2012. november 1., csütörtök

Hurrikán, halloween, költözés


Jaj, tudom baromi unalmas a rizsám, de inkább leírom most gyorsan mint utólag ha már nem aktuális. Szóval... Hazajöttem ugye a fantasztikus kis két hetemről  aminek az utolsó napja már a hurrikánról is szólt számunkra. Hazatérésem is kb "mentőakció" volt, ugyanis senki nem nagyon tudott hazavinni a reptérről  ilyen olyan elfoglaltságok miatt(amiknek semmi köze a hurrikánhoz), munka vagy halloween bulik voltak kilátásban. Kicsit felhúztam magam igazából, de nyilván senki nem tartozik értem felelősséggel  csak rosszul esik ha a sajátjaim (értsd; magyarok) is tesznek a fejemre, idióta bulik miatt. De természetesen a hivatalos szöveg a munkára való hivatkozás volt... Senki olyan nem szánt meg, akire számítottam  de olyan, akire nem, na olyan húzott végül ki a csávából. A repülőgépünk SanFranciscobol szállt fel, Denverben pihent egyet, és az alatt a fél óra alatt intézkedtem magamnak fuvart, Elysia felvette a telefont, igent mondott és kb indult is értem. Felvett Philadelphiában és hazahozott, mint a villám. Végig mondta a magáét hogy a férje nem örült hogy eljött értem, de sajnos én annyira boldog voltam hogy hazavisz, hogy nehezemre esett együttérezni. Hálás vagyok érte neki tényleg, nagyon hálás. Mire hazaértem és beléptem a lakásba HÓFEHÉRKE fogadott, mellette pedig egy SKÓT. Ohh mondom éljen, elkezdődtek a halloween partyik. (amugy Janeth és Kati volt a jelmezekben) Én kicsit kócos voltam, egy "nagyon kicsit" fáradt is. Ha lett volna fuvarom képes lettem volna elmenni még bulizni, madárijesztőnek még el is mentem volna, de nem volt fuvar, maradt a szerető otthonom. Két hét után először voltam teljesen egyedül órákig. Csend volt, túl nagy csend. Nem mondhatnám hogy jólesett. A körülményeket nézve örültem hogy hazajutottam, de nem örültem hogy minden véget ért. Annyira azért nem volt akkor időm és energiám magamba zuhanni, inkább lefeküdtem alukálni a kényelmetlen ágyikómba. Két hetet aludtam végig különböző ágyakon, és ezerszer jobbakat aludtam mint itthon. 
Vasárnap felkeltem délután egy körül, Adri és Kati kinevettek. Hová siettem volna a keléssel na mégis? Nem beszélve róla hogy 3 óra időeltolódásból jöttem, tehát nekem csak délelőtt 10 volt. El akartam menni bankba, be is öltöztem mint az eszkimó, mikor Kati megemlítette hogy vasárnap van, avagy nem jár már busz. Nagyonjó. Bementem a Dunkinba, fuvart remélve, meg a csekkemért. Olyan idegen volt az egész, valahogy olyan furcsa volt és új. No meg a halloween dekoráció el nem maradhatott, pókhálók, pókok, tökök... Anthony beleegyezett hogy elvisz a bankba, igy is lett, felvettük a fényképezőgépem, beszaladtunk a bankba, majd le a partra. Miért is? Hurrikánt nézni. Avagy a vizet. Kiszálltunk hát lenn a beachen, bedeszkázott kirakatok, rajtuk feliratok, hatalmas szél, eső és szürkeség. Lementünk a partra, a homokos rész a felére csökkent, annak aki ismeri milyen volt előtte annak ez azért durva látvány volt. Biztos voltam benne hogy idővel feljebb is jön a boardwalkra. Pillanatokon belül tiszta homok lettem és csurom viz. Bementünk az ottani Dunkinba, éppen zártak be, pedig csak délután 4 körül voltunk. A platóra feldobtunk pár tálca fánkot és süvítettünk vissza. Anthony hazavitt.










Mivel riogattak a boltok bezárásával, meg az áram kimaradásával kénytelenek voltunk "nagybevásárolni"vagyis legalább három napi kaját beszerezni. Arról volt szó, hogy vasárnap este 8-tól elmegy majd az áram. Nos nem ment az áram sehová. Szél és eső volt, de semmi egyéb. Nekem elvileg hétfön kellett volna először dolgoznom. Adri reggel ötre ment volna, időjárásfüggő volt. Ott tanakodtunk és telefonálgatott reggel fél ötkor hogy akkor most mi van. Nem kellett bemenni, nem volt aznap meló, a szél erősödött egyfolytában. Visszaaludtam nagynehezen, nem tudom mikor keltem, de nem is számított  Kicsit gázos volt addigra már odakinn, kijárási tilalom volt, ha megláttak sétálgatni vagy vezetni, 150$ bünti. Unalmas volt nagyon, egész nap ettem kínomban  unalmamban, kb feléltem mind a három napra valót. Kati sütött, én filmeztem, mindenki laptopozott, ötpercenként időjárásjelentett Adri,elkezdtem összepakolni a bőröndjeimet, Adri követte példámat. A szél erősödött, néha már a ház is rengett. A wc-ben a víz fel-le mozgott, néha vibrált az áram, de semmi.
az erkélyen a tárolóban, Kati cigizett és hát szél volt :D

Mire este végeztem a filmmel, csend volt és alig esett. Aludni ekkor fáradság hiányától nem tudtam, igy hajnal kettőkor mikor megtudtam hogy reggel ötre mennem kell dolgozni nagy kínban voltam. Annyira ideges lettem hogy nem alhatok sokat hogy elaludni sem bírtam és ebből az lett hogy másfél óra alvás után megkezdtem két és fél hét kihagyás után a 10 órás műszakomat. Tiszta zizi voltam és viszonylag passzív... Nem igazán érdekelt semmi. Minek állok itt? Ez volt a nagy kérdésem. Elmúlt ugyebár az az időszak amikor VALAMIért dolgoztam. Most már csak úgy "miért ne"-ből. :)
Háromkor végeztem, rohanás haza és kezdődhetett a nagy költözködés. Nem a hurrikán miatt és nem is bármilyen egyéb katasztrófa miatt, hanem mert hó végéig szólt az albérlet. A további két hetet máshol töltjük. Adri szerzett egy aranyos kis házikót, el sem hiszem milyen jól jártunk ezzel. Az idős nő, akitől béreljük adott fuvart a terepjárójával, két kör volt. Ráadásként a bringáját is kölcsönkaptam erre a két hétre. Óriási! Feltettük a bringát a kocsira visszavitettük magunkat a házhoz. Én voltam a porszívófelelős  fehér padlószőnyeg mellett ez nem vol egyszerű feladat. Este 9 körül végeztünk. Leültünk meginni a búcsú-feleseket, jókat nevettünk, énekeltem nekik az utolsó megmaradt héliumos lufi segítségével  Baromi vicces videók készültek az Iphoneokkal. 10 előtt búcsút intettünk, elkísértük Katit a Dunkinhoz, őt ott vették fel és vitték az új lakhelyére. Mi ott bringára pattantunk, és hazatekertünk. Igy időben nincs messzebb a melóhely, de attól még távolabb van és hát na, nem ugyanaz.

 búcsúitalok 

 tiszta horror

 felmostunk az utcán Sandy után :D

jaj a szobám! üres... :( 

meg is pihentem a nagy pakolás után - az ucán

Kipakolásztunk itthon kicsit, megvetettük az ágyikót, lezuhanyoztunk és ki-ki elvonult SAJÁT rezidenciájába, ugyanis SAJÁT szobánk van. El sem hiszem, fél év után egyedül alszok egy szobában, egyedül az enyém. Oké, két hét, de akkor is durva. Így sem voltunk tucatnyian, csak én meg Adri, külön ágyikón, nagy szobában, de mégis, nem egyedül. Hihetetlen, egyenesen furcsa!
Reggel kicsit meglepetten ébredtem, megint nem tudtam hol vagyok, merre szálljak le az ágyról, de már nem csodálkoztam, hiszen ezt csinálom már hetek óta. Adri elkísért első utamra reggel melóba, ő még elhozott pár cuccot a lakásból. Köztük az internetet, amit szerencsére be tudtunk itt is üzemelni. Halloween napja volt, beöltözve kellett dolgozni, ami nálam egy fekete pólót és egy boszorkánykalapot jelentett. Még igy is sokan megdicsértek, de nem vittem túlzásba mert nem volt éppen jelmezvételre időm. Fotó - bocsi - de nincs ... :D Elfelejtettem. Én szerencsére csak délig dolgoztam, egy élmény volt. Tiszta idegen emberek lepték el a Dunkint, a hurrikán és egyéb dolgok miatt. Nem szeretek idegenekkel dolgozni, nincs meg az összhang, a ritmus. Katival és Adrival elmentünk egy angol étterembe, Fish n Chips-t enni, nos, sosem rajongtam se a halért se az angol kajákért és továbbra sem fogok. Egynek elment... Utána fel a lakásba, utolsó simítások  egy-egy kör Adrival a bankba, aztán vártuk Gergőt, avagy én értem előbb haza, be is szundiztam azon az egy darab fotelon ami még volt a nappaliban. Megjött Gergő, elkezdte tenni a dolgát, majd Adri is, lehordtunk minden maradékot a kukához, repült ott TV, nyomtató, váza, íróasztal  matrac, fagyasztott hús, minden! Elszámoltunk, aztán távoztunk, semmi érzelgősség. Csak elmentünk. Otthagyva fél évet.
Bringára pattantunk, szatyrokkal, dobozzal fagyasztott hússal, és HAZAtértünk. Csak lazultunk. Semmi egyéb. Jó kis lakáska ez, avagy bocsánat, ház. Van egy saját házunk, saját szobákkal és ennek az a szépsége, hogy valószínűleg jövőre is ezt vesszük ki. Jópofa. Nem egy lakóparki csodalakás, medencével, de van saját szoba, kert, és egy felállíthatós medence, nekem tetszik. Jövőre úgyis szeretnék venni egy kocsit, a melóba járás is meg lesz oldva. Azthiszem szerencsénk volt ismét.
Ma felkeltem 11 nulla-nullakor, Adri akkor ért haza, felöltöztünk és elmentünk egyet bringázni csak ugy, ősz van, tök szép minden, a hurrikán kicsit megtépázta az erdőt, sok fa kidőlve, de tulajdonképpen szép volt a természet. Tettünk egy kitérőt a Dunkin felé is. 10km-et mentünk, nem sok, egy órát mentünk csak. Szuper volt. Azóta pedig itthon lazultam, szabadnap van, isteni!!! Este megjött Adri, felkaptuk a hátizsákot és átmentünk az úton, tök-eltulajdonítási megfontolt célzattal. Tökmező van velünk szembe, mi pedig szeretjük a sült tököt. Kettőt elhoztunk, kimagoztam, felszeltem, megsütöttük, és ettünk. Most éppen tökmagot sütök, jó lesz elszotyizni. Azthittem nem történhet már semmi extra, de nekem ezek is nagy élmények ám még, Nem tengerparti heverészések 40 fokban, hanem kabátos őszi dolgok, de ma is nevettem azért magunkon, a tök-projekt közepette. Két feketeruhás ember a susnyásba szerencsétlenkedik, holt sötétben, kopogtatja a tököt, mint a dinnyét, azt sem tudtuk melyik jó vagy sem. Illetve bringázni is annyira felszabadító volt. 



az új haverom 



Otthagytunk valamit, teljesen otthagytunk. A kis lakáskánkat, amit annyira szerettünk. A medencére és tóra néző szobánkat, az erkélyt, a hatalmas gardróbot és fürdőszobát. Ugy szerettem. Éjszakáim, nappalaim  napsütés és hurrikán, egy csomó ember, és hangulat marad ott. Hiányozni fog. Fél évet éltem le ott, nagyon különleges fél évet. Annyira szuper volt az egész. Megéltem ott annyiféle dolgot, annyiféle érzést. Rengeteg rossz napom volt, de az otthonom mindig szerettem. Büszke voltam rá. Voltak olyan sztorik, hogy icipici lakásokban aludt tucatnyi ember, volt akinek a gáztűzhely mellett jutott hely, egy fürdőszoba. Vagy éppen egerek, bogarak, bármi. A lakással valóban szerencsénk volt, de természetesen meg is fizettük az árát. Nem volt éppen olcsó mulatság, mint ahogy itt sehol sem olcsó lakni.
Most olyan zavarféle van a fejemben. Nem tudom szívem szerint mennék, vagy maradnék. Most végülis jó itt, de otthon is jó lenne. Mondjuk nagy választási lehetőség nincs, menni kell. Két hét múlva ilyenkor már otthon leszek olyan emberekkel, akiket imádok. Itt is hagyok jónéhány kedvelt embert, de határozottan semmi nagy nagy barátság nem alakult. Elvakított amúgy most kicsit California abból a szempontból, hogy százszor szívesebben élnék ott, de ez nem ilyen egyszerű. Ott munkát találni és megélni még az amcsiknak sem egyszerű. De kétségkívül élnék inkább ott, mint itt. Országon belül is hatalmas a különbség. De erre majd kitérek tényleg az oda tartozó bejegyzésekben, ígérem  a következő már arról fog szólni. LA-ről, az én nagy szerelmemről!!!
Amúgy Atlantic City kapta a legnagyobb zúzást Sandytől, a hurrikántól, pont az én imádott városkám, a nyaram legjobb élménye. Azt mondják soha többé nem lesz a  régi, a part a harmadára csökkent és a parti sétányt szétzúzta a szeles viz. Jaj édes istenem, a szívunk szakad érte, szuper kis élmények fűznek hozzá, és gyönyörű volt a napfelkelte. Remélem rendbe tudják azért szedni. Annyira sajnálom szegénykét. Itt pedig a közelben OceanCity is kapott, ott a hatalmas stég vagy mi a neve ment tönkre. Dewey Beach, a nyári bulik helyszíne is víz alatt volt, illetve a híd is járhatatlan volt. Szóval volt itt káosz éppen elég, de valahogy Delaware, picinyem, megúszta szerencsére. Anyunak annak idején első kérdési között szerepelt a hurrikán, hogy itt szokott e lenni. Én pedig mondtam hogy DEHOGYIS, erre nem jár hurrikán... Ömm, bocsi anyu, tévedtem... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...