2012. július 30., hétfő

Másnaposok?

Hangover... Ki ne ismerné eme kultikus filmet? Hát azthiszem aki nem, annak sürgősen pótolnia kell mert nem is tudja mi hiányzik az életéből. Persze a filmek és a zene ízlés kérdése, de én még rossz kritikát a filmre nem nagyon hallottam senkitől, így azt tudom mondani, hajrá! Hogy miért esett erre a választásom címnek, azt ki sem tudnátok találni, meg sem fordul a fejetekben és a legkevésbé sem sejtitek. Nemám... De vagyok olyan aljas hogy a végére hagyom, mivel az időrendiség is úgy kívánja meg.

A hét csodásan indult, egy szabadnappal. A hétfői szabadnapnak valahogyan, valamiért mindig van egy különös varázsa. A németeknél is szerettem. Itt, bár nem sűrű és általános dolog néha mégis így alakul és olyankor én mosolygok. Persze cserébe nem dicsekedhetek szabad szombatokkal. De nem is érdekel. Igazából itt az élet nem hétvégére van szabva, de ezt szerintem már nem kell bemutatnom.
Nem tudom hogy tehettem magammal ilyet, de korán keltem fel, persze ebben benne van az is hogy el akartam csípni egy barátnőt neten, mert érett egy kis csevej. Ez össze is jött meg nem is, mert elég elfoglalt volt. Egy ideig elvoltam így itthon, aztán mint akit puskából lőttek, felvettem a fürdőrucit, bepakoltam a strandtáskát, és elindultam. Eldöntöttem ugyanis, hogy nem tehetem meg azt hogy itthon ülök egy egész szabadnapon, még akkor sem, ha tök fáradt vagyok. Ugyebár ez mindennapos, mármint a fáradtság. Beszaladtam a még a Dunkinba, imádok szabadnapon bemenni, civilben. Kivettem a kis borravalómat előző napokról, ismertettem a haditervemet aztán mentem a buszhoz. Vártam várakoztam, szétsültem. A busz jött és vitt majd kitett a célnál. Ezúttal Lewes-ba mentem, mert nem volt kedvem átszállogatni a másik buszokra. Ez egyesen levisz a partra. És milyen jól jártam hogy ezt választottam. A part ilyen igazi nyaralós, üdülős érzést keltett bennem, úgy érzetem én ide csak relaxálni jöttem. Lepakoltam, lefeküdtem, zenét hallgattam, aztán bementem a vízbe. Nem tudom elmondani, mikor kívántam ennyire utoljára a hideg vizet. Nyakig akartam benne lenni és csak dideregni, felfrissülni. Az óceán errefelé nem éppen meleg. Nekem mondjuk olyan nem létezett még eddig hogy egy víz hideg, mármint annyira hogy be sem menjek. Én mindig bemegyek.
Nem tartott soká az öröm mert a nap sem sütött. Hát melegem sem volt. Viszont! Fújt a szél, felhős volt az ég, de olyan meleg szél fújt hogy ahogy a vízből kijöttem, nagyon jólesett az egész. Napozgattam aztán megint bementem, aztán megint, elücsörögtem egy jó darabig benne, akkor már egyedül voltam. A víz ezen a szakaszon teljesen sekély, úgyhogy nem kellett félni hogy melyik lépés után tűnik el a talaj a lábam alól, illetve nem is hullámzik itt annyira mert vannak hullámtörők beljebb a vízen. Ez teljesen jó így. Ebben a partszakaszban pont ez az ami tetszik. Benn üldögéltem a homokon, mikor realizálódott, hogy ez egy óceán, cápákkal, rákokkal és minden tengeri izével... Mivel már láttam ugrándozó delfineket, nyilván jár erre cápa-pajás is néha. És hát ekkor már egyedül ücsörögtem, a vacsi kizárásos alapon én lettem volna. Kimentem.


 








Száradtam, jöttem mentem, aztán elindultam hazafelé. Avagy fagyizni akartam, helyette vettem egy elég gagyi jégkását, hát tényleg még ebben is jobbak vagyunk, plusz vettem egy icipici csirkés wrapet. Az jó volt, de kevés. Vártam a buszt egy jó darabig, amin egyedül ültem végig és zenét hallgattam. Órákon át ugyanazt a számot, néha van ilyenem is. Hazasétáltam a lemenetelő napban a kis strandpakkommal, és az járt a fejemben hogy így szeretek én élni. Óceán, szeretlek örökké!
Érzéseket nem lehet transzplantálni, nem tehetem át más emberekbe, elmagyarázhatom őket, körülírhatom és festhetek egy képet. Vannak jó napok, vannak rossz napok. ezzel újat nem mondtam. De ez a nap annyi mindent előhozott bennem, akkor ott egyedül is tök boldognak éreztem magam, vagy jelentsen is ez a szó bármit, a lényeg hogy elégedett voltam. Harmónia vagy micsoda.
Este beszélgetésem volt haza, és eléggé feszült lettem, bár nem történt semmi, de az az igazság hogy néha csak úgy egy kicsit, lennék inkább otthon. Illetve rástresszeltem a másnapra. A sok melóra.
Kedden hosszú-hosszú napom volt, de igazából teljesen jól bírtam a dolgot, mert beletörődtem sorsomba, nem menekülök. Bevásároltam meló után, főzöcskéztem, beszélgettem közben. Estére megit rámtört a feszkó, így fogtam egy pohár itókát, betettem egy filmet kiültem az erkélyre a laptoppal és néztem a múvit. Ajánlásra megnéztem a Törvénytisztelő Polgárt, elsősorban azért mert Philadelphiában játszódik, másodsorban mert állítólag jó, többektől is hallottam. Nos, igen, mint valami veszett tinilány, Gerard Butler neve hallatán a filmet "csak jó lehet!"-nek tituláltam. Nem tudtam hogy ő játszik benne, de ahogy rájöttem, biztos voltam a dolgomban. Nos a film végül nem nyűgözött le, persze így volt kerek és értem én a lényeget, de a vége nekem túl egyszerű és kiszámítható volt. Amúgy egészen addig hittem egy csavarban, de nem jött be. Szimpla ügy volt. De, persze Gerard mint mindig tökéletes volt, nem csak azért mert hihetetlen pofikája és testszerkezete van, hanem mert mindezek mellett, felett nagyon jó színész is, és igazából a lényeg ez. Ezután ágyba vetettem magam, mert a kikészülés szintjén tartottam ami az álmosságot illette.

No és a szerda.........
A nap, amit akkor már egy hete vártam. Persze nem a kilenc óra munka miatt.
Hát de na, már hülyén indult a nap. Mivel vettem egy új telefont ugyebár, teljesen be vagyok rezelve hogy elkésem, mert nem szoktam meg az ébresztőjét. Olyannyira, hogy már olyan álmaim voltak, hogy a főnököm az ablakom alatt ordítva ébresztgetett, mert elkéstem. No ezen a csodás szerdai napon, nemhogy elkéstem, hanem szépen bementem hatra, beöltöztem, bejelentkeztem a pénztárgépbe, majd odafáradtam a beosztáshoz nézegetni, és konstatáltam, hogy ŐRÜLTEN HÜLYE vagyok. Balfék, lúzer, vagy bármi. Ki az az idióta, aki egy órával előbb bemegy dolgozni? Hát én... Én mindig centizem az alvást, elindulást és a munkaidőt. Egy perccel sem kezdek előbb... Most bepótoltam hatvan napnyi egy perccel előbb kezdést. :D
Jó, hát lehúztam a kis óráimat, szaladtam haza, zuhanyzás, evés, puccbavágás, Adrival egyetemben, aki közben hazért. Buszmegállóba be, buszra fel, másikra fél óra várakozás, másik buszra fel, negyven perc utazás öböl és óceán között, csodaszép részen, majd megérkezés OceanCitybe, ismét.




Elmentünk boltba, vettem fagyit, legubbadtunk a bolt mögötti házakhoz, vigadtunk egy kicsit, aztán elindultunk a magyarok háza felé. Szembetalálkoztunk az egyik ottlakó sráccal, megvártuk míg a boltot lezavarta, aztán elértük a végállomást.


"Sok rossz magyar, nagy helyen sem fér el"

Igazi bölcseletet találtam adni a buli címének. És valóban... Utána se számoltam még mennyien is vagyunk most itt, egy rakáson és cseppet meglepődtem. Mert így, még ennyire egyszer sem gyűltünk össze, mint ezen a héten.




teraszuk kilátása ;)

Ez a szülinapi buli, igazán olyan kategóriás, ami nem blog-publikus. Fotó őszintén szólva nem is készült, de nem is a fotózkodásról akarta bárki is hogy szóljon. A felhozatal; csupa felső vezetésben dolgozó hímnemű és egy nőnemű, hozzá csupa magyar jómunkásasszony-lányok, két jómunkás-fiú, és a tulajdonos. Mindenki Dunkinos, és senki sem volt szomjas. Ez az esemény olyannyira volt brutális, hogy én tán még ilyenben részt sem vettem. Igazi házibuli. Név és mindenféle infók nélküli elejtések következnek; Manager úr sétál a csatorna menti stégen. Lány megy elől, a pasi hátul, lány átlépi a két stég közötti hiányzó részt, hézagot, nem értesíti a pasit, hisz van annak is szeme. Lány hátranéz, pasi abban a pillanatba eltűnik a két stég között, egyenesen bele a csatornába. Lány nevet és azon gondolkodik, hogy húzza a ki, a majd két méteres férfiembert. Bot sehol, marad a pusztakéz. Lány megmenti a férfit.
No ez most így elég személytelen és hangulattalan, de én azthittem meghalok a röhögéstől. Édes jó élet! Ez mennyire vicces!
Akkor volt még "menő" megfogadás-betartós rész is. Ugyanis tavaly hárman megfogadták hogy ha idén ugyanitt lesznek ezen a napon, akkor kopaszra nyíratják magukat. Még egy negyedik fő is csatlakozott a fogadalomban foglaltakhoz. Volt négy kopaszunk. :D
A nap címét pedig a következő ihlette; A ház, ahol mindez zajlott, nem kicsi. Se a nappali, se a kétszintes terasz, ami a csatornára néz. 17 magyar ember és 3 nem magyar, avagy 20 ember. Ebből időközben 2 lelépett az 18. Matek ezennel vége. A végeredményben vett emberek száma, ahelyett, hogy a nappaliban, teraszon, emeleten erkélyen, vagy akárhol tartózkodott volna kinn állt, ült a ház előtti tágas részen, ami az útra nézett. Itt iszogattak, beszélgettek, nevetgéltek, avagy mulattak. Ülök a útpadkán, látom, rendőrautó finomat elhalad, majd lassít, továbbmegy, féklámpa, tolatólámpa, Y. Ebben a pillanatban egyszerre pattan fel és indul meg 18 ember, egy darab ajtó irányába, ugyanis; Amerikában TÉNYLEG tilos közterületen inni, pláne ha még el sem csomagolod, illetve 21 éves kor alatt nem vagy ember, bébi vagy, és a cumisüvegen kívül más flaska nem lehet a kezedben. Hát, ha csak egy ilyen bébivel is rendelkeztünk, de rendelkeztünk, úgyhogy tipli volt befelé a házba. Ez is groteszk volt.
A zsaruk amúgy továbbhajtottak.
Volt még menyasszony hirtelen és rejtélyes eltűnése /nálunk nem a vőlegény tűnt el/. A vőlegény s egyben az ünnepelt, nagy fáradtságában lepihent a járdán, ott alukált. Derültek ki szerelmi szálak, s én az egész éjszakát egy napszemüvegben töltöttem, ki tudja miért. A kókuszos rum ugyanolyan finom volt, mint az előző heti banános testvére, de ezen a héten gördült még mellé más is, több is. Kimondom hát; berúgtam. De én azon szerencsés ittasok közé tartozok, aki mindenre emlékszik általában, illetve egy pillanat alatt tudom szimulálni a józant. Tökéletesen megy. Mivel egy csomó "fejes" volt jelen, hasznát is vettem és használtam is eme tudományom. Őszintén szólva, egy-két kisebb hülyeségen kívül én nem sok mindent csináltam, inkább megfigyeltem.
Maradjunk annyiban, a nyár partyja volt, nagyon jól éreztem magam, és szuper volt ennyi magyar közt lenni, egy ennyire jó helyen. A kanapén alukáltunk vagy egy-másfél órát, aztán jött értünk a főnököm, mert ő OceanCityben lakik, és hazahozott minket melóba menet. Ez egy nagyon rendes dolog volt tőle, de én annyira nem élveztem az utat, maradjunk annyiban, hogy másnaposság gyötört.
Itthon ágybavetődés és alvás. Nem túl sokáig. Eléggé szenvedős egy nap volt, még a medencéig is megerőltető volt lemenni. Kicsit pancsiztam, aztán feladtam, túl melegem volt ehhez és nyűgös is voltam. Belassulva elmentem a boltba, aztán csak voltam... Nevettünk sokat Adrival az előző estén. Este hétkor nálam már pizsiosztás volt, de Adrinál is. Még sütött a nap, mikor lefeküdtünk, hát ez is vicces volt. Pénteken várt rám szépséges tíz óra, megállás nélkül. Több okból is be voltam lassulva, de mint valami lajhár, úgy közlekedtem, fájt ez, fájt az és nem volt erőm. Máskor simán emelgetem a nehéz jegeskávés bödönöket, most ketten alig bírtuk, rám is ömlött egy csomó. Sebaj. Összességében akkor is jó napot zártam odabenn.
Adri talált nekem egy bringát, nem vicc, egy egész biciklit. Este azzal állított haza. Én több-órás beszélgetés és főzés után voltam már ekkor. Micsoda meglepi este negyed tízkor. Nagyon romantikus. :D
Szombaton nem dolgoztam a végtelenségig, de mégis bealudtam délután skype közben, és ez most már szinte rendszeres, hogy én bizony a szombatot az alvásnak szentelem. Míg más ekkor jár bulizni meg lazulni valakikkel, addig én alszok. :) Mondjuk nagyon hajtós nap volt a melóban.
Aztán olyan fél kilenckor viharra keltem. De olyan hatalmas viharra, hogy az erkélyajtó is kinyílt magától. Adri napközben mondta, hogy hurrikánnal álmodott... nos, kb be is jött. Az erkély azóta is vizes, pedig ma hétfő van. Lezajlott a dolog, én elkezdtem "nagytakarítani". Mosogattam, mostam, és rendet raktam a házamtáján. Este tízkor. Komolyan jólesett. Adri, aki sosem alszik délután, szintén csicsizott ezen a napon, a vihar előtt s este is édesdeden alukált. Kicsit ki vagyunk asszem purcanva.
Tegnap, vasárnap, természetesen dolgoztam. Délután végre először hosszú idő után, nem voltam álmos, fáradt és semmi extra. Beszélgettem ezzel-azzal, aztán hazaért Adri és nekiültünk egy filmnek, amit drága Vivim ajánlott nekünk. Abban a pillanatban, ahogy mozit csináltunk a nappaliból egy laptop és a függöny elhúzásának segítségével, csengettek. Gergő jött, hogy vigye még a maradék cucca egy részét. Ennek ellenére mi moziztunk, már csak a popcorn hiányzott. A film elején zavarban voltam, mind Adri mind Gergő előtt, hisz én ajánlottam Adrinak és elég furcsán indult a dolog, egy elég gyenge "tinifilmnek" tűnt. Mégis kitartóan néztük, közbe Gergő végzett és lelépett. A film egyszercsak remek lett és odaszegezett a monitorhoz. Nem vagyok egy filmen-sírós fajta, de ha nem lettem volna egyedül, asszem bőgtem, zokogtam volna, de így csak bekönnyeztem, hisz mások előtt nem sírunk ugyebár. Mikor végeztünk, hálás köszönetet mondtunk az ajánlónak, mindkettőnknek nagyon tetszett. Olyannyira hogy kihozott egy csomó hülye érzést. Hosszú idő után először okozott valami érzést, nagybetűs ÉRZÉST. Valami VÉGRE elgondolkodtatott, megérintett, megindított. Kavargott minden, én ilyen vagyok egy jó könyv vagy tényleg-jó film után.
Neki is indultam éccaka sétálni egyet, fejszellőztetés, és mehetnék címén.
No és ekkor...
Ültem pontosan félúton a Dunkin és a lakás között, zenét hallgattam és mehetnékem volt. Eldöntöttem hogy egye fene, veszek egy fagyit a Dunkinban, aztán hazasétálgatok vele s közben elfogyasztom. Múltkor úgyis kimaradt a fagyizás, mert jégkására gondoltam meg magam. Megvettem a fagyit, végül visszaültem továbbra is zenét hallgatva ahol előtte üldögéltem. Eszegettem a fagyit, majd egyszer csak valami roppant, reccsent.
Gyerekek, nem hiszitek el, de kettétört a fogam, a fagyitól!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Az egyik gombóc a kedvencem volt, a jólismert cookies&cream, a másik meg egy olyan, amit csak néha eszegetek meló közben minikanállal, tehát annyira nem ismertem; pralines&cram. Nos ez utóbbi tartalmaz fogalmam sincs pontosan mit, ami nagy és kemény és ropog. Olyannyira hogy drága jó fogam széttört. Nem, nem akarom és nem is tudom elmondani mit éreztem. Nem fájt, egyáltalán nem fájt, de úgy lesokkolódtam, hogy nem tudtam idegességemben elhányjam magam, bőgjek, vagy mi legyen. Hazajöttem és lefeküdtem aludni, nem tudom egyszerűen az erő is elszállt belőlem. Ennyi volt.
Ma reggel, felkeltem. Az óra 7:50-et mutatott szerencsére azon az órán amit előreállítottam 5 perccel, mert mindig át tudom magam verni vele és időben elindulok, mert azthiszem már elkések. No ezúttal tényleg el voltam. Negyed órám volt felöltözni, mosakodni és munkába állni. Szerintem a rövidtávfutást az Olimpián most én nyertem, csak még senki sem tudja Londonban. Enni két okból nem ettem, egyrészt a fogam miatt, másrészt pedig MIKOR(???) ettem volna? Beértem munkába napszemcsiben beálltam a pult mögé bejelentkeztem a gépbe, a főnök háromszor is szólt hozzám, de semmi. Vivi kicsit szétszórt volt, legalábbis a fogaim tuti. Menet közben mesélem a főnöknek mi történt, rávágja hogy ááá, nem nagy ügy, mások is éltek már törött foggal, ez csak egy fog nem a világvége, nem halok bele, úgyis hazamegyek majd. Nem fogta fel a helyzet súlyosságát. Mondtam neki hogy de, anyukám kicsit félek, mert itt a fogorvos kicsit drága és eléggé hentesek az illetők. Biztos forrásaim vannak. Több is. A fánkot nyomattam napközben az legalább puha ls fél oldalon is ehető dolog. Oké. Munka letudva, menjünk haza és együnk. Már a leves(!) közben rájöttem hogy súlyos a helyzet. Még mindig nem fájt, de bizony bekövetkezett az amitől féltem, mozgott. De csak az egyik fele.
