2012. november 4., vasárnap

Welcome to Los Angeles!


Oktober 13. szombat

Eljött hát a nagy nap. Igazán izgatott voltam. Összedobáltam a maradék cuccomat, kicsit késésben voltam. Mire Janeth megérkezett lettem éppen készen. Lecibáltuk a kuffert, betuszkoltuk a kocsiba, aztán átkocsikáztunk a Dunkinba. A borravalóért és elköszönős célból mentem, de olyan bunkó hangulat fogadott hogy ihaj. Ráadásul a pénzem sem volt összekészítve. Ezután elmentünk a Wawaba ki-ki megvette reggelijét, tankoltunk, aztán tovasuhantunk Philadelphia irányába. Janeth nagyon izgult, ez volt az első eset hogy a barátja nélkül vezetett Phillybe. Ezért is jött velünk Kati, hogy hazafelé Janeth ne legyen egyedül. Már az autópályán voltunk mikor Janeth észrevette hogy kocsi nem úgy gyorsul ahogy kell, így félrehúzódott kétszer is, de nem fejtettük meg mi lehet a probléma. Dél környékén volt megbeszélve a találkozó Vivivel, de mi már egy órával hamarabb értünk fel a reptérre. Tulajdonképpen nagyon egyszerű a philadelphiai repülőtér, semmi bonyolult nincs benne. Leparkoltunk, visszabuszoztunk az ingyenes járattal. Becsücsültünk az E terminálba és vártuk Vivit. Gondoltam ha már így összegyűltünk ismerjen meg mindenki mindenkit, ha csak egy "szia" erejéig is. Elvégre is egymásról beszéltem nekik egész nyáron. Ellenőriztem a csomagjaimat hogy kilóban hogy állok, és éppen egy pár dekával léptem túl, így kiszedtem pár dolgot és beletettem a kézitáskáimba. Érdemes tudni, hogy a Southwest légitársaság talán az egyetlen amelyik nem számol fel díjat a bőröndökért, holott egyéb társaságokkal, ha Amerikán belül utazol van díja. Itt ráadásul kettőt is feladhatsz ingyen, illetve két kézipoggyászt. 
Megérkezett Vivi, volt nagy öröm, bemutatkozás és mondóka. Vivi is lemérte a bőröndöt, neki eléggé túllépte, a tusfürdő, testápoló a kukában landolt és pár cipőt is kénytelen volt átosztályozni a kézipoggyászba. Aztán rendben voltunk. A csajoktól elköszöntem, útnak eredtek hazafelé. Mi pedig szépen becsekkoltuk. Álltunk a pultnál, pont egyszerre, de külön ügyintézőnél, mikoris látom hogy Vivi leadta a bőröndjét, majd úgy kérdeztek vissza hogy ki megy LasVegasba, aztán kiderült hogy rossz címkét tettek a csomagjára, majdnem elküldték Vegasba, úgy halászták vissza és cserélték ki. Nem fejtettük meg hogy minek volt köszönhető hogy visszakérdeztek, mikor már a csomagot elvették és szalagra rakták, de hajszálon múlott. Na akkor én is berezeltem és vissza is kérdeztem kétszer hogy jó helyre küldik-e a bőröndöm.


utolsó simítások a virtuális életben

 vasmadarunk

 mert halloween sem volt messze



nehogy unatkozzunk... :)

Felmentünk a terminálra, kerestünk konnektorokat, az első nem volt nyerő, majd a másodiknál egy órácskát gépeztünk majd továbbálltunk a gate-ünkhöz. Megreggeliztünk a baromi egészséges mekiben, aztán felmasíroztunk a gépre. Sajnos nem ülhettünk egymás mellé, teli volt a gép, illetve Vivi nem is ablak mellé került. Én igen, mellettem egy spanyolajkú idős házaspár ült, Vivi pedig egy anya-fia párost fogott ki. Láttam Philadelphiát madártávlatból, egészen jól nézett ki. Előttem nyávogást hallottam, oda is szóltam Vivinek hogy itt egy macska. Életemben nem láttam vagy hallottam még repülőgépen háziállatot, így a dolog kissé meglepett. Először hülyének is néztem magam, gondoltam lehet hogy valami gyerekjáték adta ki ezt a hangot, de mikor már teljesen megfeledkeztem a dologról, egyszercsak az előttem lévő ülés ablaka felé tapicskoló icipici babacica bekukucskált felém én pedig annyira megsimiztem és ölelgettem volna hogy az nem igaz. Annyira kis édi volt. Hiányzott is a saját macskuszom... A légiutaskisérők egyike, egy fekete teltebb, hatalmashajú jópofa csaj, játékot játszatott, hogy találjuk honnan van az akcentusa, hova valósi, lehetett tippelni, végül megsúgta Denver előtt hogy valami afrikai országból, de nem emlékszem melyikbe. Útközben láttam "gabonaköröket", fogalmam sincs mik azok, mire jók és mért kör alakúak, valami mezőgazdász megsúghatná. A másik hatalmas "élmény" a repülőgépen való mosdóhasználat volt. Repültem már jónéhányszor, és hosszúakat is, de sosem voltam még dologvégzésen repülőn, ez nem is volna megemlítendő dolog, de nálam még ez is különlegesre sikeredett. Egész nyugodt, rázkódásmentes utunk volt, mígnem úgy éreztem szólít a természet, de nagyon. Felállítottam a házaspárt és sebesen rontottam az icipici kis kabinba, amibe éppenhogy annyi helyed volt hogy belépj. Kényelmetlenül pozícióba helyeztem magam, majd abban a szent pillanatban a gép elkezdett rázkódni, de nem is olyan gyenge módon, én pedig faltól falig csapódtam, letolt gatyával, esemény közepette. Valamire mégiscsak jó volt a kabin szűkössége, baleset igy sem történt, maradt minden a helyén, csak elég abszurddá sikeredett az esemény. 

 Philadelphia

 ez is Philly

 gabonakörök


 tanyák


 Denver Airport

reptéri naplemente

Denverben szálltunk le pihenőre, tankolásra és akinek kellett, átszállásra. Mi a gépen maradtunk, hiszen folytattunk utunkat kicsit később. Az idő itt elég ramaty volt, eső, felhők és miegymás. Egy csomóan leszálltak, de pont az előttem lévő macskás csaj nem. Nézegettem is a cicust, beszélgettem a csajjal, megérdeklődtem a pici nevét, Ági volt a macska neve, avagy hivatalosan Ágnes. De olyan magyarosan ám! Aztán közölte az apró tényezőt, hogy Ágiról nem tudjuk fiú-e vagy lány, mert túl kicsi, nem tudták megállapítani. Mondtam a csajszinak, ha gondolja majd én megmondom, ebben profi vagyok. Ennyiben maradtunk mer Ági éppen alukált. Időközben jött az sms hogy Janeth kocsija hazafelé lerobbant, nagyon nehezen indult újra, még szerencse hogy nem Philly felé történt ez. Vivi helyet változtatott, mögöttem maradt, de az ablak mellé ült. Újabb felszállás következett, Denverből semmit sem láttunk, se jobbra, se balra, de nyilván létezik. Előttünk kezdődtek a hegyvonulatok, havas tetők, később kanyonok, majd sivatagok. A naplemente jó hosszúra nyúlott mivel követtük az irányát. Kaját nem túl sokat kaptunk, keksz volt, meg egy-egy pohár üdcsi mindkét felszállás után. Nem is vártunk többet. Időközben Ágnes felkelt, elkértem a gazdájától és megállapítottam hogy ÁGI: FIÚ. Olyan jó volt kézbevenni!

hasadás

A nap szépen lement, majd idővel elkezdtünk látni sárga fényecskéket, egyre többet, egyre nagyobbakat. Az ablakra tapadtunk. Próbáltam beazonosítani merre lehetünk, honnan jövünk de először nem ment. Aztán egyszer csak megpillantottam a távolban LosAngeles downtown felhőkarcolóit és rögvest felhívtam rá Vivi figyelmét. Eszméletlen szép volt így a város, csupa fény, mögötte pedig hegyek. A belváros szépen távolodott, egyre süllyedtünk és véégre leszálltunk! A nap legcsodálatosabb mondata következett vagy talán az egész évé;
 Welcome to LosAngeles!

