Korán kelés volt, nagyon nagyon korán kelés. Nem mondom, ez a művelet eléggé nem esett jól, dehát valamit valamiért, ismét. Az idő egyáltalán nem volt nice, felhős borús, hűvös. Hát egye fene, ez van. Buszozgattunk, ahogy előtte nap elterveztük az útvonalat, nagyon profik voltunk. Hipp-hopp ott is termettünk, megreggeliztünk valami baromi drágán, rosszabb volt mint egy reptér, pedig csak kikötő Beálltunk a sorba, készítettek egy jó kis képet rólunk, aztán feltessékeltek a hajóra. Leültünk ilyen igazi lábas székekre a placc közepén és száguldottunk át Alcatraz szigetére. Az idő ekkor még nem javult. Nagyon gyorsan ott is voltunk, kb 15 perc. Leszálltunk, volt egy kis terelőszöveg aztán mindenki megindult. Kértünk audioguide-ot, német nyelven, de természetesen már miért is lett volna jól beállítva, angol volt.
A "pelikánok szigete" először világítótorony volt, majd a 30-as és 60-as évek nagy gengszterei raboskodtak itt, köztük tán a leghíresebb fazon, Al Capone. A sziget beceneve az egyszerű Szikla lett. Próbálkoztak néhányan szökéssel, de nem volt egyszerű dolguk. Mikor bezárt börtöni, fegyházi és mindenféle mivoltja, pár évre rá az indiánok elfoglalták a szigetet és IndianLandnek nevezték el. Először nem volt vészes, majd a sziget apraja nagyja elzüllött, végül a kormány tett róla hogy véget érjen ez az állapot.
Mikor végeztünk a szigetezéssel már egész jó idő lett, amúgy nem egy nagy terület, de saját különleges védett élóvilága van, ami kicsit furcsa kontrasztot ad az egésznek. Viviel elmászkáltunk olyan részekre ahol senki sem járt, dehát már nagyon jó felfedezők lettünk ekkora mi ketten. Dél körül elindultunk visszafelé a hajókával. Igazából ettől a helytől kicsit többet vártam. Láttunk pár cellát, de semmi különöset. Volt egy ilyen kiállítás vagy minek is nevezzem, a címe Élet gyilkosság után. És négy-öt ember, arccal vállalva mesélt magáról hogy mizu vele mióta kinyírt valakit és dutyiban volt. Ezúttal nem élőben a falon csüngött a képük és a történetük, de van hogy előadásokat tartanak. Nos, igazából durva hogy gyilkosok rohangálnak köztünk, sosem gondolkoztam el rajta hogy melyik vendégem lehet gyilkos. Csak egy volt aki közölte hogy épp most lőtték le, nem bírja használni, csak a jobb kezét. Mondom jó. Szóval van itt minden érdekes, mint a filmekben.
Ezután sétálgattunk a FishermansWarf nevezetű részen, ez a kikötő egy része. Az idő ekkor már remek volt. Megnézegettük a fókákat, ahogy heverésznek a nekik fenntartott lebegő stégeken. Nagyon drágák voltak ahogy ott feküdtek összebújva, de baromi büdösek is. :) Amúgy ez is egy olyan dolog volt amit nagyon-nagyon vártam, fókák, csak úgy a természetben. Jó tudom, ez város, de nem egy akvárium vagy valami. Nézegettük őket egy darabig, aztán engem sikerült néhány telefonnal felhúzniuk a Dunkinosoknak az agyamat. Beültünk egy mekibe, ami olyan ritka SanFranciscoban mint a fehér holló.