Innentől kezdve csak az olvassa aki bírja erős idegzettel.
Miután végeztem, bementem a szobába és tükörrel próbáltam felmérni a bajt. Igen egy darabja a fogamnak letörött a nagyobbik részről. De ott volt a helyén. De evés közben annyira meglazult hogy a körmöm már közéfért. Nem részletezem nagyon, de a lényeg a következő; gyor döntést kellett hoznom, gyorsat és keményet.
Pusztakézzel, körömmel húztam ki a fogamat, avagy az egyik felét. A szemöldökcsipesz is segített középidőtájt, a körmöm bele is szakadt. De végül kijött. Kihúztam a saját fogam, érzéstelenítés és minden nélkül. A vér persze ömlött a számból egy darabig, majd szépen elállt. Elmostam az eszközöket, levágtam a maradék körmöm tükörkében megnéztem a végeredményt.
Miért árultam ez mindezt? Miért? Miért nem titkolom el jól, és miért nem tartom cikinek vagy undorítónak? Egy okom van rá. Ha bárki is, de bárki aki egy amerikai út előtt áll, ennek az olvasmánynak a hatására elmegy a fogorvoshoz és minden fogát megnézeti és kezelteti, akkor már nyert ügyem van. Nekem ez a fogam egy gyökérkezelt tömött fog volt. De a tömés egyik oldala kijött még jó régen, de nem csináltattam meg. Aztán amcsi előtt akartam menni fogdikohoz otthon de nem ért rá és én sem igazán. Jobban elfoglalt a fogfehérítés mint a lyuk kezelése.
Egyszerűen saját magunk ellen elkövetett főbenjáró bűn úgy kijönni Amerikába hogy előtte nem mész el fogorvoshoz, hiába drága, hiába fáj. Itt hiába van biztosításod... akkor is fizetsz, nem úgy működik ez mint otthon.
És igen, miért húztam ki a saját fogam, kockára téve hogy balul is elsülhet? Több mint negyed évet leszek még itt, szóval nem várhat a kezelés. Ha itt elmegyek és megcsináltatom nem úszom meg 1000$ alatt. Nem vicc. Ráadásul elég szarul dolgoznak legtöbben. Igen pörögtek a kis dollárjelek a szemem előtt és elöntött a dac és a tenniakarás. Hogy most jobb-e? Egyelőre nem rosszabb az érzés mint eddig, de nem fityeg egy fél fog a számban. Most van egy fél fog, ami megmaradt, mellette egy lyuk, és sok sok ima, ami tán segít hogy ne legyen ettől már nagyobb a baj.
És miért ugrott be nekem a Másnaposok címnek??? Ki emlékszik arra, mikor a srác a saját fogát húzta ki? Na? Megvan? Igen... emiatt. :D
Éshát pont jól is jött, mert még másnapos is voltam, és egy menyasszony is eltűnt.

egy kis zene ajándékba :D

2 megjegyzés:

  1. Uhh, nem is tudom, mit mondjak. A Hangover filmet nem olyan rég láttam a tévében és szakadtra röhögtem magam, nekem legjobban a tigris tetszett a fürdőben. :-) Sajnállak a fogad miatt és egyben egy amazon hősnő is vagy a szememben, szerintem a fogorvos is kihúzta volna, jól cselekdtél. ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj ma én is meg kellett hogy nézzem még egyszer! Imádom. Főleg most, hogy nemsokára irány Vegas!!!
      Hát nem éppen éreztem magam amazon hősnőnek, inkább titulálnám úgy, hogy egy állat vagyok, mert a legtöbben ezt reagálták :D Amúgy szerintem sem tudott volna többet tenni a fogorvos mint én, de ez legalább ingyen volt. 2012-ben, Amerikában, az "álmok országában" kiderül, hogy az éremnek eléggé két oldala van. Legalábbis számomra...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...