LA - nem látszik, de el lehet képzelni :D

Megcéloztuk a bőröndöket, értesítettük Évit, aki ekkorra már egy ideje körözött nekünk a reptéren. A csomagok lassan de megérkeztek, szóval jó helyre küldték őket, majd szépen kiálltunk az arra kijelölt helyen és vártuk Évit. Már ekkor nagyon érződött hogy egészen más minden, pálmafák velünk szemben és abszolút jó idő. Kérdeztem Vivit hogy milyen autót is várunk, mivel jön, de annyira sikerült rájönni hogy fehér talán. Nos, le is parkolt egy icipici lány egy jó nagy Infiniti terepjáróval. Kicsilány avagy Évi kipattant, segített bepakolni, jött egy gyors bemutatkozás, majd ugrottunk is a kocsiba. Évi olyan volt amilyennek elképzeltem, alacsony, kis törékenynek tűnő egzotikum. Nagyon aranyos hangja van és egyből nagyon szimpatikus volt. Hirtelenjében eléggé zavarban voltam, hiszen ők már ismerték egymást Vivivel, de később rájöttem, teljesen jól be tudok kapcsolódni a beszélgetésekbe, minden a legnagyobb rendben. Hihetetlen forgalom volt a reptéren, de legalább már itt elkezdhettünk ámuldozni. El sem hittem hol járunk, Évi végig mutogatta hogy ez mi, az mi, majd tett egy letérőt hogy megmutassa nekünk az óceán menti díszkivilágítást  Mi már ekkor totális extázisban voltunk, pedig annyira sokat még nem is láttunk. Az út vége felé már kanyarogtunk jobbra, balra, dombról le és dombra fel a sötétben a nagy autóval, de Évi nagyon profin nyomta. Megérkeztünk végül egy cuki kis házhoz, nagyon szép volt. Teljesen más stílusban építkeznek mint nálunk itt a keleti parton. Behurcoltuk a bőröndöt, köszöntünk Évi host anyukájának (ugyebár Évi is aupair). A szobája nagyon szuper, egy jó nagy franciaágy, egy másik ilyen ágy-heverő valami, hatalmas gardrób, saját fürdőszoba. Nagyon hangulatos, jól belakott szoba, sok cipellővel, csajos, annyi szent.
Nem volt sok idő se szusszanni, se feleszmélni, öltözni kellett, puccba vágni magunkat, mert a hollywoodi éjszaka már várt is minket. Nem voltunk éppen sem üdék sem frissek, de egyáltalán nem törődtünk vele. Újraélesztő-zuhanyzás, elkészültünk, majd jöttek is értünk Évi barátnői, egy osztrák és egy német lány. Vivivel nekünk tökéletes is a németajkú társaság, hisz szeretjük, beszéljük a nyelvet. Bepattantunk a Volkswagenbe, Marie, a német leányzó volt sofőr. Megálltunk egy boltnál, vett magának egy szerinte enegrigaitalt, majd folytattunk utunkat. Már akkor feltűnt hogy a csaj valami eszméletlen módon jól vezet. Évi közben kommentelte éppen merre járunk. Beverly Hills, jobbra a Playboy villa, West Hollywood, végül Hollywood. Egy parkolóházban hagytuk a kocsit, levonultunk és a Lure nevű helyre mentünk. Megint promóterrel, akárcsak NewYorkban. Szóval az ingyenes bejutás és italfogyasztás biztosított volt! A hely nagyon menő volt, beöltözött táncoslányok valami magaslaton, szuper zene, bombanők és első osztályú férfi felhozatal. 

 Marie Melissa Évi

 végre együtt!





emelem poharam LA-re!

Tulajdonképpen első sokkomban kicsit szorongtam is a sok szép nő között, tényleg mindenki pálcika, miniszoknya és igazán dögös cipellők. Majd megbeszéltem magammal hogy ez nem az életem, úgy értem ez csak egy kis bepillantás ebbe az életbe, életformába, aztán elengedtem magam. Nézegettem a pálmafákat, az embereket, a táncosokat, iszogattunk, táncikáltunk, készültek a fotók, beszélgettünk. Aztán hogy egy kis eksön is legyen Melissat, az osztrák lányt megharapta(!) egy fickó, a csaj pedig lepofozta a gyereket a táskájával. Ezt a jelenetet én pont végignéztem és nem volt túl aranyos a szitu. A pasast végül kirakták, de Melissa nem tudta magát ilyen könnyen túltenni a dolgon. Mi még táncikáltunk, majd konstatáltuk hogy elvesztettük Melissat, hazaindult más kíséretében. Így zárórakor négyen mentünk hazafelé, újra keresztül Hollywoodon és BeverlyHillsen. Fel sem fogtam hol vagyok, mi történt. Megálltunk a mekinél, meghajnaliztunk hazamentünk. Őszintén szólva, altatni nyilván nem kellett, pár óra alvás után megjártam Philadelphiát, Denvert, összesen 7 eltöltött óra a repülőn, majd egy fergeteges indítóbuli Hollywoodban, három óra időeltolósással. Nájsz! Nem hittem volna hogy ez tényleg ennyire, de ennyire szuperül fog indulni! Máris megismertünk egy csomó új embert akikkel a történet itt nem ért véget, éppencsak most kezdődött!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...