Néhány szó a városól. SanFranciscoban él a világ második legnagyobb számu kinai populációa - egyenesen Kina után. A buszon bemondják kínaiul is a dolgokat illetve, tényleg amerre a szem ellát valami ázsiaiba botlasz. Nos ne menjünk bele a véleményembe az ázsiai népekről, maradjunk simán annyiban hogy sosem vonzott a keleti kultúra. Volt sok ázsiai osztálytársam, többükkel kifejezetten jóban voltam, úgyhogy nincs itt semmi gond, csak nekem ebben a városban igen fura volt ezzel szembetalálkozni, ugyanis sosem hallottam erről előtte. Nagyon furcsa amúgy a dolog. LosAngelesben is sok ázsiai emberke volt, de messze nem ennyi. Amúgy ahogy észrevettem az ázsiai leányzóknak nagy a keletje, eléggé egzotikumok és nagyon szép csajszik vannak arrafelé. Fekete embereket viszont nem lehet túlságosan látni, az itt keleten sokkal-sokkal több van.
A kikötő után buszra szálltunk és felmentünk a CoitTowerhez, ez már eleve egy dombon van, nem túl magas épület, de igencsak kirí. Felmentünk, szűköske az egész, de gyönyörű a kilátás. Mindent lehet látni, a GoldenGate hidat a BayBridge-t, az Alcatrazt, a LombardStreetet, a kikötőt. Nagyon el van találva ez a tornyocska, de tényleg. Nem töltöttünk fenn sok időt de éppen eleget láttunk - mindent. Sőt, csak nekünk még szerencsénk is volt a fotózkodással, három ablakot is üresen találtunk. :)
A torony után elmentünk egyet kajálni a Chipotle-ba mert Vegasban is annyira jólesett. Ez volt a mexikói kaja-napunk. Ezúttal sem csalódtunk, imádom azt a kaját! Hazafelé vettük az irányt, ugyanis estére ezúttal programunk volt. Joseph a házigazdink ugyanis mitadIsten, pont promoter és hát igencsak otthon van ezáltal az éccakai életben és nem mellesleg az ingyen itóka is biztosított volt. Nem öltöztünk ki, semmi komoly, egyszerűen csak kényelmesen. Várakoztunk egy ideig, aztán útnak indultunk, busszal. Olyan utcáknál jártunk ahol már előtte megfordultunk. Az első állomásunk egy salsa-s hely volt, ahol nyomatták a zenét és a népek táncoltak. Kicsit olyan dirty dancing feelingje volt. Josephnek be sem állt a szája, mesélt és mondta, hogy táncot oktatott, meg hogy a csajával járt ide sokat és trallala. Eliszogattunk egy sörikét amit én ugye nem annyira szeressek, a vége Vivinél is landolt. Szuperül éreztük magunkat, bár tudnék is valami latint táncolni! :D
Ezután taxit intettünk, és elgurultunk egy másik helyre. Ez már ilyen kocsmás feeling volt, itt már ittunk valami rendeset is, és Vivi feltette újra a kérdést Josephnek, hogy van-e az alkarján kívül másik tetoválása is... Elfelejtette hogy már egyszer megválaszolta a kérdést és a válasz a következő volt; nem akarjuk tudni a választ. Avagy nyilvánvalóvá vált hogy kb hol is helyezkedik el a dolog, és végül előszeretettel el is mesélte a tetkó történetét, mi pedig nagyon jót nevettünk. Úgy mondta mintha arról beszéltünk volna hogy vett egy kiló kenyeret. A szöveg a következő; Keep going! :D
Innen kb szembe mentünk egy táncikálós zenés helyre, ahol kaptunk egy egy jello shot-ot Vivinek az első volt, nagyon vicces volt mert nem tudta meginni vagyis megenni, és Joseph segített neki. Nekem ment, kb rutinos voltam, a Northbeachi partik már megedzettek. :) Amúgy aki nem tudná, ez egy ilyen vodkás-ízesített zselé, és baromi finom. Be fogom otthon is vezetni!!! Megosztottunk Vivivel ketten egy pohár egyéb itókát és volt még egy kör jello-shot. Táncikáltunk, néztünk egy ilyen csippendél fiúkát aki ezúttal ruhában, de nagyon durván nyomta a táncot. Minket betalált valami indiai gyerek, akit végül a mi Józsink, kirakatott. Micsoda hős! Megszólalt a mi nagy SanFrancisco zenénk is, úgyhogy kerek volt a világ! Kettőkor záróra, mentünk is utunkra. Ettünk egyet a subwayben, aztán hazataxiztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése