Katival együtt szívtam  Nem tudom eldönteni melyik a jobb, az ide vagy a tavalyi. Tavaly fizikálisan csak kicsit sérültem, de lelkileg eléggé megviselt a dolog, most pedig fordítva  Munka szempontjából ez a rosszabb, mert kevesebb óra, kevesebb pénz és amúgy is bosszúság az egész. Elvileg nem is kaptam szabadnapot a hétre, hát intéztem magamnak kettőt, még jó hogy a két legrövidebb napomon, így nem veszett oda sok óra. Holnap már bemegyek, ha fáj, ha nem. Ellenőrzés is lesz, szóval minden szempontból szívás lesz számomra, mert ilyenkor eleve mindenki idegbeteg, én meg majd még ott sántikálok mellé. Ahh. Na mindegy, ez van.
Hát boldog május elsejét, boldog munka ünnepét! Én itthon töltöttem, nem dolgoztam, kár hogy fájdalmas okokból... Remélem izgalmas hírekkel szolgáltam! :D 

3 megjegyzés:

  1. "buli otthon, ami annyira jól sikerült hogy...
    ...hogy azóta nem nagyon tudok járni" :D:D:D Kár... azt hittem izgibb az oka :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha-ha-ha!
      Mire gondolsz, mi? Neked semmi sem elég izgi? :D

      Törlés
  2. jól elintézted magad :):) tuti nem tudtál magadról :P:P:P a kád jóó :P

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...