Egy újabb napsütéses gyönyörű reggel, Évi elindította a gyerekeket suliba, addig mi összeszedtük magunkat. Kocsiba be, "szokásos útvonalon" Beverly Hills - Hollywood-on keresztül, egyenesen fel azon az úton ahol már előző nap fényképezkedtünk a Hollywood Sign-nal, avagy jellel, csak ezúttal feljebb jutottunk. Iszonyat szűk kanyargós utcácskákon mentünk hegymenetbe, volt ahol két kocsi sehogy sem fért el egymás mellett. Egy lefele jövő autó szépen félre is húzódott hogy minket elengedjen, mikoris egy másik mögötte iszonyat sebességgel száguldott egyenesen felénk és mielőtt még felfogtam volna hogy ez nekünk fog talán jönni, az első gondolatom az volt hogy; Hé, ez nem az Andy Vajna? Éppenhogy lefékezett az ember, azért rendesen beszartunk mind, mert közel volt a dolog nagyon, aztán megvitattuk hogy mindünknek ez volt az első gondolata. 99%-ig biztos vagyok benne hogy o volt. Mennyi esélye van annak hogy Hollywood hegyein majdnem karambolozol egy magyar származású sztárral? Hát ennyi esélye...
A sign egy csak közeledett, majd megálltunk egy kanyarban, ahonnan Évi szerinte a legjobb és legközelebbi rálátás nyílt a hatalmas Hollywood feliratra. Annyira mákunk van hogy egy "helyi" idegenvezetőnk volt, hogy elmondni nem tudom! Örökké hálásak leszünk neki a sok PLUSZ miatt, amit általa/miatta éltünk át!
Nem bírom ki hogy ne osszam meg ezt az információt; az felirat eredetileg úgy szól hogy HOLLYWOODLAND, de később és egy ingatlaniroda reklámja volt. Volt egy híres öngyilkosság, egyenesen a H beturol vetett véget az életének egy illető illetve szintén a H betűvel történt, hogy egy autó lezuhant és megrongálta. Évekkel később rövidítettek le a nevet HOLLYWOOD-ra mert túl hosszúnak találták. A sign 14m magas és összesen 110m hosszú.
Készültek a vagányabbnál vagányabb képek, Vivivel nem győztünk betelni ezzel a 9 betűvel Majd a másik oldalon egy csodaszép víztározóval. Legurult a hegyről fel a szomszéd hegyre a Griffith Observatory-hoz. Innen szuper rálátás nyílik Downtownra, a Hollywood Sign betű innen már kicsit fedik egymást, és a város egyébként nem látszik tisztán, mert a szmog elhomályosítja de azért így is egészen jó látvány volt. Ide sötltedlskor volna érdemes menni amúgy. Bementünk az épületbe, távcsövek, inga, csupa okos dolog, de mi nem ezért jöttünk. Tulajdonképpen lehűlni mentünk be, megint dögmeleg volt!
Ahogy itt végeztünk legurultunk Hollywoodba és Évi mutatott nekünk egy nagyon fancy kis Mallt, szerintem életem legexkluzívabb "bevásárlóhelyeközpontja" volt. A mozi kb bálterem, szökőkút és saját kisvasút... Megintcsak nem shoppingoltuk agyon magunkat, akár a Rodeo Drive-on. :) Innen hazamentünk, idő volt, Évire várt a munka, ránk pedig a part.
Kicsit ejtőztünk otthon, képeket cserélgettünk, majd felvettük megint a strandszerkót és lesétáltunk a beachre. Bementünk előtte a boltba egy kis nasiért, guacamole és tortilla, plusz egy kis chocolete chip keksz és természetesen az imádott Arizona icetea. Jó negyvenöt perces séta volt, hegynek le, közben eldumcsiztunk és vártuk már hogy leérjünk. A nap lemenőben volt már. Kicsit végre helyben is sétálgattunk végre, Évi lakhelyén Pacific Palisades-en. letelepedtünk a parton, eszegettünk, álmélkodtunk, aztán elsétálgattunk, fényképezgettünk. Egyszer csak a nagy harmónia a közepette szalad felénk egy pasi, hogy közölje, a sirályok megtámadták a cuccainkat, zabálták a tortillát, csapkodták ott a homokot a szárnyukkal. Mint valami Baywatch mentőjelenet, csak megfordítva szaladtunk a víz felől a homokba megmenteni a cuccainkat. Megjegyzem nem ment könnyen, igen pimasz állatok a sirályok, és nem egy két vagy öt darabról volt szó, hanem vagy 15-20-ról. Kidobtam a kaját, majd odébb költöztünk, mert ahogy arrébb léptünk vissza-vissza jártak a morzsákra. Utána nyugalmunk volt. Végignéztünk egy tökéletes naplementét, az óceán felett, pechemre nem volt nálam a memóriakártyám, így csak limitált számú képet sikerült lőnöm a belső memóriára. De azok beszédesek! Mikor már elég sötét volt és kezdtek kigyúlni a fények, de még az óceán fölött vöröslött, ránk tört a futhatnék. Futottunk oda, futottunk vissza, együtt és felváltva, mint a kisgyerekek. Tudom hogy nyálasan hangzik, de sosem fog kitörlődni a szememből az a kép, ahogy Vivi futott, csak az árnya látszott, bal oldalán színes ég és színes óceán, jobb oldalán homok, előtte pedig a közvilágítás fényei, és pont ebben a fénysávban futkosott. Baromi megható volt ez a rohangálás, drog nélküli kábulat. Mintha nem is veled történne az egész. Egyszerűen ott vagy, látod, érzed, de nem hiszed el.
Már egészen sötét volt mikor visszaindultunk, lábmosás, a csapnál, séta vissza a dombunkra. Tényleg nagyon otthonosan mozogtunk, meg tudnám szokni! :) Otthon megint jött az esti szeánsz, a menetkészre mázolás. Ezúttal tényleg csak mi hárman mentünk, nem mintha bántam volna ha jött volna valaki, de azért jó volt egy magyaros este is! Ismét Hollywoodba mentünk - akár haza járnánk - leparkoltunk, és feltipegtünk a Hollywood Blvd-ra ahol előző nap is jártunk. Esti fényekben, kiöltözve sétálgattunk ezúttal a csillagok sétányán, elkepesztő érzés volt. A találkozó, a promóterünkkel egy szörnyen hangulatos japán étterem és bár egyvelegben volt, piros falak, fények, miegymás és már jött is az első kör itóka. Később kis csapatunk átsétált a főhelyre, mely Supperclub névre hallgat. Hollywood egyik legexkluzívabb szórakozóhelye, ide járnak a legmenőbb formák és a sztárok is. A helyet tulajdonképpen nem is tudom hogy leírni mert eddig akinek magyarázni próbáltam senki nem értette meg, ahogyan mi sem, mikor Évi mesélte. Ezért is töltöttem le egy képet mutatóba.
(forrás: Google)
Ilyen heverőkön kell állni, puha alattad a talaj, ezeken vannak az asztalok, az egész egy légtér, teljesen átlátható és hófehér. Egy állítólag igen híres DJ szolgáltatta a zenét és el kell ismerni tényleg nagyon szuper volt. A plafonból időközönként ilyen táncoslányok ereszkedtek alá ilyen függönyökön, nem tudom mi ennek a pontos neve, de nagyon látványos volt. Egyik alkalommal, mikor elmentünk Vivivel mosdóba, arra tértünk vissza hogy a BlackEyedPeas-os fekete pasas áll a mi asztalunknál a barátnőjével és nem csak futólag, hanem több mint egy óráig élvezhettük a társaságát. Természetesen ha már konkrétan centikre álltunk egymástól, zaklattuk egy fotó erejéig, egyébként teljesen természetesen viselkedett és beszélt. Hmm, első körben összekevertük will.i.am-mel, de ez a másik volt, apl.de.ap, annyira azért nem vagyunk otthon a bandájukban. Évi pedig meghívást kapott számunkra a fickó házában rendezendő afterpartyra, amire mi nem mentünk el. És ez igy is volt rendjén. A buli teljes egészében tökéletes volt, bulikról sajnos nagyon nem lehet mit mesélni, de ha lehetne száz szóismétléssel mondanám el ezt újra és újra, mert annyira remek volt, és nem csak azért mert egy világhírű grammy-díjas banda tagja álldogált konkrétan előttünk Nem voltam világ életemben egy nagy bulis, valahogy otthon kényelmetlenül éreztem mindig magam az ilyen helyeken, de Hollywoodba igencsak el tudtam magam engedni, ott tudnám élni ezt a nyüzsgő bulis életet én is.
Ez a buli is szépen végetért, kettőkor .. Itt sincs tovább mód a bulizásra, de valahol meg is értem. Megintcsak csillagokon lépkedve visszamentünk a kocsihoz, majd hazaindultunk. Hahotázva énekeltük a kocsiban a rádióban éppen megszólaló BlackEyedPeas számot, nagyon el volt találva az időzítés "Just Can't Get Enough". Tényleg nem tudom hogy lehet szavakba foglalni hangulatokat... csak képzeld el ezt: suhansz haza hajnalban az Infinityben, éppen Hollywoodból jössz, a legmenőbb klubból, ahol egy sztárral partiztál egy asztalnál, az idő remek, az ég tiszta és csillagos, a zene szól és letörölhetetlen vigyor van a pofádon. Na ez LA, baby!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése