Álltunk hát a sorba a reptéren, hatalmas sorban. Elkezdtünk azért kicsit aggódni, mert nem nagyon volt sok hátra a gép indulásáig, alig egy óra. Évi csak feladta a cuccát ő már online becsekkolt, mi pedig vártuk a lassú halált. Ezer év múlva végre sorra is kerültünk, aztán rohantunk is be a váróba, gyors meki, aztán már szállítottak is fel, szóval frankón majdnem lekéstük.
Mi Évivel embertelenül fáradtak voltunk, és akármennyire próbáltam ébren maradni hogy nézzem a kilátást, nem nagyon jött össze, tekintve hogy még 20 percig gurulgattunk ide-oda. Mi bealudtunk, aztán igazából ahogy felszálltunk, le is szálltunk. Pont elkaptuk a tökéletes pirkadati panorámát Vegasra, a Strip-re avagy a főutcára ahogy az összes menő hotel van. Leszálltunk, magunkhoz ragadtuk a csomagjainkat, aztán leültünk, megvártuk hát Krisztát, o egy órával később érkezett SanDiegoból. Nyáron érkezett, o is aupair. Mi Évivel folytattuk az alukálást. Reggel hét volt, hosszú nappal és éjszaka volt mögöttünk és Vegas is csak ránk várt. Kriszta betoppant, én pedig felriadtam és üdvözöltem, fogalmam sem volt hol vagyok, mi történik. Kimasíroztunk a shuttle-buszhoz, vettünk egy-egy odaissza jegyet, majd befurikáztattuk magunkat a Cosmopolitan-hez. Ott is voltunk 10 perc, alatt, ez volt az első megálló. A bácsi mondta is nekünk hogy itt is vagyunk Cosmo-lányok. Már a garázs eléggé elegáns volt. És ez még semmi.
Begurultunk szépen a hotelbe, mint valami elcseszett Sex és NewYork jelenet, olyanok lehettünk. Túl korán volt még, a szobát tudtuk hogy nem foglalhatjuk el, de bejelentkeztünk szépen, majd a csomagjainkat is leadtuk. Végiglejtettünk a szálloda halljában és nem tudom szavakba foglalni mi pompa volt ott mindenfelé. Akkora kristályfüggöny mint egy kisebb lakás, gyönyörű kaszinó, bárok, szőnyegek márványok és csupa-csupa exkluzív elegancia. A hotel valami iszonyatosan nagy, tárképet is adtak hozzá, Több épületszárnyból áll, csomó lift és mozgólépcső meg minden!
Kiléptünk a főbejáraton és már a Stripen is voltunk, azonnal szembejött az Eiffel torony. Megindultunk balra, mellettünk egyből a Bellagio, a hatalmas szökőkútjával, vele szemben Párizs, mellette Róma, avagy a Caesars. egy kis Flamingo, csomó felüljáró a gyalogosoknak, a távolban pedig a hegyek. Nem győztük kapkodni a fejünket. Jobbra, balra előre, hátra. Minden felé volt valami elkepesztő!
Tulajdonképpen kajálni indultunk és találtunk is egy ilyen gyorsétkezdés helyet, meki, pizza, burrito és kínai Mindenki választott valami kis kedvére valót, aztán már siethettünk is vissza, ugyanis pont mire odaértünk, még kajálás előtt hívtak is, hogy kész a szobánk. Elmondták az szobaszámot. Már visszafelé sétáltunk mikor beugrott hogy a szobaszám mit is foglal magában, és hát a miénk úgy kezdődött hogy 49. Na mondom, nem lehet ekkora mákunk hogy a 49-re kapunk szobát!!!??? Visszamentünk hát és kiderült hogy igenis a 49-en van a szoba!!!
Felmentünk és már a folyosó ablakán kibámultunk és ott sipítoztunk hogy hol is vagyunk. Kártyás lift, kártyás ajtó, na és a szoba!!!! Szavak nincsenek rá! Tényleg ötcsillagos volt!!! Két franciaágy, elhúzható ajtajú fürdőszoba a zuhany egyik oldala üveg és az ágyra és ablakra nézett, na és az ablak, avagy üvegfal... hát valami eszméletlen!!! Alattunk a mélyben egy medence, előttünk pedig egy másik hatalmas épület, a reptér, a város és a hegyek!
Nyomattunk egy kis zenét a TV-n, vártuk Katicát NewYorkból, hogy meglegyen a teljes létszám. Vivi leugrott érte, volt nagy öröm, aztán készülődtünk is, mert menni KELLETT a medencékhez. Na hadd ne mondjam!!! A medence a város felett jónéhány emelettel volt, kilátással az Eiffel toronyra, teli pálmafával, heverőkkel ágyakkal a vizén jakuzzi, és másik két medence. Hát úri dolgunk volt, megragadtuk egy egy törcsit, ledobtuk a cuccost és körbepróbálgattuk az összes medencét. A nap ekkor még szépen sütött végül beültünk a legnagyobba, ilyen pancsoló féle, és csak csacsogtunk és élvezkedtünk. Hihetetlen érzés. Öt huszonéves lány, Vegas egyik legújabb és legjobb hoteljének a medencéjében csücsül, napozik és dumálgat. Igazából mindenki másik pontjáról jött az országnak, és volt akik aznap találkoztak legelőször de nem okozott ez cseppet sem akadályt.
Miután kiáztattuk magunkat, nekiindultunk a alkonyatnak. Végigsétáltunk a másik irányba, Planet Hollywood, MGM, NewYork NewYork. Aztán volt egy küldetés, találjuk meg a Welcome To Las Vegas táblát. No szépen csekkoltam a neten, és mondtam a többieknek hogy nincs ám messze, itt van a Mandalay Bay mögött. Közeben előtte már felvilágosítottak ugyan, hogy nincs oda út meg h messze van, menjünk taxival, dehát a magyar ember már csak jobban tudja mint a helyi, így nekiindultunk az ismeretlennek. Nem vicc, másfél órát gyalogoltunk csak odafelé, egészen el a város elejébe aholis végre megtaláltuk azt a fránya táblát! Az odaúton sokat nevettünk amúgy, meg kicsit hisztiztünk is, de megcsináltuk. Katicával még össze is házasodtunk elméletben egy kápolna előtt pont mikor csókos képre készültünk, még harangoztak is, így volt hatalmas röhögőgörcs Benéztünk a Luxorba, a piramisba, kaptunk is karszalagot ingyen italra volt érvényes, de mi csak toalettet jöttünk vizitelni. Végül át kellett futni a többsávos úton és ott voltunk. Kismillió kép, majd indultunk vissza, mert idő volt, buliba kellett készülni. Egy ideig sétáltunk, próbáltunk taxit inteni, de semmi. Végül elkaptunk egyet és visszafurikáztunk
.
Mint a szélvész, felkészítettük magunkat a Las Vegas-i éjszakára. Mindenki nagyon csini volt. Meghúztuk indulás elott a Vivi által szolgáltatott jómagyar házipáleszt, kilepőként Buli előtt meg akartuk nézni a Bellagio szökőkútjának a showját, így szépen elindultunk időben Meg is csodáltuk, azért nem semmi ezt élőben látni. Ocean's Eleven, nem más, az a film az, ami az eszembe volt végig. Végigsétáltunk a szökőkút mellett, egyenesen a Bellagioba ugyanis oda voltunk hivatalosak bulizni. Nagyon szép volt belülről a szálloda, régiesebb elegancia, de nagyon nagyon ízlésesen A Hyde nevű helyre szólt a meghívásunk azonnal benn is termettünk és kapkodtuk a levegőt Hát nem azért, de elég jó kis helyecske ez is, pont a szálloda alsó szintjének a közepén, kilátással a szökőkútra és ez Eiffel toronyra. Táncoslányok, füst jó zene. Ismét ingyen szórakoztunk, egyetlen dollárkát sem költöttünk sem belépőre sem pedig italra. Pezsgőzgettünk cseresznyét is kértünk hozzá, tiszta tiszta nagyvilági gazdag életet éltünk! A kutyát nem érdeki hogy ez csak egy átmeneti állapot, egy kölcsön vett élet! Akkor és ott ez a mi életünk volt, velünk történt és senki nem foglalkozott azzal, honnan jött és hová tart. Meghívott egy csapat nem tol szépszál legény az asztalukhoz, de csak azért fogadtuk el, mert jó volt a kilátás. Táncikáltunk, vigyorogtunk, nem bírtunk betelni az egésszel. Megintcsak nem hittem a szememnek.
Elszórakoztunk ott pár órát, majd továbbálltunk, megpróbáltunk benézni a másik helyre ahová kaptunk ajánlást, de oda sajna nem jutottunk be, ilyen az, ha az ember nem promóter által megy... Nem biztos hogy bejut, se pénzért, se ingyen, arról nem is beszélve hogy ha be is jutsz, ingyen max akkor iszol ha meghívnak .. Szóval ki van ez ól találva! Hazabaktattunk hát a 49-re, őszintén szólva nem győztünk betelni a látvánnyal!!! Vegas éjjel ilyen magasságból! Mi ez ha nem egy álom??? Imádok írni és próbálom is elvezhetően és erezhetően elmondani hogy mi milyen volt, de egyszerűen van amit nem lehet. Van amit látni, mutatni kell. Mert a szavak egyszerűen kevesek. Pedig a magyar nyelv aztán tényleg elég választékos. Nem is tudom, Vegas egyszerűen állati jó! A társaság pedig szintén, nagyon szupi ilyen helyen sokadmagaddal lenni és együtt átélni mindent. Ahh, ezt nekünk találták ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése