Universal Studios Hollywood

Október 14. vasárnap

Reggel már maga az egy élmény volt hogy a nyári ruhák közül lehetett válogatni, melyiket vegyük fel. Persze, akad hogy Magyarhonban is vannak meleg októberi napok, de ez nem meleg nap volt, hanem forró. Marie bejelentkezett Évinél telefonon, hogy szeretne velünk tartani. Tulajdonképpen meglepett a dolog, ugyanis én biztosan nem jelentkeznék be mondjuk három macedón mellé, úgy hogy nem beszélem a nyelvüket. Itt finoman meg is jegyzem hogy így első közben annyira nem repestem az ötlettől, végre mindannyian örültünk hogy beszélhetünk magyarul, hát majdnem.

Kimentünk a hét ágra sütő napocska melegébe, kocsiba be, boltba elemózsiáért, Mariet összeszedtük, majd nekieredtünk a hegyeknek, százezer sávos autópályák. Évi halál rutinosan tekergett rajtuk, hát mit ne mondjak, szívesen vezetgetnék én is ebben a környezetben. Pálmafácskák mindenütt, baromira lelombozó látvány! :D

Odaértünk leparkoltunk, már akkor jó televolt a parkolóház. Végigsétáltunk a CityWalk-on ami Vivi szerint végig MainStreet volt. :D Hard Rock Cafe ahogy azt kell, csiivili boltok, cukorkások, kajáldák, fura dolgok a falakon, csupa szines és zsúfolt dolog, azt sem tudtam hol vagyok. Na aztán megérkeztünk a hatalmas forgó UniversanStudios gömbhöz és véégre tudtam hol vagyok. Ott ahol már megannyi álmodozó leány álldogált egykoron, akikről csak fényképeket láttam és a történeteiket olvasgattam. Marie beállt a hosszú sorba jegyet venni, nekünk már megvolt véve online. Mi hatékonyak voltunk. Míg ő várt, mi konkrétan szétolvadtunk. Tényleg csillió fok volt odakinn. Vivivel előre mentünk hogy megtudjuk a jegyünket kell-e érvényesíteni  de nem kellett. Már az első centiken kattogtak a gépek, pózok, cserebere, te ide állj én oda. Leültem egy padra reggelizni a kis wrap-szeletkéinkből amit Évivel közösben vettünk és azt kell mondjam jó kaja volt. Megjöttek a csajok, Évi vezényelt minket, tartottuk a tempót, mert sietni kellett ha mindent látni akartunk. Kapkodtam a fejem, azthiszem ezt tényleg nem is lehet leírni  ezért teszek fel rengeteg képet, hogy jobban átérezhető legyen. Mesefigurák, hősök, filmes dolgok, minden egy helyen. 

Az első megállónk a StudioTour volt, nagyon remélem itt majd Vivi kisegít, ő a nagy filmes, nekem a legtöbb helyszínről fogalmam sem volt, de amit a legjobban vártam az a Lilaakác köz volt, a Született Feleségekből. Nos.... nos.... kicsikét csalódtam. A házikók átfestve, illetve nem hatott át a hely szelleme, talán túl sokat vártam tőle, pedig tudtam mire készüljek és olyan is volt, de ott helyben nem vett le igy sem a lábamról.

Voltunk katasztrófafilmes-repülős helyszínen  NewYorkban, Angliában, Európában, Mexicoban. Volt kamueső, víz áradtat, metrós-katasztrófajelenet, szintén beömlő vízzel és leszakadó plafonnal, kisikló szerelvénnyel, ez mind nem vetítés volt, hanem megtörténtek, ott akkor, velünk. Iszonyat jó a technika! KingKong, A Múmia, Elm utca. Az izgis kamuépületek közé meg azért nem mentünk mert éppen forgattak. Vajon ki? És mit? :D Láttuk a Stage-eket avagy az épületeket amelyekben a filmek készülnek, rajtuk plakáttal hogy legutóbb mi készült ott. Végig magyarázott egy ilyen túravezető csaj, de a felét nem értettem, hadart is, meg hát na, még mindig nem a legjobb az angolom és őszintén szólva már idegesít is a dolog. Volt cápás tüzes-vizes jelenet, táncoló kocsik, autók filmekből, pl KnightRider Kitje, vissza a jövőbe, ilyesmi. Rossz oldalon ültem amúgy, csomó mindent alig láttam. 

Ezután átmentünk egy másik részre, le rengetek mozgólépcsőn, betettük a táskáinkat ilyen tárolókba és mentünk a JurassicParkba. Beültünk egy nagy csónakba, legelőre, csónakáztunk a dinók között, némelyik leköpött, majd bementünk valami épületbe, ott is hemzsegtek a dinók  majd jött egy vizeséske, végül pedig egy baromi nagy, a sötétben zuhansz meredeken lefelé a csónakkal, egyenesen bele a vizbe, miközben egy hatalmas Tirex próbál felzabálni. Hát ültem már hullámvasúton  mondjuk nem mostanában, de ezen frankón elkapott a most meghalok érzés. Zuhantunk hát egy jót, csurom vizesek lettünk, mint aznap már megannyiszor. Marieval megnéztük a fotót ami zuhanás alatt készült, hát festői volt, mindenkinek röhelyes ábrázata volt! A csajok kiszedték a cuccainkat, aztán mentünk is a Transformers épületébe. Hát ez egyáltalán nem vonzott, egyet sem láttam, csak amennyit öcsém mesélt, annyit tudok. Kanyarogtunk, néztük a kristályt, ment valami szöveg, igazából egészen untam. AZTÁN! Beültettek megint ilyen kocsikba, aztán ilyen 3D-s elmagyarázhatatlan valamibe csöppentünk, a kocsi ment ide oda, hol egy felhőkarcolóról zuhantunk le, hol az úton száguldottunk, annyira életszerű volt hogy valami isteni! Közben a kocsik megmentettek minket, oltári! Úgy szálltam ki hogy mééééégegyszer aaakarom! Ezt már se lefényképezni nem lehet, sem elmagyarázni. Ezután beültünk a Múmiásba is, ott igazi hullámvasúton ültünk, korom sötétben, először előremenet, aztén hátra, még azt is imitáálták, mintha a lábadon futkosnának a szkarabeuszok. Ezután fagyikáztunk, shake-eztünk majd visszamásztunk az elejére. Volt még Waterworld jelentet, igazi emberekkel és vízzel  tűzzel mindennel, egy másik szimulátor a Simpsons, ami ugyanolyan jó volt mint Transformers, ott is hullámvasút, űr, minden, ez is állati volt!. Egy kis Terminátor, motorral emberekkel, robbanással. Volt sok zombis cucc a halloween miatt. Voltunk ilyen betekintésbe a filmes trükkök világába, mutattak pár vicces dolgot! Vivit megkergette valami zombi, én lepacsisztam egy robotkocsival, heverésztem koporsón és kést is szoritottak a torkomhoz. Az idő végig nagyszerű volt, három nyelven beszéltem egyszerre, közösen angolul, Marieval németül  a magyar csajokkal pedig nyilván magyarul. Volt hogy ezt mind egy időben, azt sem tudtam hol áll a fejem, kinek-mit-hogy. A reggeli szájhúzásnak pedig az lett az eredménye, hogy egy szép nagyot csalódtam pozitívan  Marie társasága nem is volt zavaró, tök jól elvoltunk igy mindannyian. Zárórára nagyjából végeztünk, bár nyilván lett volna még mit nézni, de sajnos nem volt több időnk. A legjobb dolgok szerintem megvoltak. Ezután kezdődött a fotózkodós jelenetünk, mikor hatszáz kép készült az Universalos Hollywoodos szökőkútnál  mert egy-egy mexikói, indiai vagy valaki mindig belelógott a képbe, vagy éppen nem kékre váltott a világítás  Nagyon körülményesek voltunk! :D

A SaddleRanch nevű country-style kajáldába feliratkoztunk asztalért, addig folyt a fenyképezkedés. Láttuk kinn a meglovagolható bikát és én el is döntöttem hogy megülöm. Persze Vivivel egyetemben. Bementünk kikértük a kis Guacamoles, sajtos tejfölös tortilla chips tálat, Marie egy salátatálat és neki is estünk mert már dög éhesek voltunk. Kaja után jöhetett a beigért Bika project. Ki kellett tölteni egy adatlapot, vészhelyzet esetén kit értesítsenek  útlevél meg minden, mint valami kardnyelési kísérlet volna, vagy ilyesmi, pedig ez csak egy bika... Vivi közölte hogy ő bizony mégsem ül fel az állatra, amit én természetesen nem vettem jó néven, mert megegyeztünk! :D Odaparancsoltam szegényt a pulthoz, kitöltettem vele ugyanazt aztán nyugodt szívvel ültem fel a dögre. Egy kézzel kellett megfogni, a másik nem érhette, ha tisztességesen akartál játszani. Azthiszem egész jól birtam, majd egy szép íveset zuhantam. Egy ki...ott hősnek éreztem magam! :D Ne kérdezze senki miért, de én akkor, ott az voltam, na! Ott, ahol a nagy sztárok napi szinten járnak munkába akár mások, csak nekik éppen az a dolguk hogy nagy pénzért elbohóckodjanak, szóval én ott ültem meg a bikát, és nem máshol. Őrült vagyok, tudom jól! Na Vivi is megülte, ő is nagyon jól bírta  vicces volt nézni is nem csak átélni. Frankón izgultam amúgy előtte mert annyian vannak ott, sokan néznek. Végülis nagyon jók voltunk! Elégedetten távoztunk. Vissza a CityWalkon, minden csupa fény és nyüzsgés. Szuvenirboltoztunk, Marie-val hurcibáltuk az újonnan beszerzett UniversalStudio-s termoszunkat. Az élet szép volt és szép is maradt! Hazatértünk, kidobtuk Mariet és megint jót alukáltunk.

Azthiszem indításnak nem is lehetett volna jobb napunk! Szuper volt, tényleg szuper, iszonyat dolgokat láttunk, és éltünk át. Ezért biztos sokan meg fognak kövezni, de engem a Disneyland - vagy world vagy micsoda van LA-ben - kicsit sem érdekelt. Nyilván az is tök jó, ha már ott vagy, azt mondod megérte, de engem az Universal bőven kielégített  Azért mégiscsak a színészet volt a gyerekkori álmom, amit magamnak köszönhetően nem váltottam valóra, nem is tudom sajnáljam-e vagy ne is törődjek már vele. Nem vagyok ezzel egyedül, megannyi ember álmodozik erről. Nem szégyenlem, nem tartom gyerekesnek. A mai napig vallom hogy ott volna a helyem a színpadon  de az élet másfelé sodort. Nekem ezért volt különösen hatalmas élmény az igazi színfalak között tekeregni, ott, ahol igazi színészek végzik az igazi munkájukat. Ennél közelebb nem hiszem hogy valaha életemben kerülök majd Hollywoodhoz, de komolyan mondom, már ez fergeteges! :D Már ez alatt az egy nap alatt annyit kaptam, hogy nem győztem felfogni. A csajok is fantasztikusak, tényleg nagyon jó kis csipetcsapat voltunk! És ez még mindig nem volt minden, LA igazi, izzig-vérig oldala még csak ekkor várt ránk!

Bocsi a sok-sok képért, de többet beszél minden szónál. Mellesleg pontosan ma vagyok itt a nagy Amerikában fél éve! Hat hónappal ezelőtt, ilyenkor, NewYorkban kóricáltam már, és hat nap múlva ugyanez fog történni!!! Megint egy kis NewYork, aztán irány haza! Fél év gyerekek... hát eltelt... :(