Az utolsó napunk a napfényes sivatagban úgy nézett ki, hogy összepakoltuk a kis motyót, leadtuk a csomagmegőrzőbe aztán útnak eredtünk. Immáron hárman. Katicától még előző este elbúcsúztunk, az o gépe reggel indult vissza keletre. Így Vivivel és Krisztával megreggeliztünk, aztán szuvenírbeszerzésen voltunk. Mindenki kapott mindent, amit szeretett volna. Kicsit mászkálgattunk még, fényképeztünk, vettünk közösen egy pólót amin a következő a szöveg:
Ami Vegasban történik Vegasban is marad. Tulajdonképpen nagy dolgok nem történtek már csak lazulgattunk, sétálgattunk. Visszamentünk a Mirage-ba felvettük a pakkot és vártunk a shuttel-ra. Majdnem egy időben indult a gépünk, Kriszta visszaröppent SanDiegoba, mi pedig következő állomásunkra koncentráltunk, SanFranciscora. Ücsörögtünk a földön egy konnektor társaságában, cserélgettük a képeket. Ami a Vegas-i reptéren igen vicces az az, hogy végig tele van játékgépekkel. Szinte kaszinóban érezheted magad az utolsó pillanatig. Volt oxigén bár, azoknak akik kicsit túlhajszolták magukat. Idővel búcsút intettünk egymásnak és ki-ki a maga kis gate-jéhez ment. Nem volt azért könnyű otthagyni Vegast...
ez nem egy kaszinó... ez a reptér :)
No és itt volt az, ami még velem életemben nem fordult elő Féltem a repüléstől Szél volt, már a felszállás borzalmas volt számomra, ide-oda dobált a gép, és az egész út alatt nem éreztem mást, csak hogy le AKAROK szállni. Nem tudom mi volt velem, valószínűleg a kimerültség tett rá ennyire, de az a pár óra számomra pokoli volt, a leszállás is, meg minden. Már leszállás után éreztük hogy ez nem a napfényes LosAngeles és LasVegas. Azt sem tudtuk merre induljunk, kicsit felkészületlenek voltunk. Végülis itt is a shuttle mellett döntöttünk és egy fura kínai fazon szállítmányozott minket "haza". Az eső elkezdett esni, az arcunkról a vigyor megszűnt kicsit emiatt. Semmit sem láttunk igazából, a városból, de nem is számított csak tehessük le a cuccunk és érjünk oda.
Így is történt, megálltunk a ház előtt elénk ugrott két fickó, megragadta a cuccunk, borravaló a sofőrnek aztán már vitték is a csomagunk. Na a vendéglátónknak Josephnek be sem állt innentől a szája, a másik srác - nem tudom már a nevét - pedig asszisztált. Ismét a couchsurfing mellett döntöttünk, a spórolás jegyében. A meglepetés első körben az volt, hogy kiderült egy szobában fogunk lakni Joseph barátunkkal, egy kedvesen megvetett matracon a földön, o pedig a saját ágyikójában. Hát nem mondom, kicsit nem tudtuk hova tenni a dolgot. A fürdőszoba sem volt valami elsőosztályú, dehát na, mit is várunk, többnyire pasik lakják, meg néhány csak a házat. Baseball meccs volt szóval a két srác be volt pityókázva örömében mert a városuk nyert. A második körű meglepi a kisszekrényen heverésző füvestasi volt. Nem kevés marihuana heverészett ott zöldellve. Az egész szobában eleve egy ilyen fű és kanszag egyveleg volt, nem mondom, Vivivel kicsit lefagytunk hogy mi a szar ez, de végülis nem volt gáz. Joseph tulajdonképpen jó arc, semmi veszélyes. Okos tanult ember, csak vannak ilyen érdekes exrtái. Megkóstolta a páleszt ami Vegasból maradt, volt egy arca... :D Elszórakoztatott minket egy kicsit, aztán már alig vártuk hogy csak fürödhessünk és alhassunk. Megkért hogy tévén lehetőleg pornót ne nézzünk, mert azért fizetnie kell, és ez előző német csajok bizony nézegették, o meg fizetett. Hát, első számú terveink között szerepelt pedig, az "üljünk otthon és nézzünk pornót", de így le kellett mondjuk róla. Csak vicceltem... A matrac kifejezetten kényelmes volt és kifejezetten hamar és jót csicsikáltunk rajta.
Hát üdv SanFranciscoban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése